A Debreceni Jazz Napok első tíz éve – 7. rész: 1978 (Fazekas Csaba sorozata)
A Debreceni Jazz Együttes egykori bőgőse, Fazekas Csaba –aki a Debreceni Jazz Napok első 50 (ötven!) rendezvényén fellépett!- csütörtökönként meséli el élményeit! – A szerk.
A hetedik alkalom Debrecenben változást hozott. A Magyar Rádió és Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központ mellett az Országos Rendező Iroda is részt vett a hangversenyek szervezésében.
A változást jelentette, hogy kinőttük a Csokonai Színházat és újabb helyszínekkel bővültünk, mert jelentős külföldi muzsikusokkal, sőt néhány igazi világsztárral bővült a kínálat.
Belépett a helyszínek közé a debreceni Városi Sportcsarnok, a Bartók terem, valamint a jam session-ök állandó helye a Pódium terem lett. A szabadtéri koncerteket a dixieland zenekarok adták.
A Magyar Rádió minden koncertről felvételt készített, melyeket a következő hetekben adtak le.
A hazai jazzéletben páratlan méretű napoknak néztünk elébe.
Sportcsarnok – 1978. szeptember 15., péntek este 7 óra
Az első koncert Füsti Balogh Gábor (zongora) vezetésével kezdődött, a tagok sorában két görög nemzetiségű zenész volt: Jorgosz Filippidisz (bőgő, basszusgitár) és Szamarasz Panaiotisz (gitár), valamint Buri Dániel (dob). Több alkalommal játszottak ebben az összeállításban és műsorukat a jazz örökzöld témáiból válogatták.
A második zenekar hagyományosan a Debreceni Jazz Együttes volt Dr. Kiss Ernő vezetésével. Gyarmati Zoltán szaxofonon, Mátyás Fernec dobon és bőgőn Fazekas Csaba működött közre. Műsorukban Dr. Kiss Ernő és Gyarmati Zoltán, valamint Fazekas Csaba szerzeményei voltak. Azokban az években az együttes vezetésével állandó jazz klubot működtettek közel kétszáz fős hallgatósággal és gyakran hívtak meg élvonalbeli muzsikusokat.
Csík Gusztáv nem volt ismeretlen Debrecenben. Ebből az alkalomból egy svájci és egy nyugat-német muzsikust hívott meg együttesébe: Tomy Moeckle gitározott, Thomas Heidepriem bőgőzött. Dobon régi muzsikustársa, Jávori Vilmos működött közre. Műsorukban a jazz örökzöldek mellett Csík Gusztáv két saját kompozíciója aratott nagy sikert.
Először szerepelt Magyarországon román jazz együttes. Marius Pop kvartettje Bukarestből érkezett a jazz napokra. Azokban az években a román sajtó szerint a legjobb combónak kijáró elismeréssel fogadtuk Debrecenben. Az összeállításban a vezető Marius Pop zongorázott, Cretu Raducanu bőgőzött, Eugen Gondi dobolt, és Alin Constantin szaxofonozott.
Az est fénypontja Pege Aladár volt, a magyar jazz kiemelkedő szereplője, abban az évben tüntették ki Liszt-díjjal. Említést érdemel,
hogy azokban az években, ha külföldi neves jazz muzsikus érkezett hazánkba két bőgős volt, aki kísérőként számításba jöhetett: Pege Aladár és Berkes Balázs. Ezen a koncerten Dzsessz Alkotóműhely 1978 címen állították össze zenekarukat és igazi világsztár érkezett Art Farmer személyében. Farmer európai koncertútjain már gyakran találkozott Pege Aladárral, és 1972-ben Magyarországon is adtak közös koncertet. Két kitűnő hazai taggal bővültek, Szakcsi Lakatos Béla zongorán, Lakatos Antal tenorszaxofonon, és Kőszegi Imre dobon működött közre.
Az 1960-as évek elején igyekeztem lemezeket beszerezni és egy alkalommal hozzájutottam egy jugoszláv bakelit hanglemezhez, melyen a jazz legnagyobb alakjai vannak. (Ma is megvan!) Ezen a lemezen nagy meglepetésemre a Gerry Mulligan kvartett is szerepel Art Farmer-rel együtt. Mulligan nagyon kedvelte a zongora nélküli kvartett játékot, és számomra minden idők egyik legszebb „My Funny Valentine”-je (Richard Rogera szerzemény) található. A jazz történetében nemigen található olyan együttes, aki nem
játszotta el valamilyen formában a ’My Funny Valentine”-t. Előtte Chet Baker volt Mulligan trombitása, de nekem a Farmer-é a legszebb. Aki kíváncsi rá, hallgassa meg a youtub.com/watch?v=jmovwneQ7iQ linket, a lemez címe „What Is There to Say?”. Sajnos ezen a koncerten nem játszotta el. Ettől függetlenül óriási közönségsikert arattak.
A Bartók teremben Leonyid Csizsik (1947) fiatal szovjet zongorista szólójátékával nyitotta meg az éjféli hangversenyt. Rendkívül
felkészült, magas klasszikus műveltséggel is rendelkező zongoraművész előzőleg már Székesfehérváron is bemutatkozott nagy sikerrel.
Következett Jiři Stivin triója. A csehszlovák Supraphon lemezkiadó jóvoltából már ismertük Stivin játékát, és több hazai fellépés után
Debrecenben is nagy sikert aratott. A rádió meghívására érkezett triójával. Ondrej Soukop bőgőzött és Michal Kocáb zongorázott. Stivin altszaxofonon, fuvolán és egyéb fúvós hangszereken játszott. Nekem a fuvola játéka okozott maradandó élményt. Előadásmódja rendkívül szuggesztív, helyenként avantgard elemekkel társítva játszott nagy közönségsikert aratva. Érdekességként itt jegyzem meg, hosszú évek után 2018-ban kapott meghívást a Debreceni Bor- és Jazz Napokra, és az eltelt évek semmit nem jelentettek számára, mintha nála az idő megállt volna.
Természetesen ezzel még nem volt vége a napnak, mert reggel négy óráig a Pódium teremben Kőszegi Imre együttesének vezetésével jam session szórakoztatta a közönséget.
Szeptember 16., péntek este 6 óra - Bartók terem kamara dzsesszest
Eugen Cicero zongorahangversenye, közreműködik Pege Aladár nagybőgőn.
Cicero neve jól ismert név a nemzetközi jazz életben. Stílusa a barokk zenét feldolgozó dallamok alkotják, kiválóan játszik Bach, Händel műveket ritmusos, jazz feldolgozásban. Lemezein gyakran játszik trióban, de igazi egyéniségét szóló zongorajátékban tudja és szereti megvalósítani. Pege Aladár szintén szóló játékával színesítette az esti koncertet.
Ugyanezen a színpadon éjféli hangverseny kezdődött éjfélkor. Gallusz György és Tornócky Ferenc duójátéka nyitotta meg a kamara jazz iránt érdeklődőket. Műsorukban a saját duójátékuk kialakítása mellett örökzöld feldolgozásokat is játszottak.
Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György abban az évben Ljubljanában mutatták be kivételes duó játékukat, és ezt a műsort hozták el Debrecenbe is. Csatlakozott hozzájuk Vukán állandó társa Berkes Balázs. Két nagyszerű zongorista, hogyan érti egymás nyelvét és gondolkozását. Nos. ők megmutatták a zenei alázat maximumát. Működésük együtt és külön-külön is a hazai jazz élet legmagasabb fokát képviselték.
A két Bartók termi koncert között a Városi Sportcsarnokba rohant a közönség, mert kezdődött a nagyzenekari dzsesszest.
Szeptember 16-án, szombaton este 8 óra - Városi Sportcsarnok - Nagyzenekari dzsesszest
A sportcsarnok nagy színpada lehetőséget adott a nagyzenekarok felléptetésére. Két hazai és két külföldi együttes mutatkozott be ezen az estén.
Az első nagyzenekar Stark Tibor vezetésével nyitotta meg koncertet, majd a Prágai Rádió és Televízió Big Bandje Kamil Hala vezetésével. Érdekességként említem meg, hogy az együttes egyes zenészei ma is aktívan részt vesznek a hazai jazz
életben. Például Dresch Mihály, Binder Károl,y stb…
Csehszlovákia nagyzenekarok tekintetében mindig jobban állt, mert a rézfúvósok nagy száma jobban lehetővé tette a nagyzenekarok működését. (Ma már Magyarország is igyekszik, hiszen van Big Band Fesztivál és a vidéki amatőr nagyzenekarok lelkes tagságból állnak.)
Amikor Willis Conover, a híres amerikai rádiós (Voice of America) ellátogatott 1976-ban a Debreceni Jazz Napokra, a világról közel tízezer bigband működéséről tudott beszámolni. Minden egyetem különböző tanszékein általában szerveztek
nagyzenekarokat. Sok fiatal itt ismeri meg a zenekari fegyelmet és komoly tudást lehet szerezni a tapasztalt zenészektől.
Következett a Deák Big Band. Az általam legismertebb zenészeket sorolom fel, sajnos a szólista Tomsits Rudolf korán eltávozott, de gyakran lehet hallani, Fekete Istvánt, Pecze Istvánt trombitán, Gőz Lászlót, Friedrich Károlyt harsonán, Elek Istvánt, Dés Lászlót szaxofonon, és Gárdonyi Lászlót zongorán, aki nagy sikerrel tanít Amerikában.
Utánuk a Fusion Big Band érkezett az NDK-ból, és Deseő Csaba két saját kompozícióval színesítette repertoárjukat.
Éjfélkor természetesen beindult a Pódium teremben a jam session, Jávori Vilmos együttese nyitotta meg és hajnali négy óráig folyamatosan adták egymásnak a hangszereket.
Másnap délelőtt 11 órakor a Benkó Dixieland Band és Budapest Dixieland Band adott szabadtéri koncertet.
Szeptember 17, vasárnap este 7 óra - Városi Sportcsarnok
A kimerítő első két nap után a befejező koncertek a rock-jazzt képviselték.
A debreceni Panta Rhei nyitotta meg az estét, akik néhány évvel azelőtt szerepeltek a "Ki mit tud?" döntőjében. Érdekes elképzeléseik voltak, még Bartók feldolgozás is szerepelt műsorukban. Saját elképzeléseik voltak a jazz és a rock műfaját igyekeztek megvalósítani.
Az együttes hangszereléseit Matolcsy Károly állította össze, aki billentyűs hangszereken valósította meg elképzeléseit. Érdekességnek számított, hogy Szalay Sándor (gitár) és Szalay András (basszusgitár) a debreceni Atommagkutató Intézetben nevelkedtek, és fiatal korukban nagyon magas elektronikai tudásra tettek szert. (Édesapjuk az intézet igazgatója és európai ismertsége volt)
Emlékezetem szerint az intézet segítségével beszerezték a legfontosabb alkatrészeket és megcsinálták az első hazai szintetizátort. Dobon Béke
Csaba működött közre.
Később az együttes feloszlott, Szalay Sándor amerikai és budapesti műszaki egyetemek professzora, András legutóbbi ismeretem szerint nagy hangszerkészítő cégek konstruktőre. Béke Csaba Németországban él, egy későbbi jazz napokon saját német együttesével szerepelt.
A második fellépő Tomsits Rudolf együttese volt, aki a magyar jazz egyik európai hírű képviselőjének számított. Kiválóan hangszerelt
nagyzenekarokra, hiszen tagja volt a Stúdió 11-nek. ahol számos kitűnő jazz zenész működött közre. Ezen az estén kisegyüttessel játszott
Tomsits Rudolf trombitán, Horunzsij Vladimir Fender zongorán, László Attila gitáron, Tóth Tamás basszusgitáron, dobon Pogonatosz Nikosz
valósította meg Tomsits Rudolf elképzeléseit és hangszereléseit. Sajnos néhány év múlva Tomsits Rudolf feloszlott ez a formáció.
Következett az európai hírű Doldinger Passport Németországból. Hírük hamar eljutott Magyarországra is, nagyszámú fiatal utazott miattuk
Debrecenbe. Megjelent a hátizsákos rajongók tömege.
Klaus Doldinger több stílusban volt érdekelt, amikor 1971-ben megszervezte Düsseldorfban a Doldinger Passport formációt. Az 1978-ban kiadott „Ataraxia” című nagylemezük milliós példányszámban fogyott szerte az egész világon, és hatalmas sikerrel szerepeltek több ízben az Amerikai Egyesült Államokban.
A koncert előtt a színpadra hatalmas technikát vonultattak fel, saját erősítést alkalmaztak, óriási hangfalakkal, amit azelőtt és utána sem tapasztaltam egyetlen zenekarnál sem. Klaus Doldinger billentyűkön és szaxofonon játszott, bőgőzött és basszusgitározott Dieter Petereit, Willy Ketzer dobolt, és billentyűs hangszereken Hendrik Schaper játszott. Az említett erősítő berendezésen kívül koncertjük hatását a saját fénytechnikai berendezések is szolgálták. Óriási közönségsikert arattak.
A záró koncertet Czeslaw Niemen együttese adta. Tanulmányait Gdanskban fejezte be a Zenei Főiskolán. Kiváló énekesnek számított, sok együttesben megfordult pályafutása során és több alkalommal kapott meghívást a világ nagy fesztiváljaira, még az Egyesült Államokba is. Az USA-ban zenésztársai világhírű amerikai muzsikusok voltak Jan Hammer, Rick Laird, és később Michael Urbaniak is közreműködött lemezfelvételein.
A debreceni koncerten Maciej Radziejewski gitározott, Fender zongorázott Adam Zolkos, basszusgitározott Jerzy Diemski, dobolt és ritmushangszereken Jaroslaw Jakimowitz működött közre.
A Debreceni Jazz Napokat 1978-ban is a folyamatos fejlődés jellemezte, az együttesek számában és minőségében. A legjobb együttesek más nap (szeptember 18.) Budapesten az Erkel Színházban adtak ízelítőt a debreceni koncertekből.
