Babos Gitárverseny
A Magyar Jazz Szövetség az utóbbi években zenei versenyekkel tartja fenn a magyar zenei életben kiemelkedő szerepet betöltő muzsikusok emlékét. Volt már Csepregi Gyula Szaxofon Verseny (háromszor is), Pege Aladár Nagybőgő Verseny, Winand Gábor Ének Verseny. Február 26-án, hétfőn a majdnem hat évvel ezelőtt elhunyt gitáros emlékére került megrendezésre a BJC-ben a Babos Gitárverseny abszolút teltház előtt. Babos Gyuláról gondolom, nem kell írni az olvasóknak, sokak számára ismerősebb a neve és a művészete, mint a nemzetközi színtéren karriert befutott Bacsik Elek, Szabó Gábor és Zoller Attila gitárosoké.
A műsorvezető szerepkörét Halper László gitáros töltötte be, aki a verseny szervezője is volt, mellesleg hajdanán Babos Gyula tanítványa volt a jazz tanszakon. Bevezetőjében többek között elmondta, hogy a „Babos” egy fogalom volt, ezért lett a teljes név helyett egyszerűen csak Babos Gitárverseny az elnevezés.
A megmérettetés kezdete előtt még Babos Judit, Babos Gyula lánya mondott néhány emlékező szót édesapjáról és jókívánságot a fellépő versenyzőknek.
Szót kell ejteni még a zsűriről és a kísérő zenekarról.
A zsűri elnöke László Attila Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a zsűri tagjai pedig Gyárfás István és Szakcsi Jr.
Kísérőzenekar: Oláh Tzumo Árpád – zongora, Hárs Viktor – bőgő és basszusgitár, Csízi László – dob.
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor a 2000-ben a Bartók Rádióban rendeztem a Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Versenyt, akkor is benne volt a zsűriben László Attila és Gyárfás István, a kísérő zenekarban pedig Oláh "Cumó" Árpád és Hárs Viktor! - A szerk.)
A versenyre 30 életév volt a nevezési korhatár és három szerzeményt kellett a pályázati anyagban bemutatni, amelyek egyikének (nem feltétlenül Babos szerzeménynek) valamelyik Babos Gyula lemezen is meg kellett jelennie. 11 pályázó került a döntőbe, ahol mindegyikük 2-2 darabot játszott 10-12 perc hosszúságban (egyesek ennél terjedelmesebben).
Első hallásra is soknak tűnt 11 versenyző egy programban, a zsűrinek, a kísérő zenekarnak és a közönségnek is. Így is lett. A közönség és a versenyzők több mint 4 óra múlva jutottak az eredmény birtokába, a kísérőzenekar ezt az időt még megtoldotta több órás próba folyamattal a hivatalos kezdet előtt.
A sok résztvevő egyik következménye, hogy ebben a beszámolóban nem tudok mindenkire részletesen kitérni terjedelmi és memória okokból. Egyeseknél többet, másoknál kevesebbet fogok megemlíteni, az írás végén majd az okokra is rájönnek.
Elsőnek Szabolcs Bence lépett a színpadra, aki a LFZE Jazz Tanszékének hallgatója. Műsorában a „Tira-Dara” című Babos és a „500 Miles High” Corea kompozíciók kaptak helyet, amolyan fusion, vagy jazz-rock zenét játszott, amit Babos Gyulától is sokszor lehetett hallani.
Következett Rácz József, aki a verseny legfiatalabb résztvevőjeként a Rajkó Talentum Zeneművészeti Iskola tanulója. A „Gelem” című Babos kompozíciót (ami az azonos című cigány himnusz feldolgozása) és a „Stella by Starlight” standardet adta elő a virtuóz technikai megoldásokra helyezve a hangsúlyt, túlzottan is.
Varga Balázs, aki már volt „Az év fiatal jazz zenésze” és fellépett a Jazz Showcase-en is, két standardot adott elő, az „Alone Together”-t és az „On Green Dolphin Street”-et. Játékán egyből érezni lehetett, hogy nem az abszolút kezdő kategóriába tartozik és a zenekari játékban is otthonosan mozog.
A szünet előtt még Bódi Róbert, a Bartók Konzi hallgatója és Négyessy Barnabás grazi egyetemista lépett fel. Az utóbbi gitáros jó darabokat választott, előbb a Babos Gyula által írt „Variation”-t játszotta saját érzéseiből, majd a „Nardis” következett.
A szünet után – a sorsolás szeszélye folytán – a LFZE Jazz Tanszékének három hallgatója következett egymás után, név szerint Csány András, Horváth Botond és Virág Benedek.
Fehér Márió Fábió neve és játéka előttem egy pár évvel ezelőtti Jazz Showcase-ről ismert, egy technikát túlzottan előtérbe helyező gitárosként maradt meg az emlékezetemben. Most kiderült, hogy mekkorát fejlődött azóta, a technika megmaradt, de most már ezt nem öncélúan alkalmazza, alárendeli a zenének és a zenekari játéknak. Előbb a „Bossa-Roma” című Babos szerzeményt játszotta, amelyet egyébként több más versenyzőre is műsorára vett. Az „Evidence” című Thelonious Monk darab előadása az est fénypontja lett, egy igazi zenekari produkció volt, Tzumo zongoraszólója pedig megkaphatta volna – ha lett volna ilyen – a legjobb hangszeres szólóért járó díjat.
A Babos Gitárversenyt Bán Péter Richárd, a Bartók Konzi hallgatójának és az általam eddig smooth jazz stílusban játszó gitárosként ismert Dimák Patrik fellépése zárta.
A zsűri jóval több, mint fél órás tanácskozás után meghozta döntését, amely a következő:
3. Szabolcsi Bence
2. Varga Balázs
1. Fehér Márió Fábió
A nyertesek a kiírás szerint magas pénzjutalomban részesültek, de két különdíj is átadásra került.
Medgyesi Tibor, a Medgyesi Hangszerbolt tulajdonosa vásárlási utalvánnyal díjazta Rácz Józsefet, a Szakcsi Jazz Egyesület különdíját pedig Négyessy Barnabás kapta.
Egyébként minden résztvevő kapott egy emléklapot, majd Gayer Ferenc, a Magyar Jazz Szövetség elnöke is köszöntötte a versenyzőket és a közönséget.
A késői időpont ellenére zárásul a győztes Fehér Márió Fábió és a zenekar eljátszott még egy standardot a közönség végsőkig kitartó tagjainak.
