Neuschl Armand Trió és a JazzPoint Collective - koncertbeszámoló
Könyves Viktor beszámolója és fotói a múlt szombati eseményről! – A szerk.
A Barlang Klub Szentendre és környékén régóta ismert és elismert (pop)kulturális helyszín, de ahogy távolodunk a festők városától, egyre kevesebben kapnák fel a fejüket a név hallatán.
Pedig a Barlang számtalan történetet tudna mesélni, és bár méreténél fogva a kisebb underground klubok közé sorolható, rendszeresen fellépett itt az efZámbó Happy Dead Band, a Brains, a Kistehén és a Kispál és a Borz is, sőt, ez utóbbi “Barlangba dobolok” című dala a legendák szerint ezen a helyen született. A Barlang nem csak az alternatív zenekedvelőknek nyújt otthont, szól itt rendszeresen népzene, blues, electro és hip-hop is, és - csak hogy megérkezzünk a számunkra legfontosabb témához - több mint 20 éve itt működik a Borbély Műhely Jazzklub, amely rendszeresítette a jazzéletet a városban.
Ebbe a közegbe toppant be április 11-én a címben említett két formáció: a Neuschl Armand Trió és a JazzPoint Collective. És hogy miért nem lehetünk biztosak abban, hogy kit is kell az első helyre tennünk, az amiatt van, mert a koncert egy 8 évvel ezelőtt született történet fontos mérföldköve: ez volt a JazzPoint Collective első nyilvános megmérettetése.
Ugorjunk is vissza kicsit az időben: 2018-ban szervezte meg az első Szentendrei Jazz Tábort Farkas Zsófia szobrászművész, aki nem mellesleg nagy jazzrajongó. Az apropó teljesen profán volt: Zsófia basszusgitáros fia és barátai sokat zenéltek együtt és az ő fejlődésüknek szeretett volna valamilyen keretet nyújtani meghívott zenetanárokkal és szakértőkkel.
A tábor másik alapítója és egyben művészeti vezetője a kezdetek óta Neuschl Armand jazz-zongorista, aki sok más formáció mellett az elmúlt években leginkább a Budapest Orchestra Projectben tevékenykedett.
A srácok persze azóta felnőttek, a legtöbben azóta is zenével foglalkoznak, a tábor résztvevőinek listája pedig évről évre frissül újabb és újabb lelkes zenészekkel - egy közös van bennük: mind pofátlanul fiatalok. E cikk szerzőjének fia például 11 éves volt, amikor először a dobok mögé ült a táborban, és bár megfordulnak itt huszon-harmincévesek is, de az átlagkorosztály jócskán a 20 alatt szokott maradni.
(Ha valakiben kétely merülne fel, hogy hogyan játszhatnak jazzt tizenéves lányok és fiúk, mikor ahhoz a hiedelmek szerint “fel kell nőni”, és “meg kell érni”, javasoljuk, augusztus első hetében az esti órákban látogassanak el Szentendrére, és ha szerencséjük van, a sétálóutcába kiszűrődő hangok segítik a tájékozódást: ezek a fiatalok a hét minden napján valódi jam sessiont és örömzenélést tartanak a Barcsay Múzeum udvarában.)
Na de vissza a Barlangba: a 8 évnyi szervezés és tervezés meghozta gyümölcsét, az alapítók léptek egy merészet, belevágtak egy egyesület létrehozásába, és felvették a kapcsolatot a város kulturális vezetőivel, aminek eredményeként a kollektíva lehetőséget kapott a Barlangban való fellépésre. Ennek apropóján kibővítették a nyári tábort egy tavaszi (és később majd egy őszi) kurzussal, aminek záróeseménye volt az április 11-i JazzPoint Collective koncert.
Neuschl Armand a koncertet pedig azzal a kedves gesztussal vezette fel, hogy mivel a közönség legalább felét a fiatal tanoncokból összeállt kollektíva rokonai és baráti körei alkották, ezért a trió büszke “előzenekarként” áll most inkább színpadra.
A Neuschl Armand nevével fémjelzett trió aztán rögtön friss levegőt fújt be a Barlangba: standard feldolgozásaik egyszerre voltak játékosak és mélyen átgondoltak. A dobok mögött Fábry Adonisz hihetetlen energiával tartotta mozgásban a dalokat, amit Siklai István a basszusszólóival mintha rendre új irányokba próbálta volna terelni, de a végén persze minden megnyugtató egységgé állt össze. Rövid időn belül világossá vált, hogy a fiúk szeretnek kockáztatni: megmutatták, hogy magabiztosan beszélik a kortárs jazz nyelvét, és képesek azt saját dialektussá formálni.
Az este második fejezeteként a fiatal formáció tagjai mutatták meg, mit tanultak a négynapos kurzus alatt: ők ismertebb standardekből hoztak négy - stílusban és lüktetésében is kellően eltérő - darabot.
Megszólaltatták Quincy Jones „Black Orpheus”-át, Herbie Hancock „Cantaloupe Island”-jét és „Chameleon”-ját, és egy blues klasszikust Miles Davist-ől, a „Freddie Freeloader”-t.
De nem csak úgy, “becsülettel”, hanem valódi szakmaisággal, átéléssel és egymásra való odafigyeléssel. Harmonikus és kifejezetten érett dallamok követték egymást a szólószekciókban, a dob és basszus pedig nem hagytak senkit kizökkenni a ritmusból.
Az este harmadik felvonásában valódi jamelés vette kezdetét,
amihez csatlakozott a JazzPoint táborok és kurzusok másik szakmai vezetője: Sebestyén Patrik trombitaművész és tanár.
Lélegzetelállító szólóival tette fel a koronát az est végére a fiatal zenésztársaival együtt, a hangulat a Barlangban pedig már szinte New York-ivá vált: még a régi idők cigarettafüstjét is sikerült a füstgép segítségével elővarázsolni.
Neuschl Armand trió:
Neuschl Armand - zongora
Fábry Adonisz - dob
Siklai István - basszusgitár
JazzPoint Collective:
Barakonyi Veronika - basszusgitár
Borda Ede - szaxofon
Csíkszentmihályi Bendegúz - zongora
Juhász Noa - basszusgitár
Könyves Balázs - dob
Németh-Buhin Miguel - gitár
Pataki Misi - gitár
Polyák Kitti - zongora
Poják Zoltán Lőrinc - szaxofon
