Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 35. rész: Nagy János Yancha-Nagy Ábel-Nagy Milán

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Yancha: Mikor és kinek a hatására kezdtél zongorázni?

Édesapám bárzongorista volt, nagypapám énekes. Mindig szólt otthon a zene, a tánczenét kívül Art Tatum és Czifra György albumai.

Yancha: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?

A salgótarjáni Kodály Zoltán ének-zene tagozatos általános iskolában kezdtem. 8 évesen elkezdtem a helyi zeneiskolában hegedülni, majd zongorázni. Hídvégi Ottó volt az első zongoratanárom. Kaposi Ida ének tanárnőnek, osztályfőnökömnek tartozom sok-sok köszönettel, Ő végig támogatott a pályámon.

Yancha: Mikor kezdtél el a jazzel foglalkozni?

15 évesen, Süle Lászlónál kezdtem. Miutàn ő elment külföldre, Farkas Mihàly, majd György Ákos lettek a tanáraim.

Yancha: Kikkel játszottál először jazzt?

Először a tarjáni zeneiskolában alapítottunk jazz-zenekart, illetve csatlakoztam a meglévőhöz. Zsuffa Péter dobos és Sebestyén Norbert gitárossal zenéltünk végig a gimnáziumi éveket.

Yancha: A "nagy öregek" közül kik vittek játszani pályád elején?

Először Friedrich Károly hívott Bontovics Kati zenekarába, itt Sipos Bandi trombitált és Lakatos Pecek Géza dobolt. Ez 20 évesen az egyik legnagyobb dolog volt, ami velem történhetett. Majd Kőszegi Imre hívott a saját zenekarába, itt szinte mindenki megfordult a nagy öregek közül. Ekkor voltam harmadikos a tanszakon.

Yancha: Mikor alakítottad első saját formációdat és mi volt a nevük?

Salgótarjánban alakítottuk Sebestyén Norbert gitárossal és Zsuffa Péter dobossal, St. Jazz Szextet volt a neve.

Yancha: Hogy jutottál ki a Hardline Trio-val Spanyolországba? Hányadikok lettetek a versenyen?

Vilniusban voltam először egy szólózongora versenyen, ott második lettem, majd Krakkóban már a trióval elsők lettünk, és utána jelentkeztünk Getxo-ba. Ott az együttes nem lett helyezett, én kaptam a legjobb szólista díjat.

Yancha: Emlékszel még arra, hogy felléptettelek benneteket a Jazz a Márványteremben sorozatomban?

Sokszor léptem ott fel, mindig felejthetetlen élmény volt.

Yancha: Miután feloszlott a Hardline milyen zenekaraid voltak?

A Nagy János Triónak voltak különböző felállásai. 2012-ben megalapítottuk a Free Style Chamber Orchestra-t. Talán ezek a legfontosabbak.

Yancha: Eddig hány lemezed jelent meg?

20.

Yancha:  És sideman-ként?
32.

Yancha: Hol tanítottál eddig? És most?

Sok helyen tanítottam. Most a pomázi Teleki-Wattay zeneiskolában, az Egressy konziban, és a Kodolányi János Egyetemen tanítok. Tanítok még a Nadasdy Zeneiskolában is ebben a tanévben. Mindegyik iskolába elhívtak, alig volt növendék, megszűnőben volt a zongora tanszak. Ahogy elkezdtem tanítani, valahogy jöttek a növendékek, pár év alatt a 3-4 növendékből várólistás tanszakok lettek, jelenleg 36 növendékem van, ezért is hagyom abban az egyik iskolát, ez már nagyon sok.

Yancha: Mikor vetted észre, hogy Ábel fiad tehetséges?

Ahogy megszületett, látszott a szemében.

A viccet félretéve, olyan másfél éves lehetett, még alig tudott beszélni, miközben tanítottam a zongora alatt mászkált. Közben magyaráztam a növendéknek, hogy fel kell ismerni pár ütemből, hogy ki zongorázik. Mindenkire jellemző a billentése, a zongora hang, a frazír. Találomra elindítottam egy felvételt és megkérdeztem, na ki ez? Ő csak nézett, majd a zongora alól megszólalt Ábel: Bill Evans bácsi. Hát, így.

Ábel: Te erre hogyan emlékszel?

Arra emlékszem, hogy gyerekként rengeteget énekeltem. Igazából amióta az eszemet tudom, úgy élem az életemet, mintha egy film lenne. és mindig megírom hozzá a zenét. Ezt csináltam gyerekként, aztán valahogy ügyesen a szüleim segítettek, hogy pénzt is tudjak vele keresni. Ezen akkor nem gondolkoztam még egyáltalán. Igazából később sem. De végső soron ezért van az embernek szakmája. Szüleim mindig azt mondták, hogy olyan szakmát válasszak, amiben jól érzem magam. Először filmrendező és forgatókönyvíró akartam lenni, aztán végül zenész lettem, mert ebben voltam a legjobb akkor, amikor ezt el kellett dönteni.

Ábel: Te rögtön zongorával kezdted? Mert emlékszem, láttalak olyan koncerten is, ahol gitároztál...

A gitár a kedvenc hangszerem jelenleg is. Újonnan basszusgitározni is szeretek. De még mindig zongorán vagyok a legügyesebb talán. Azon gyorsabban megtalálom a hangokat. Ez az oka, hogy zongoristaként ismernek legtöbben. De nagyon szeretek gitározni, és főleg gitáros lenni. Menőbb. Lehet vele járkálni. Meg amúgy gyakorolni is könnyebb, mert nem kell mindig külön leülni meg elvonulni; egy gitárt könnyű cipelni meg elő kapni bárhol. Kicsit olyan a zongora nekem, mint a szemüveg. Szemüvegesnek se szeretek lenni, mégis az vagyok.

Amúgy a rövid válasz: igen. 5 évesen kezdtem zongorázni.

Ábel: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?

Szentendrei Zeneiskola:

Richter Annamária

Gaál Natália

Friedrich Chopin Zeneiskola:

Czitrovszky Ilona

Törpényi Sándor

Premier Konzi:

Neumann Balázs

Magánúton:

Kozma Kata Sára

meg apukám.

Ábel: Hány éves voltál, amikor megalakítottad az első zenekarodat, D.A.S. Trio-t?

Az első működő zenekarom az Early Sundayz volt.

15 évesen alapítottam, azaz 2012-ben és egészen 2018-ig játszottunk is. A D.A.S. Trio valamivel később alakult, nem sokkal azután, hogy Donka (Fábry Adonisz) bekerült az Early Sundayz-be. Kéry Samuval, a zenekar alapító basszusgitárosával idejét sem tudom mióta játszottunk együtt; először legóztunk, aztán valamikor elkezdtünk zenélni is. Igazából szüleink tereltek össze minket, hogy “gyakoroljanak együtt a tehetséges fiatalok”, és mikor Donkát is hallották, onnantól volt végre egy zenekarnyi tehetséges fiatal. Szerettük nagyon, amit csináltunk és iszonyat sokat gyakoroltunk együtt. Donkával gyakorlatilag együtt töltöttünk minden nyarat nagyon sokáig. 13 évesen került be az első zenekaromba. Én voltam 16. Mind zeneileg, mind emberileg szülői felügyelet alatt voltunk a trióval 2016-ig. 2017-ben gyakorlatilag újraalapítottuk a zenekart Sárdi Ádival. Igazából csak folytattuk a magunk módján, de azért számított, hogy nincs a felsőbb hatalomnak beleszólása, hahaha. Azért igazán fontos

maradt apukám áldása, vagy annak a hiánya ennek a zenekarnak még nagyon sokáig azért. Az Early Sundayz-ben ez kevésbé volt kérdés, az egy megtűrt dologként indult; később Cosmos Band-dé avanzsálódott és a szakmai áldást is megkapta (Joe Zawinul díj, Hangfoglaló Program, Junior Príma díj). Mostanra annyi tapsot kaptam már a szakmától, hogy azt hiszem, végre büszkén csinálhatok rock-zenét. Vagy legalább valami olyat, amire nem csak szakmabeliek tapsolnak. Szóval végre ezen dolgozom.

Ábel: Emlékszel még arra, hogy felléptettelek benneteket 2014-ben a Debreceni Jazz Napokon?

Igen! Nagyon örültünk neki és ezúton is még egyszer köszönjük!

Ábel: Mióta jársz a Bécsi Zeneakadémiára? Ott ki a zongoratanárod?

Túl régóta. A főtárgytanárom Andy Middleton volt és tőle nagyon sokat tanultam.

Ábel: A Cosmos Band-et mikor alakítottad és kik a tagjai?

2018-ban szóló projektként folytattam, amit az Early Sundayz-zel elkezdtünk. Ebből lett később a Cosmos Band. Közel 50 zenész megfordult így a különböző felvételeken és koncerteken. Hogy ne hagyjak ki senkit, itt egy névsor:

Ének:
Barcsik Bogi, Yo Zi, Brad Vee Johnson, Adéle Clermont, Melodi Begüm, Nagy Emma, Kovács Aliz, Dila Godekli, Klara Klasinc

Fúvósok:
Martin Scheran, Fabio Devigili, Nikolaus Holler, Michael Marginter, Hoffer Sára, Kosztolányi Dominik, Robert Unterköfler, Alex Valdés, Marc Osterer, Lenni Widauer, Michelle Fortunato, Valentin Guenther

Gitár:
Mohai Tamás, Szabolcsi Fészek, Kejdi Barbullushi, Mike Gotthard, Lukács Peta, Raffael Trujillo, Andreas Erd, Nagy Ádám, Michael Reitinger, Aram Tsaturyan, Matevž Počič, Blaž Škrbec

Billentyű / vibrafon / ütőhangszerek:
Banyó Bálint, Tóbiás Meissl, Szaniszló Richárd, Mogyoró Kornél

Dob:
Klausz Ádám, Raffael Auer, Kruza Richard Jr., Fábry Adonisz, Matheus Jardim, Gaj Bostič, Bedő Gábor

Vonósok:
Kertész Endre, Albert Julcsi, Pattantyús Balázs

Basszus:
Vuk Vasilic, Kéri Samu, Lukas Florian, Mezőbándi Nemes Márton, Sárdi Ádám, Nina Feldgrill

Ábel: Úgy tudom, évek óta Bécsben élsz. Ott jobb a jazz helyzet, mint Magyarországon?

Talán. Szerintem a jazz helyzet hasonló mindenhol, de az biztos, hogy Bécsben máshogy zárkózott és sznob a közösség. Sokkal nagyobb az átjárás mindenféle országok között, legalábbis valahogy van itt egy nagyon erős fiatal, nemzetközi közeg. Sok a jam session, az élőzenés hely. Nagyon jó a színvonal. De otthon is. Magyarországon sokkal több jó zenekar van szerintem. Bécsben sok a jó zenész.

Ábel: eddig hány lemezed jelent meg?

Hét. Van egy nyolcadik készülőben és a kilencediket már megírtam. Mostmár csak pénzt kell gyűjtenem, hogy be tudjam fejezni, mert sajnos keverni és masterelni még nem tudok elég jól. Ebben Barabás Tamás barátom segített ki minden alkalommal. Lehet, hogy inkább megtanulom ezt is, mert ez így túl bonyolult. Vagy inkább csinálok valami teljesen mást, mert milyen nem normális dolog már ennyi zenét kiadni? Néha kicsit viccesnek érzem. De amúgy nekem minden dal tök fontos és sokat jelent. Kicsit válogatósabb vagyok azért, azt hiszem. Vagy talán pont, hogy nem és úgy érzem, teljesen mindegy mit csinálok, csak valami olyat, amit még nem, vagy csak azt, ami jó volt, és lehetőleg mindenből fele annyi kell bele, mint amit gondolok. De aztán néha elegem lesz és egy este alatt felveszünk 30 extra sáv ütőhangszert, szintit meg ordibálást.

Yancha: A kisebbik fiadnál, Milánnál mikor fedezted fel, hogy tehetséges?

Nagyon érzékenyen reagált már kicsi korában a zenére. Egyszer arra mentem haza, miközben Ábel egy szomorú Kabalevszkij keringőt zongorázik, a fürdőből hallom, ahogy Milán sír, mert milyen szomorú a zene, és közben a feleségemnek párás a tekintete, mert milyen megható mindez.

Milan 5 évesen mondta, hogy szeretne hegedűt tanulni.

Milán: Te hogy emlékszel erre?

Az egy családi anekdota, hogy 2 éves koromban elbőgtem magam egy szomorúbb FSCIO demón. A „The Girl” című szám oboa témáját ma is indokolatlanul mélyen érzem…

Szülői beszámolók szerint korán felismertem a dúr és moll között a különbséget.

Nem gondolom magam különösebben tehetségesnek, csak megérzek dolgokat, amikre mások hajlamosak nem odafigyelni.

Milán: Mi volt az első hangszered?

A hegedű. 5-6 éves koromtól játszottam rajta 11 éves koromig, aztán basszusgitározni kezdtem, de közben zongoráztam, tekerőztem és a tanáraim örömére az iskolában folyton fütyültem, vagy énekeltem.

Milán: Milyen zeneiskolákba jártál/jársz és kik voltak a főtárgy tanáraid?

Hegedülni Csonka Gábor kezei alatt tanultam Hatvanon. Első basszusgitár órámat Szappanos György adta, utána Dráb Károlyhoz jártam Gödöllőre, amikor Budapestre költöztünk Takács Donáthoz jártam az Etüdbe, később a Lajtha Lászlóba, ott készültem fel a Zeneakadémiára, ahol Lattmann Béla tanított, most Bartók Vince keze alatt vagyok.

Volt szerencsém Dominique Di Piazza-tól, Gary Willis-től és Fabrizio Cucco-tól is tanulni.

Milán: Mikor kezdtél a jazzel foglalkozni?

Apukám nyári improvizációs táborai végigkísérték a gyerekkorom. A közös zenélés örömét meg a kreatív kifejezést ott kezdtem el megismerni, maga a jazz számomra, mint nyelv és megugrandó kihívás gimis koromban vált fontossá. Az érzelmi viharaim és lázadásom a zenén keresztül éltem meg.

Milán: Kikkel játszottál először jazzt?

Apukámmal és Joubert Flórával. Bár technikailag az Etüd vizsgakoncertjein is játszottam már a zenét, meg az improvizációs táborokban is, de azt nem tartom olyan jellegű tudatos zenélésnek, mint amit később Apa mellett produkáltam.

Milán: Van már saját együttesed?

Kísérletezem, a nevem alatt már volt egy trió koncert a Manyiban 2025 augusztus végén, de még keresem a hangom, most csinálom a diplomámat.

Yancha-Ábel-Milán: Terveztek közös Nagy Family koncertet?

Ábel: Igen, de ahhoz Yanchának is meg kell tanulnia a koreót és a háttérvokált. Meg nekünk is.

Milán: Meg fog történni.