Egri-Plútó Basses: Dialogue 2012. január 11., Szabó Gabriella

Még hogy „nem fér meg két dudás egy csárdában”? Főként, hogy nem is dudán játszanak, és olyannyira „megférnek” egymás mellett, hogy az egyik a másik tanítványa is volt egykor…
És hogy kik ezek a „dudások”? Egri János (1966) és Horváth „Plútó” József (1980), akik egy igen különleges és egyben szenzációs lemezt hoztak létre, „Dialogue” címmel, amely nemrég, 2012 januárjának első napjaiban látott napvilágot a Hunnia Records gondozásában és kiadásában.

Biztosan mindenkinek számos információ jut az eszébe a nevek láttán, de én azért néhány fontosabb eseményt, zenekart kötnék a két nagyszerű zenészhez.
Kezdjük talán Egri Jánossal, akiről nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy kis hazánk legkeresettebb nagybőgőse, basszusgitárosa. Legfőképpen a „mainstream” jazz fűződik hozzá, de ugyanúgy otthon van a fusion, world music és pop zenében is. 1990-től a népszerű Trio Midnight együttes bőgőse (Oláh Kálmán, Balázs Elemér), 1996-tól az Egri János Group formáció oszlopos és egyben alapító tagja, összesen nagyjából 20 lemezen játszik, és olyan világhírű muzsikusok is szerepelnek az „együtt zenélési” listáján, mint Frank Zappa, Pat Metheny, Jack DeJohnette, Al Foster, Lee Konitz. 2009-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
Plútó pedig szintén nem nagyon unatkozhat a hazai jazz életben, hiszen hol Oláh Tzumó Árpáddal járja a világot, hol a Berki Tamás Bandben láthatjuk, vagy netán Oláh Dezsővel és Brendon Mezzelo-val… Nem mellesleg ő az „az egyik, aki a másik tanítványa is volt egykor”. Illetve úgy tudom, hogy tőle származik az ötlet, hogy egykori mesterével közös produkción dolgozzanak. (Olyannyira, hogy 2010 tavaszán, mikor még a Bartók Rádió jazz főszerkesztője voltam, engem keresett meg Plútó, hogy segítsek nekik egy CD létrejöttében. S miután ezt kisebb zökkenőkkel, másfél évi lobbizás után sikerült elérnem, tavaly szeptemberben „becsempésztem” őket a Debreceni Jazznapok programjába! – a szerk.) Utolsó és cseppet sem elhanyagolható adalékként pedig: 2003-ban megnyerte a Magyar Rádió által rendezett, Dandó Péter basszusgitár versenyt. (Ahol nem mellesleg John Patitucci volt a zsűri díszelnöke! – a szerk.)
És akkor még „csak” róluk esett szó, pedig a többiek sem akárkik: Balogh Roland gitározik (2009-ben a Montreaux-i nemzetközi jazz gitár verseny győztese), ikertestvére, Balogh Zoltán (Finucci Bros Quartet, Finucci Duó) pedig zongorázik a felvételeken. A már nem ikertestvér, de Balogh vezetéknévvel született, László dobol, aki többek között a Babos Projectben és az Egri János Groupban is fellelhető.
Az első szám címe már felkelti az érdeklődést, hiszen nekem eddig a „Shaolin” név hallatán a templom, filozófia és a kung-fu fogalmak elevenedtek meg. Őszintén kíváncsi lennék, hogy mi motiválta vagy ihlette Plútót e szám megkomponálására, illetve miért ezt a címet adta, mert a dal meglehetősen dinamikus, figyelemfelkeltő, energikus, és a két basszus szóló pedig hihetetlenül lenyűgöző és egyben az újdonság erejével hat, hogy míg az egyik „oldalon” (bal: Egri, jobb: Plútó) éppen kibontakozik az egyik muzsikus a szabad improvizációjával, a másik fegyelmezetten, és kiváló alapot nyújtva kísér, majd szerepet cserélnek. Mindeközben lágy szintetizátor „szőnyeg” úszik be finoman. A „Feeling” gyönyörű dallamokat, érzéseket rejt magában, nem véletlen… de nem tart túl sokáig ez a líraiság, mert ismét berobban a zenekar, méghozzá elkalauzolva a hallgatókat a „Ganges” (partjaira?). Csak sejtem, hogy a Gangeszről van szó, minden esetre, ha igen, akkor elég vad, bő vizű, kavargó, örvénylő ez a folyó. Virtuóz gitárszólóval, majd torzítós változatban is, amit a billentyűs futamok koronáznak meg, szerintem zseniális szerzemény és interpretáció. Majd jön egy kis tűz körüli táncolgatás a „Fire Dance” perceiben, és a „Pain”. Pain = fájdalom, kín, szenvedés. Ezek hallatán az ember valami lassú, nagyon szomorú, rendkívül lírai, netán letargikus zenei világot képzelne el, és így hirtelen, első hallásra!!, meglepődünk a tempón, karakteren. Ugyanakkor, ha többször visszatérünk erre a szerzeményre, megtaláljuk benne a mély érzéseket, gondolatokat, netán a fájdalmat is a hangokban, a kissé fanyar melódiákban, harmóniákban, Egri János ízes nagybőgőzésében, a fantasztikus összjátékban, és a dob ötletgazdag szólójában.
Üdítő állomás a következő „Gisella” című Egri János kompozíció, melyet édesanyjának ajánlott a szerző, a nemes gesztushoz méltó a zene. És ha még nem frissültünk volna fel teljesen, akkor következzék a „Song for You”, szenzációs basszusgitár szólóval, témájában talán néhol Mezzoforte-s hangulattal…
Egy valódi „Be-bop – Ri-bop” által csöppenünk vissza pár évtizedet a jazz történetében, Pege Aladárnak felajánlva a virtuóz rögtönzéseket, újszerű akkordokat, ritmusokat. Majd éles váltással talán egy tengerparton találjuk magunkat, vízcsobogás, hullámzás „zaja”, sirályok éneke… már éppen relaxálnánk egy sort, mikor 1.02-nél váratlanul „megzavar” minket a zenekar, Oláh Tzumó Árpád szintetizátoros akkord „szurkálásaival” és Egri Jancsi élénk, tiszta vokáljaival kiegészülve.
A lemez záró száma egy kissé meditatív és egyben gyönyörű, lassú „újjászületés”, szuggesztív, kreatív zongora, majd gitár és basszusszólóval. Mindenki örülne, ha egy ilyen jellegű dalt adnának neki ajándékba.

Két, basszus hangszeren játszó, nagyszerű muzsikus albuma a „Dialogue”, ami valódi párbeszéd, mi több, egyetértés és egy különleges, egyedi érték megteremtése, érdemes lenne terjeszteni, megvásárolni, meghallgatni!