JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2018. február 20.
Kolta Péter: Trio Kolta I.2018. február 20.
A MAO és Mr. Q2018. február 18.
Lage, Julian: Modern Lore2018. február 18.
Mezei Szilárd: Nút2018. február 15.
Ágoston Béla: Percy Phone2018. február 12.
A BALKÁN JAZZ PROJECT2018. február 11.
Douglas, Jerry: What If2018. február 11.
JazzUp – Farkas Zsolti2018. február 10.
JazzUp – Farkas Zsolti2018. február 10.
East2East: Forest Flower2018. február 10.
Ziegler, Pablo: Jazz Tango2018. február 10.
Downes, Kit: Obsidian2018. február 09.

Lemezpolc kritika:
Brahem, Anouar - Blue Maqams

Brahem, Anouar: Blue Maqams 2017. december 29., Dr. Nagy Sándor

anouar-brahem-blue-maqams.JPG

Anouar Brahem - Blue Maqams (ECM - Hangvető)

Az idén májusban, a New York-i Avatar Stúdióban felvett kilenc Brahem kompozíciót tartalmazó lemezt októberben adta ki a neves német cég - a hatvan éves tunéziai muzsikus legújabb CD-jét.
Több mint negyedévszázada, 1991 óta jelennek meg albumai ennél a kiadónál, különböző felállásokban. Most világsztárok a közreműködők: a két angolt (és a tengeren túlit...) nem hiszem, hogy be kellene mutatnom - Dave Holland bőgőzik, Django Bates zongorázik, és az amerikai Jack DeJohnette dobol. Nem akármilyen quartet...
Röviden a hangszerről és a lemez címéről. Az oud (arab lant) húros, domború hátú, pengetős instrumentum - a muszlim világ egyik jelképe.
A lemez címében található maqam lényegében egy dallamvezetési forma - szó szerint helyet, pozíciót jelent - átvitt értelemben bizonyos improvizációs technikát. Tehát: az arab népzene, a világzene (ezt nem igazán szeretem, de van jobb?) és legnagyobb részt a jazz egyedi elegyét kapjuk - elképesztő színvonalon. (Van jobb, mint az elképesztő, de most ez jutott eszembe...)
Még a címről: a blue nem kék! Az is lehetne, de (itt) nem az. (Lásd még: Gershwin - "Rhapsody in Blue".) Vagyis: gyenge, bánatos, puritán, pikáns - sok (más) jelentése (is) van - most talán szomorkás. Legalábbis én így értelmezem.
A hosszú, 77 perces lemez igazi csemege! Persze, nem ez a jó szó, nem teljesen ideillő. Mégis kifejező. Négy fantasztikus muzsikus érzelemmel teli, különleges játéka - finoman, visszafogottan, teljes összhangban.
A dallamok könnyűek, olykor játékosak - nem vidámak, nem "ütnek" - "csak" szárnyalnak. Talán szokatlan az arab melódiákhoz a (legjobb értelemben vett) profi, hagyományos jazz trió kíséret - de "működik".
Egy-egy szóló, vagy intro átveszi a prímet - de inkább átmenetileg. Négyük összjátéka dominál, és ez jelzés értékű.

Nem mennék bele - távol áll tőlem a politika - de a "megegyezés" - mint olyan - jutott az eszembe. Ha még van, aki érti...
Talán a képzőművészet összevethető (lenne) a jazz-zel - mondjuk a festészettel. Vagyis: olyan ez a lemez, mint amikor egy szép festményhez gyönyörű a keret...

1. Opening Day
2. La Nuit
3. Blue Maqams
4. Bahia
5. La Passante
6. Bom Dia Rio
7. Persepolis's Mirage
8. The Recovered Road to Al-Sham
9. Unexpected Outcome

Anouar Brahem - arab lant (oud)
Dave Holland - bőgő
Jack DeJohnette - dob
Django Bates - zongora



Vissza a lemezhez