Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 49. rész: Korb Géza + Korb Attila

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Korb Géza a hátsó sorban balról az ötödik

Fotó: Lázár Miklós (BMI)

Géza: A Korb családban volt előzménye a zenélésnek?

Apai nagyapám a múlt század elején, mint köztisztviselő, nótáskedvű, jóhangú, mulatós ember hírében állt, de semmi egyéb.

Géza: Mi volt az első hangszered?

Kisgyerekként szoprán furulyán kezdtem zenei pályafutásomat. Elég hamar Kacsóh Pongrác János Vitéz című daljátékából játszottam betétdalokat szüleim nagy örömére.

Géza: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a klarinét tanáraid?

A Kecskeméti Állami Zeneiskolában folytattam alsófokú tanulmányaimat Kovács Sándor tanár úr növendékeként.

Géza: Mivel kecskeméti vagy és a városban is van zeneiskola, hogy kerültél Szegedre?

Az általános iskola után a szegedi konziba kerültem, (akkor a 70’-es évek elején még nem volt zenei szakiskola Kecskeméten), ahol minden évben más tanított, a nagyhírű Deák Józsi bácsi, Kraszna László, Maczák János, Szabó Ede, a főiskolán pedig Kraszna László és Gallai Attila.

Géza: Miután megszerezted a diplomádat, gondolom hazaköltöztél Kecskemétre, és a helyi szimfonikus zenekarban kezdtél játszani...

Igen hazajöttem, de sohasem játszottam szimfonikus zenekarban, azért, mert a zenekari helyek foglaltak voltak. Régizenélni kezdtem a helyi Reneszánsz Consortban és a Pedagógus Énekkarban énekeltem. Aztán öt év elteltével berobbant az életembe a Bohém.

Géza: Mikor fordult figyelmed a jazz felé? Egyáltalán kikkel játszottál jazzt először?

A Bohémekkel játszottam először jazzt, kezdetben szinte kizárólag Ittzés Tamás által hangszerelt ragtime-kat. Ez közel állt a klasszikus zenéhez, ugyanakkorjó átmenet volt az igazi jazz irányába.

Ha úgy kérdezed, hogy mikor fordultam az improvizatív jazz felé, a fordulópontot Joe Murányi megjelenése jelentette

1992-ben. Közös CD-t készítettünk vele. Akkor fordultunk, fordultam nagy lelkesedéssel a 20’-as és 30’-as évek jazz zenéje felé. Talán nem hangzik szerénytelenségnek Joe-val egy színpadon játszva sok mindent meg lehetett érezni, igazán szerencsés az, aki ezt a tudást testközelből megtapasztalhatja.

Géza: Mikor lettél az 1984-ben alakult Bohém Ragtime Jazz Band tagja?

A megalakulástól 1984-től 1997-ig voltam az együttes tagja, Attila fiammal váltottuk egymást, ő akkor 13 éves volt.

Géza: És arra emlékszel, hogy 1995. január 30-án felléptettek benneteket a „Jazz a Márványteremben” sorozatomban?

Megmondom őszintén, csak nagyon halvány emlékeim vannak erről.

Géza: Mikor kezdtél szaxofonozni?

Kezdettől fogva a hangszerelések miatt játszottam alt- és tenorszaxofonon.  De az említett Joe-val való találkozás után továbbra is a klarinét maradt az előtérben (korai Armstrong, Bix Beiderbecke, Bobby Hackett klarinétosait elemeztem, kutattam. Több eredeti számot írtam le a zenekar részére), de elkezdtem foglalkozni a tenorszaxofon-játékosokkal is, Coleman Hawkins volt rám nagy hatással.

Géza: Merre jártál a nagyvilágban a BRJB-del?

Az együttesben töltött 12 év alatt sok kisebb-nagyobb fesztiválon vettem részt. Játszhattam például 88’-ban Drezdában élő tévéfelvételen. Emellett Nyugat-Európa számos országában turnéztunk, így Németországban, Hollandiában, Svájcban,  Franciaországban, Görögországban.

Géza: Hány lemezükön játszol?

Az első négy meghatározó lemezen játszom klarinéton, alt- és tenorszaxofonon.

Géza: Mikor vetted észre, hogy Attila fiad tehetséges?

A ’97-es átadás-átvételt megelőző időszakban viszonylag rövid 1-2 éves hangszertanulással a háta mögött szólóinál jó ösztönnel - hisz nem is lett volna többre képes- kevés hangból építkezett. Mégis minden szólójában volt valami új dallam-fordulat, egy-egy éppen pont odaillő hang, ami érdekessé, egyedivé tette az improvizációját. Ekkor tudtam, hogy nálam sokkal, de sokkal tehetségesebb.

Fotó: Ducsai Szabolcs

Attila: Maga hogy emlékszik erre?

A Bohém Ragtime Jazz Band akkoriban (talán 1992-95 között) a mi nappalinkban próbált. Emlékszem, hogy gyerekként nagy érdeklődéssel követtem a próbákat, illetve rémlik egy közös szalonnasütés is a zenekarral és Joe Murányival.

Attila: Mi volt az első hangszere?

6 evesen kezdtem hegedülni, majd 11 évesen zongorázni.

Attila: Mikor váltott harsonára?

A hegedülés nem igazán ragadott magával bár kiváló tanáraim voltak: Szabóné Horváth Márta, Fellegi Jenőné “Gitta néni”, Pápai Erika, és Ittzés Tamás. 6 év tanulás után Ittzés Tamás javaslatára abba hagytam a tanulást. 13 évesen kezdem harsonázni.

Attila: Milyen zeneiskolákba járt és ott kik voltak a harsona tanárai?

A kecskeméti Kodály Zoltán Énekzenei Általános Iskolával egy fedél alatt működő Állami Zeneiskolában kezdtem harsonázni Háry Péternél, majd egy év múlva Kuna Lajos Tanárúnál folytattam tanulmányaimat a szinten kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskolában. Később a Jazztanszakon Friedrich Károly és Gőz László voltak a tanáraim, ők nyitogatták az addig kizárólag a korai jazz-re fókuszáló érdeklődésemet.

Attila: Mikor kezdett a jazz iránt érdeklődni?

11 évesen alapítottam első jazz zenekaromat a Little Jazz Band-et. Itt a kezdetekben a zongorát “püföltem” és a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band egyértelmű hatására a kora jazz-el kezdtem ismerkedni.

Attila: Kikkel játszott először jazzt?

Kecskeméti általános iskolás barátaimmal.

Attila: Mikor csatlakozott a Bohém Ragtime Jazz Band-hez?

1997-ben (volt hegedű tanárom) Ittzés Tamás meghívására csatlakoztam a Bohém zenekarhoz, megörökölve édesapám vaskos fekete mappáját tele szaxofon és klarinét kottákkal…

Attila: 2007 tavaszán rendeztem a Márványteremben a Zsoldos Ernő Jazz Harsona Tehetségkutató Versenyt. Milyen volt a döntőben Jiggs Whigham előtt játszani?

Nagyon baráti és laza hangulatra emlékszem - ez lehet afféle harsonás dolog :) Jiggs a verseny másnapján elhívott a mesterkurzusára a Zeneakadémia Kistermébe, azt mondta, hogy mindenféleképpen akar valamit mondani/mutatni - és valóban máig elkísérő dolgokat tanultam tőle azon a szombat reggelen!

Attila: Mivel maga nyerte a versenyt így lemezt is készítettem magával. Az még megvan?

Van még belőle otthon 1 (azaz egy példány)

Attila: Emlékszik még arra, hogy 2007. július 13-án felléptettem Zsámbékon?

Emlékszem, egy szabadtéri színpad volt…

Attila: Mikor csatlakozott a Modern Art Orchestra-hoz?

2005-ben Fekete Kovács Kornél invitálására, mint alapító tag csatlakoztam a MAO-hoz. Rengeteget köszönhetek ennek a csapatnak! Kornél workshop-szerűen működteti a zenekart, a zenekarban ülő zenészek saját szerzeményeket, hangszereléseket hoznak, és ezeket eljátszva tanulunk egymás munkáiból. Úgy gondolom, hogy ez a legautentikusabb módja a szakma elsajátításának!

Attila: A Bohémon és a MAO-n kívül még milyen jazz zenekarokban játszott/játszik?

Tagja és hangszerelője vagyok Bényei Tamás Gramophonia Hot Jazz Orchestra-jának - ez a zenekar a Kossuth-díjas Hot Jazz Band kibővített változata.

Büszke vagyok rá, hogy ritmusgitárosként tagja lehetek Dennert Árpi barátom “Árpishow” nevezetű zenekarának.

Hosszú évekig csináltuk a “PapaJazz”-t, ami kezd átalakulni különféle alkalmi zenekarokká… itt inkább zenészeket írnék: Cseh Balázs, Dennert Árpád, Soós Marci, Papp Mátyás, Bartha Mátyás, Gyárfás István, Sidoo Attila.

Hosszú évekig voltam a Kecskemét Jazz Orchestra művészeti vezetője.

Volt (illetve végül is van) egy “Rollini Project” nevű nemzetközi zenekarom, amit a basszusszaxofon virtuóz Adrian Rollini művészetének dedikáltam.

Illetve a mai napig sokat járok külföldre - de ezek sem állandó zenekari tagságok, inkább session zenekarok.

Attila: Tanít valahol?

Nem.