Neves külföldi jazzmuzsikusok, akiknek a koncertjein jártunk me and my lovely wife Gabriella – 9. rész: Charlie Mariano-Rainer Brüninghaus (1984. április 15. – Pesti Vigadó)
Ebben a péntekenként jelentkező sorozatban azokról a koncertekről ejtek szót, amin Gabival vettem részt!
Az akkor az NSZK-ban élő amerikai szaxofonos, Charlie Mariano (1923-2009) a Pesti Vigadóban adott koncertet 1984 tavaszán.
Magával hozta a német billentyűst, Rainer Brünighaus-t, és egy sokáig emlékezetes hangversenyt játszott a duó.
A fellépés előtt tudtak fogadni a művészek, de az interjú közben Brüninghaus-nak ki kellett menni a színpadra, hogy szintetizátora hangszíneit beállítsa. A riport után aztán ment Mariano is. De előtte még az öltözőben megmutatta nekem a nagaswaram nevű fafúvóst, ami első ránézésre olyan volt, mintha egy klarinétból, egy töröksípból és egy tárogatóból gyúrták volna össze. Sőt, még játszott is rajta nekem. Tiszta kígyóbűvölő hangja volt.
Charlie Mariano elmondta, hogy mikor Karnataka-ban (Dél-India) járt, akkor ismerkedett meg ezzel az instrumentummal. Ezen a hangszeren játszanak például hagyományos hindu esküvőkön, és templomi szertartásokon is.
És különlegességként elmesélte, hogy Sri Lanka-n a vidéki falvakban az ottani „szarszippantók” használják mielőtt befordulnak egy utcába, hogy figyelmeztessék a lakosokat, közelednek.
A távol-keleti szakértők szerint a nagaswaram a világ egyik leghangosabb akusztikus fúvós hangszere.
Gabinak nagyon tetszett ez a kamara jazz koncert. Igaz, Brüninghaus szintetizátoros bevezetőjét kicsit hosszúnak találta. Nem csodálkozom rajta, mert a rögzített felvételen közel 25 perces volt a szám…
Utána jött a színpadra Mariano, amitől a közönség egyre jobban élvezte a hangversenyt. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, a Vigadónak sem jó az akusztikája!)
Számomra a legemlékezetesebb percek azok voltak, mikor Mariano nagaswaram-on játszott.
Alább a riport olvasható:
