JazzMa

Friss Hírek

AMP – 20242024. május 12.

Lemezpolc kritika:
le Fleming, Orlando - Wandering Talk

le Fleming, Orlando: Wandering Talk 2024. április 22., Hegedüs Zsuzsanna

orlando-le-fleming-romantic-funk-wandering-talk.jpg

Orlando le Fleming & Romantic Funk - Wandering Talk (Whirlwind Recordings)


Megjelenik: 2024. június 21.

orlando-le-fleming-antonio-baiano-2023-10-30-163924-vjck-87ab726d6088c039242c58613fe1a663.jpg

Fotó: Antonio Baiano

Mesteri nagyvonalúság jellemzi a kortárs jazz egyik legügyesebb és legeredményesebb nagybőgőművésze Orlando le Fleming (1976) és a Romantic Funk formáció hamarosan megjelenő albumát.

Hihetetlen gazdag fúziós zene ez a legeslegjavából.

Minden egyes dal egy gyönyörű külön világ, emelkedő, majdnem himnikus zenei témákkal, valamint bőkezű és erőteljes improvizációkkal.

A zenei témák virtuóz megvalósítását hallhatjuk ezen az albumon.

A Birmingham-i születésű Orlando le Fleming basszusgitáros, nagybőgő művész, zeneszerző és zenekarvezető gyermekkorának nagy részét Exeter-ben, Devon-ban töltötte. Mindkét szülője hivatásos zenész.

Improvizációs és csapatjátékos képességét először nem a lelátón, nem is a gyakorlóteremben, hanem a krikettpályán csiszolták. Miután visszavonult a profi krikett játéktól, Fleming a The Royal Academy of Music-on tanult zenét, majd olyan brit zenészekkel játszott és turnézott, mint Julian Joseph, Jason Rebello, Tommy Smith, és Iain Ballamy.

2003-ban New York-ba költözött, majd csatlakozott Jane Monheit énekesnő zenekarához, annak albumain szerepelt.

Ezt követően játszott többek között Ron Carter-rel és Christian McBride-dal, Jimmy Cobb-bal, Branford Marsalis-szal, Joey Calderazzo-val, Kurt Rosenwinkel-lel, Bill Charlap-pel, Billy Cobham-mel.

A New York-ban eltöltött 20 év után tért vissza szülőhazájába, az Egyesült Királyságba. Folyamatosan megújuló zenei palettája, új utakat kereső, ám az akusztikus hagyomány és a robusztus, izmos elektromos fúzió iránti mély és töretlen szeretete hallatszik ezen a lemezen!

A lemez elindításakor egyből egy fenséges poliritmikával találkozunk. A nyitószám virtuozitását az egymásból előúszó szólók is tetézik.

A második nóta, a „Tragic Magic” egy Keith Jarrett által inspirált rubato dallamot tartalmaz a dobos precíz groove-menete felett, a szerzemény csodaszépen misztikus hangvételűre sikeredett.

Ezután egy végtelenül békés balladisztikus dal, a „Sense of the Sacred” következik, különleges trombita bevezetője erősen megérinti a lelket. Orlando gazdag tónusú akusztikus basszusa biztos alapja a kompozíciónak. Eme csendes hangulatból indulva a trombita és az alto párbeszéde után egy kolosszális drámai csúcsponttá alakul át a mű, hogy végezetül egy pompás fúzió robbanjon fel a billentyű és fúvósok által! Ahogy Ők fogalmaznak: á la Weather Report.

A negyedik dalt, az akusztikus „Garden Shearing Blues”-t egy másik brit zenész, George Shearing blokk akkordjai ihlették. Itt feltétlenül ki kell emelnem a dobost, aki az egész albumon hihetetlen gazdag játéktudásról tesz tanúbizonyságot. Ha kell gyönyörűen swingel, ha kell rockos-fúziós pörgéseket hoz, ha kell végtelenül csendesen, mintha ott sem lenne, adja a seprűs alapot. James Maddren egy főnyeremény. Muszáj kiemeljem továbbá, hogy a nagybőgőszóló annyira ott van, annyira gazdagon teríti elénk a húrjai világát!

A „Repose"című dal a nyitott Headhunters-típusú kiváló groove-dallamával, dobos kezdésével ellenállhatatlan hangulatba hoz mindenkit. Ez egy 8 ütemű szekvencia, rengeteg improvizációs térrel, Tom Cawley Rhodes-játékával, amely teljesen meghatározza a hangzást. Nathaniel Facey merész szólója magasra emeli a dal energetikáját!

Wayne Shorter írta a „Plaza Real”-t és adta elő a Weather Report-tal. A most hallható változat Orlando és társai előadásában bravúros megoldásokat tartogat számunkra. Itt is elmondható, hogy a kompozíció hangulata egyre csak emelkedik, lúdbőrzik az ember ennyi szépségtől.

Az utolsó előtti szerzemény, a „Spots of Time” méltóságteljes indításával egészen magával ragadó. Philip Dizack 12/8-as groove-on adja elő a lenyűgöző dallamot, a dob és a basszus menete tökéletes összhangot mutat, majd egy parádés fúziós szaxofonszólót hallunk. S a végén megérkezik az a basszus, ami úgy kér helyet magának, hogy tökéles egységben olvad össze a fúvósókkal és a dobbal! Ezt leírni képtelenség, ezt tessék majd meghallhatni!

Végezetül egy csodás meglepetés! Orlando régi iskolatársa, Chris Martin egy rendkívül őszinte énekes produkciót ad elő. A megvilágosodott szufi misztikus költő, Rumi versét énekli Orlando lányával, Nadia-val együtt. Ha ismerjük Horace Silver „Peace” című művét, ez a csodadal hangulatában meghaladja azt. Amit hallunk az egy teljes kontraszt az összes szerzemény után. A balance. Tökéletes zárójelenet az albumon kibontakozó zenei sokrétű sokszínűség után.

Magyarul talán így adnám vissza a szövegét:

„Van egy út a hang és a jelenlét között, ahol a tudás áramlik. A fegyelmezett csendben megnyílik, a csapongó beszéddel bezárul.”

Köszönöm ezt az Istenáldotta muzsikát!

Számlista:

1, Don't Dwell on It

2, Tragic Magic

3, Sense of the Sacred

4, Garden Shearing Blues

5, Repose

6, Plaza Real

7, Spots of Time

8, Wandering Talk

romantic-funk-photo-by-dennis-madden.jpg

Fotó: Dennis Madden

Közreműködnek:

Philip Dizack - trombita

Nathaniel Facey (1,3,5,7) - altszaxofon

Tom Cawley - zongora, Rhodes MK8, Prophet 12, Orberheim OB-6

James Maddren – dob

Orlando le Fleming – nagybőgő

Chris Martin (8) – ének

Nadia le Fleming (8) - ének

A Romantic Funk projekt a legendás New York-i 55 Bar-ban született, egy olyan társulattal, amely már önmagában véve egy fúzió. London és New York, múlt és jelen, akusztikus és elektromos hangzású zene, amely mindezt egy látványos egésszé olvasztja össze! A formáció tagjai mintegy folytatni kívánják a 2020-as „The Unfamiliar” című albumuk által kiváltott elismerést.

Ezen az albumon ismét elkápráztatnak bennünket elmondhatatlan virtuozitásukkal.


Vissza a lemezhez