A jenkik a BJC-be mentek játszani
John Scofield, a napjainkra élő legendává vált jazz-gitáros immár harmadszor adott dupla teltházas koncertet a Budapest Jazz Club színpadán a közönség tomboló tetszés nyilvánításától kísérve.
A gitáros „Roots-Rock-Jazz” zenét játszó projektje, amit a „Yankee Go Home” elnevezésű együttesével szólaltat meg a pódiumokon, még nem jelent meg önálló lemez formájában. A múlt évben az ECM kiadónál megjelent „Uncle John’s Band” elnevezést viselő dupla CD csak néhány számot tartalmaz ebből a repertoárból, köztük a Grateful Dead kaliforniai rock banda címadónak választott dalát. Persze Scofield koncertjein bármikor elővesz egy-két újabb vagy régebbi saját szerzeményt is színesíteni a programot.
Legegyszerűbb megkülönböztetést az „Uncle John’s Band” és a „Yankee Go Home” zenekarok között az együttesek tagjai alapján tehetjük. Az „Uncle John’s Band” egy trió Vicente Archer bőgőssel és Bill Stewart dobossal, míg a „Yankee Go Home” egy négytagú zenekar, amelyben ugyancsak Vicente Archer bőgőzik,
viszont Josh Dion dobol
és Jon Cowherd zongorista, billentyűs is helyet kapott a társaságban.
Ebben az összeállításban léptek pódiumra a BJC-ben is.
Mint már említettem dupla koncert volt, én az első, hét órakor (pontosabban negyed nyolckor) kezdődő eseményen voltam jelen.
Sikerült egy pillantást vetnem a Scofield lába elé helyezett setlist-re, amelyből azt szűrtem le, hogy a második koncert közönsége eltérő programban fog részesülni. A zenekarvezető időnként konferált, máskor meg nem a számok előtt, vagy után, így aztán a teljes programot nem tudom az olvasókkal megosztani, meg kell elégedniük néhány címmel az est folyamán elhangzottak illusztrálására.
Hallhattuk a „Wichita Lineman” című country nótát, amit még Jimmy Webb írt 1968-ban Glen Campbell részére, de ez olyan jól sikerült, hogy maga a szerző is műsorára tűzte a későbbiekben.
Mindjárt utána következett Pharoah Sanders „The Creator Has a Master Plan” szerzeménye a szaxofonos Coltrane utáni korszakából. Ez talán Sanders legismertebb szerzeménye, minden koncertjén eljátszotta és mások is műsorra tűzték, ahogy most Scofield is.
Elhangzott egy új kompozíció is, annyira új, hogy még a zenekarvezető is nézte a kottát ennek lejátszásakor.
A zongorista Jon Cowherd darabja a ”YGH” címet viselte. Mikor Scofield bekonferálta a címet, az nagyon ismerősnek hangzott. Végül rájöttem, a nevem végének betűi kicsit más sorrendben, néhány ezerszer betűztem már angol beszélgetések alkalmával. Egyébként úgy tippelek, hogy a „Yankee Go Home” szavainak első betűiből alakult ki a darab címe.
Jerry Garcia-nak, a Grateful Dead gitáros-énekesének egy szerzeményével – benne egy csodajó gitár-dob duettel – zárult volna a koncert, de a közönség tapsviharát hallva meglepően gyorsan visszajöttek még egy ráadásra.
Scofield kérdésére, hogy akarnak-e még hallani egy ráadást, a közönségből valaki bekiabálta, hogy „two more”. A gitáros válasza: „one more”, utána menni kell aludni. A ráadással kb. 70 perces koncert után így aztán a közönség átadta helyét a következő előadásra jegyet váltóknak.
Scofield fiatalkori emlékeiben jelenlévő rock, blues, country, stb… szerzemények áteresztve a gitáros ötven éves tapasztalatán és ezalatt kialakított jellegzetes játékmódján egészen különleges és szuggesztív élményt biztosítottak. Biztos vagyok benne, ha Scofield a jazz helyett a rock zenét választja, a rock műfaj legnagyobbjai között emlegetnék.
Használta a rock zenétől elválaszthatatlan torzítókat és egyéb effekteket, de bemutatta Stanley Jordan „touch tapping” technikáját is.
A zenekarban Vicente Archer inkább a jazzt képviselte, míg a dobos Josh Dion a rock zene világát jelenítette meg. Volt egy szuper dobszólója a koncert folyamán, de olyan produkciót is bemutatott a Grateful Dead darabban, hogy bal kézzel dobolt, míg jobb kézzel a csörgődobot szólaltatta meg.
A dob hatósugarában ültem és így – sajnos – nem mindig hallottam az akusztikus és elektromos zongorán játszó Jon Cowherd játékát, szólói mellett feltétlenül kiemelendő a zenekarvezető játékát támogató kísérő szerepe.
Azoknak az olvasóknak, akik jegy hiányában, a távolság okán, vagy bármi egyéb miatt nem tudtak jelen lenni a két koncert valamelyikén, tudok ajánlani egy nagyon friss, másfél órás videót az internet segítségével:
John Scofield "Yankee Go Home" Quartet, New Morning, Paris, 14 mars 2024
https://www.youtube.com/watch?v=RtFgPaKVgvk
