A Nagy Emma Quintet a Művészetek Palotájában Soweto Kinch vendégszereplésével
Az összes jegy elkelt a Fesztivál Színházterembe. Két órás koncertet adott a quintet szünet nélkül. Egymást fokozták az ötleteik és az ellentétek. Végeláthatatlan kontrasztokat tettek természetessé. Egyik percben nyugalom gyöngyözött, majd érzékeny, fokozatos átvezetéssel újabb és újabb energia-robbanáshoz értek.
Nagy Emma – ének, zeneszerzés; Oláh Krisztián – zongora, zeneszerzés; Cseh Péter – gitár, zeneszerzés; Dénes Ábel – nagybőgő, zeneszerzés; Klausz Ádám – dob, zeneszerzés; vendég: Soweto Kinch – szaxofon, rap
Nagykoncerthez illően az összes albumról játszottak műveket. Március első hetében vették fel az ötödik lemezt, melyről bemutattak két opust. Ősszel érkezik az új Nagy Emma Quintet album, mint egy előrehozott karácsonyi ajándék.
Lenyűgöző vetítés kísérte a zene szinte összes rezdülését. Sztilkovics Milán alkotta a vizuális anyagot. Arany kockákból, pixelekből épültek fel folyamatosan lélegző, pulzáló, átváltozó tárgyak, terek, virtuális lények. Az egyik legfontosabb pillanatban kirajzolódott Mohó-Nagy Gergő egyik lemezborítója, az ókori görög szépségű angyal.
A koncert az „I Lay Down” című dallal kezdődik: Nagy Emma nyugalmat árasztott bársonyos énekével Oláh Krisztán finom zongorabevezetője után. Ennek ellenpontjaként játszották következőként a lendületes „When the Loving Comes”-ot. Egy ponton párbeszédként adogatta a dallamot az ének és a gitár. Oláh Krisztián lehetetlenül virtuóz zongora-improvizációkat játszott. Ezután még felszabadultabban összeforrt a két téma.
Oláh Krisztián a „Four Eyes Open”-t gyönyörű, többszólamú klasszikus improvizációval kezdte. Halkan fonták zenévé a mű meghitt légkörét. A visszafogottság miatt még meglepőbb, amikor a téma az összes hangszeren felcsendült. Nagy Emma teljes érzelemmel, technikai csúcsbravúrokkal improvizált. A mű végén jól esett újra hallani a csendes verzét, viszont már másképp áradt a nyugalom.
Soweto Kinch a koncert második felében csatlakozott a quintethez. Virtuóz, sűrű ritmusú, ötletekben gazdag altszaxofon-improvizációkat játszott a Nagy Emma Quintet művekhez. Sajátos intermezzoként interakcióra hívta a nézőket. Jazzrap szöveg alapjaként a közönségtől kért néhány szót. E köré épített találó szöveget, s hozzá ritmust: thief, fire, butterflies, rhythm. Dénes Ábel könnyed basszusalapot improvizált hozzá. Cseh Péter légies gitárszólamot adott, Klausz Ádám pontozott és ellenpontozott, Oláh Krisztián lágy zongorakíséretet rögtönzött.
Teljes irónia bontakozott ki az „As the Rain Comes Down” műben. A hangzás tükrözte az „I Will Be Alright” dalszöveget és a mögötte álló tagadás viszonyát. Például amikor egyszerre ismétlődött az egyik legvidámabb hangköz a diszharmónia félhangjával. Klausz Ádám hatalmas lendületű ritmusképleteivel csúcspontot adott. Közben az összes dallamhangszer ugyanazt a motívumot húzta alá.
A visszataps utáni „This Won’t Last”-ben Cseh Péter szinte felgyújtotta a gitár húrjait. Hatalmas energiák szabadultak fel, ami átterjedt a közönségre. A mű után kitört az ováció, szűnni nem akaró tapsvihar még kétszer szólította színpadra a művészeket.
Eddig is szinkronban – „Synced” – volt a zenekar, de ezen az estén még inkább együtt és egymást kiemelve ragyogtak az ajándék-szólamaik.
