Nagy János Tanár Úr Jazz-Zongora-iskolája

Jancsát, az akkor még halkszavú (most sem sokkal hangosabb…) 21 éves salgótarjáni fiút a Jazztanszak 1992-es vizsgakoncertjén láttam/hallottam először. (Majd azóta különböző formációkban jó sokszor.) Már akkor, elsőre megfogott elképesztően invenciózus zongorázása. Sosem gondoltam volna, hogy tanár lesz belőle. Azt meg végképp nem, hogy ekkora nagy Tanár!

Interneten már rendelhető a http://janosnagy.com oldalon.

Az ajánlók:

„Remek munkának találom, és miközben olvastam, ismételten beigazolódott számomra, hogy jobb, ha azok írnak a zenéről, akik gyakorló muzsikusok. Mert azok, akik maguk is koncerteznek, akik gyakorlatban tudják a dolgukat, szintén keresztülmentek azokon a zenei problémákon, amiket a könyv érint, és meg is küzdenek vele zenei fejlődésük során. Ezért, aki ebből a könyvből tanul, sok időt spórol meg azzal, hogy ezekre a kérdésekre itt választ talál.

A fejezetek sorrendje, felépítése jól kitalált, értelmes, gyakorlatias, nagyon következetes, és ami igazán szimpatikus, hogy lényegretörő, nem tartalmaz fölösleges elméleti fejtegetéseket.

Aki jazzt akar tanulni, de nem csak jazzt, hanem általában zenét, az ebből a könyvből nagyon jól fog tudni tájékozódni.

Tetszik, hogy hallgatásra való anyagot is ajánl, és a világhírű előadók mellett nem becsüli le a magyar előadókat sem.

Nagyon jó munka, gratulálok hozzá.”

Szakcsi Lakatos Béla

Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész-zeneszerző

„Igazán nagy élvezettel és örömmel olvastam Nagy János zongoraiskoláját, hiszen azonnal látszott, hogy egy hihetetlenül hatékony, mai, divatos szóhasználattal élve igazi " felhasználóbarát " kiadványt tarthatok a kezemben.

Nagy János a mai fiatal jazz zongorista generáció talán legsokoldalúbb alakja. Kezdetektől fogva nyomon követtem munkásságát, ezért aztán biztos voltam benne, hogy ez a kiadvány is, mint minden munka, ami kikerül a keze alól, magán viseli a legmagasabb szintű igényesség jegyeit.

Annak örültem a legjobban, hogy néhány, specifikusan a zongorázásra vonatkozó rész kivételével, bármely egyéb hangszeres számára is tökéletesen használható  oktatóanyag látott napvilágot, amelyet tanulmányozva, hogy egy kicsit " haza beszéljek", például akár gitárosok is óriási segítséget kaphatnak az improvizációs gondolkodásuk fejlesztéséhez.

Lelkesen ajánlom ezt a kiadványt minden tanulni és fejlődni vágyó zenésznek, műfajtól és hangszertől függetlenül!”

Alapi István

Pro Arte, Artisjus- és Fonogram-díjas  gitáros, az EDDA MŰVEK tagja

"Többféle úton haladhatunk a többféle cél felé. A legjobb, ha valaki már az elején tudja, melyik az övé. Ha mégsem, akkor csak gondolja végig, mit szeretne leginkább. Mi az, ami kiolthatatlanul munkálkodik benne (ha nem érez ilyesmit a muzsikálással kapcsolatban, sürgősen forduljon a kezelőorvosához, magába, a példaképeihez és gondolkodjon el, biztosan jó hivatást választott-e).

Ha legfőbb cél, amit nem is kell nap mint nap kimondanunk vagy felírnunk valahová (hogy el ne felejtsük) az, hogy világot teremtsünk, mindig és mindig új élettel töltsük meg a már régen elcsépelt dallamokat is, hogy gondolatot adjunk vagy ébresszünk, hogy a játékunk után a Tisztelt Közönség borzongó  lélekkel, boldogabban, vagy  alig férve a bőrébe, csordultig megtelve menjen útjára, s élje életét, de az érzéstől, melyet okoztunk, már nem lesz olyan, mint előtte, mert látott (hallott) valamit a Csodából, a muzsika hallatán egészen messze juthatott, ahová földi halandó sosem, hogy a Tisztelt Közönséggel és Drága Zenésztársainkkal együtt teljesebbek lehettünk, míg hangjainkkal ajándékoztuk meg egymást. Ha ilyesmi a cél, akkor szívből javaslom ezen Iskolát, ami messze túlmutat az oldalain leírt anyagon. Ha kijárjuk fokról-fokra, ha nem adjuk föl közben attól elkedvetlenedve, hogy bizonyos gyakorlatok száraznak tűnnek vagy nehéznek, akkor egészen biztosan részesülünk, de ami még több, másokat is részesítünk a Csodából.

Azt azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden fok, amelyre lépünk, tartalmazza a  teljes célt, még akkor is, ha arról a fokról nem is látszik. De egyetlen, aprónak vagy jelentéktelennek tűnő lépcsőfok is közelebb visz, s ha kihagyjuk, nem lesz olyan. Hiányozni fog. Ezért nem becsülhetünk le semmilyen feladatot, azt gondolva, hogy "nekem ez nem fontos" vagy "nem kell ahhoz, hogy azt játsszam, amit akarok".

Talán úgy is jó lesz, de ezzel az úttal, amit ez az Iskola jelent, ezzel lesz teljes, fényes, életet adó! Higgyék el, én koncertről koncertre tapasztalom ezt a közvetlen közelemből, és így, hogy csak kívülről beleshetek, így is gazdagabb lehetek általa.  Milyen lehet akkor ebben élni, ebben a szellemben nevelkedni, zenét tanulni, muzsikálni...?

A végén megbeszéljük, de addig kitartó és felemelő munkát kívánok szeretettel:”

Szirtes Edina Mókus

Artisjus- és Fonogram-díjas  zeneszerző, hegedűművész