LFZE Jazztanszék félévi vizsgakoncert – 2. nap
A második napon is hat egységre oszlott el a több mint három órás koncert.
A csütörtöki vizsga első zenekarában majdnem az összes növendék helyet kapott. Az LFZE Big Band kezdte a napot, László Attila tanár úr vezetésével, aki ezúttal karnagyként tündökölt. Izgalmas műveket tűztek műsorukra, Rob McConnell, Bob Minzer hangszerelési ugyanolyan kitűnően szólaltak meg, mint az utolsó számként előadott Horace Silver szerzemény. Annak ellenére, hogy a trombitások és szaxofonosok létszáma hiánytalan volt, de harsonásokból vendégművész (Papp Mátyás) meghívásával sem tudták betölteni a nagyzenekarhoz szokásos létszámot. Friedrich Károly tanár úr hangszere sajnos nem túl népszerű a felnövő nemzedék számára. Fuvola, hegedű és a harsona továbbra is fehér holló lesz a hazai jazz életben.
Kanizsa Georgina lépett a színpadra, és rögtön megfogott szellemes, magabiztos konferálásával. Mikor énekelni kezdett a figyelem még jobban fokozódott, vele együtt lélegzett a közönség. Ezt nem pusztán gyönyörű hangjával és jól választott repertoárjával érte el. Színpadi jelenléte is lenyűgöző volt, amikor társai szólóztak nem volt gond, hogy mit kezdjen magával, arcán és testbeszédén látszott, hogy teljesen együtt él a zenével. Schildkraut Vilmos bőgőzött, Vikukel Dániel zongorázott, Sáry Szabolcs trombitált és Serei Dániel dobolt ebben a formációban. Vikukel Dániel zeneszerzőként is bemutatkozott, két szerzeményét énekelte Georgina.
Valószínű, hogy Szigeti Péter prozódia tanár is hasonló jókat mondott Lakatos Ági ének tanárnőnek.
Serei Dániel maradt a doboknál, Schildkraut Vilmos sem vonult le a színpadról, a zongorához Varga Tivadar ült. Klasszikus trió felállás, elegáns előadás.
Serei Dániel továbbra sem pihenhetett, Ördög Krisztián szaxofonon és Paczári Viktor basszusgitáron szegődött mellé. Kemény felállás, lehengerlő szaxofon játék és kemény basszus, Serei minden stílusban remek dobolásával fűszerezve. Saját szerzemények után a „Girl from Ipanema” egyedi feldolgozásával arattak sikert.
Almássy Márton tenorszaxofonon és Bille Gergő szárnykürtön tovább folytatta a rezes hangzást. Gyányi Marcell bőgőzött, Bécsy Bence gitározott, a dobokhoz Szabó Sipos Ágoston ült. Virtuóz szólók váltották egymást, saját szerzeményeik frissen szóltak.
Gyányi Marcell bőgőzött a következő formációban is, bizonyítva, hogy énekesnőt is kellő finomsággal tud kísérni. Elsőként azonban a zongorista Molnár Benczével és a dobos Czirják Tamással hármasban zenéltek. Matisz Flóra Brad Mehldau szerzeményére írt szöveget, mentegetőzve konferálta saját magát, miszerint a dal nem igazán énekvizsgára íródott, de a zene annyira megfogta, hogy nem tudott ellenállni. Drámai erő sugárzott az előadásból, nem érdekelt senkit, hogy ez valóban nem énekesi bravúr dal. Hangját is kiereszthette a többi számban, így Charles Mingus kompozíciójában is (The Dry-Cleaner from Des Moines), melyet Joni Mitchell énekelt hajdanán. A tehetséges lány csodálatos előadással hívta fel magára a figyelmet. Újra olyan énekesnővel találkozhattunk ezen a napon, akinek kisugárzása van, és nem utolsó sorban csinos is.
Czirják Tamás maradt a doboknál. Őt egyébként az évente hazalátogató szaxofonos legendánk, Németh János együtteséből is ismerheti már a BJC közönsége. Miskolczi Márk bőgőzött, Tóth Mátyás gitározott, és hogy a nap elsöprő lendülettel fejeződjön be Varga Gergő tenorszaxofonozott. Brandford Marsalis „Spartacus” című műve jó terepet adott a fiatal szaxofonosnak félelmetes tudása bizonyítására.
A tanári kar ismét elégedett lehet, mint ahogy a jazzt szerető közönség is, így remélhetőleg ma is ellátogatnak a BJC-be a zenekari vizsga koncert zárónapjára.
