Amikor áramlani kezd a zene – A Gyémánt Bálint Trió a BJC-ben
Munkatársaink, Csébi Ildikó (szöveg) és Horváth Attila (fotó) múlt szombaton a Budapest Jazz Clubban jártak! – A szerk.
Bálint mostanában igazán elemében van – állapította meg a párom már a koncert második száma után, márpedig ő mindig őszintén véleményt mond az éppen hallott előadókról.
Egyet kellett értenem vele. Ő és zenekara (Szabó Dániel Ferenc - dob, Bartók Vince - basszusgitár) tényleg nagyon színvonalas muzsikával örvendeztettek meg minket a BJC-ben.
Ők azok, akik egymást inspirálva - és mint ahogy Bálint említette – sokszor improvizatív előadás módban jutnak fel „építkezős” dalaik tetőpontjára, aminek folyamába a közönség bármely tagját be tudják vonni. A publikum mindig vevő erre, érezhetővé válik az energiák áramlása, amit a művészek közvetítenek, és amit ők kapnak vissza a közönségtől.
Ezen az estén is ez történt. A trió tagjai igazi zenészek. Szólóikkal nem csupán kiegészítették a dalokat, hanem jelentős pluszt adtak azokhoz, különleges, elképesztően változatos zenei élményt létrehozva. Szívüket szó szerint is kirakták a színpadra, amit jól mutat, hogy Bálint megmérte pulzusát a szünetben és az 125 volt.
A koncert gerincét a legutóbbi lemez, a „Vortex of Silence” adta. A nyitódarab lágy dallamaival éteri magasságokba emelt bennünket, majd a lendületesebb „Waltz for Mr Diamond” csendült fel, amelyet a zenekarvezető az édesapjának írt.
Ezután egy igazán kemény szerzemény következett, a „Dunning-Kruger Effect”.
A lemez címadó dala a személyes kedvencem. Most is azt éreztem, amit mindig; elhanyagoltható, parányi porszemek vagyunk a világegyetemben és pont ezért különlegesek és pont ezért kellene vigyáznunk egymásra és a Földre. Ez a dal tökéletesen közvetíti ezt az érzést, megérint mindenkit, aki hallja.
Doktori disszertációját Bálint Pat Metheny-ről írta, így az ő repertoárjából is eljátszottak egy dalt „Question and Answer” címmel.
„Dancing Dragon” című számuk, mely állítólag „némi diszkós felütést takar”, majd a feleségének írt „Indigo” következett.
A „Finding the Way Back” egy olyan mű, ami rádióban is játszható dallamossága miatt.
A „Shapeshifter” (Alakváltó) volt a rájátszás előtti utolsó szám, amely nagyon hű volt címéhez.
A ráadás lassú, andalító dallamai végül lecsendesítették a bennünk kavargó lendületet.
A számok közötti átkötő szövegek - híven Bálinthoz - tele voltak humorral. Nagyon jó, hogy megszokott világunkat néha megtörhetjük jó emberek által előadott, életvidám, mégis mély gondolatokat rejtő zenével.
