„Önazonos maradtam” - Exkluzív interjú a hetven éves Borbély Mihállyal
Fiatalos külső és gondolkodásmód: a zenész, zenekarvezető, zeneszerző, tanár Borbély Mihály hetven esztendős lett - éppen a mai napon! Születésnapi beszélgetés a Zeneakadémia Jazz Tanszékén, a Köztelek utcai épületben.
Nagy Sándor: A nyolcvanas években (az egyetemi időszak alatt) rendező voltam a SOTE Jazz Klubban. Emlékeimben kutatva: úgy gondolom, hogy nem sokszor játszottál ott.
Borbély Mihály: Csak néhányszor, én akkoriban - noha a Vujicsics és a nemzetközi Vents d'Est zenekar muzsikusaként már a világot jártam - a hazai jazz szcénában még pályakezdő voltam, ám több emlékezetes koncertet is élvezhettem, mint a közönség tagja.
NS: Kezdem a “végén”: nagyon tetszik az utolsó, tavaly decemberben megjelent Visszanéztem félutamból (Looking Back from Half Way) című szólólemezed. Úgy tudom, nem ez az egyetlen hasonló itthon.
BM: Dresch Misinek van egy (Hűség, FONÓ Records, 1997) - de nemzetközi szinten sincs sok fúvós szólólemez, Anthony Braxton és Dave Liebman jut eszembe…
NS: Csak a free jazzben van néhány hasonló: Peter Brötzmann, Ken Vandermark, vagy Mats Gustafsson alkotásai. Minden idők legnagyobb szaxofonosai (John Coltrane, Joe Lovano, vagy Charles Lloyd például) sem adtak ki ilyen felvételt.
Személyes gondolataid vannak az új CD borítójának szövegében az összes darabnál - ez a BMC kérése volt. Hogyan történt, hogy éppen most készült ez az album?
BM: Nem is tudom… azt hiszem, most értem meg erre, egy szál fúvós hangszerrel és rájátszásokkal - van ebben felelősség: tudok-e érdekessé tenni egy egész lemezt?
NS: Ha szabad közbeszólnom: igen!
BM: Kellenek a zenei gondolatok, ötletek, “vázlatban” - alakul egy téma, de nem írom le, ne legyen rögzítve, ne legyen végleges. Mostanában sokkal nyitottabban játszom, mint régebben.
Amikor rögtönzök, pontokat keresek, amelyek azt szolgálják, hogy úgy tűnjön - a magam számára is - mintha kompozíció lenne. Szeretem “kinyitni, kiteríteni” a témát, vagy egy-egy motívumra visszautalni, átalakítani a ritmust - átgondoltabb, frissebb lesz a “dolog”. Megírt darab esetében meg épp úgy szeretem előadni, mintha improvizáció lenne.
Elhatároztam, hogy ez a zene legyen teljesen szabad, nincs olyan motívum, ami korábban meglett volna, szándékosan nem írtam le semmit. A legizgalmasabb az volt, hogy a komplexebb darabokat is improvizálva vettük fel.
Például a “Pomáz-Budapest Counterpoint” című, Steve Reich által inspirált számnál volt egy ritmikai ötlet, amely aztán klarinétokkal és szopránszaxofonnal alakult többszólamú darabbá.
A “Kontra és pont” című számban jönnek-mennek a szólamok - de egymáshoz kapcsolódnak. Azt akartam, hogy “élő” legyen - például, amikor a második klarinét beszáll - abból építkezzen, amit az első játszott - aztán jön a harmadik - így lett friss.
NS: Hogyan “készülnek”, alakulnak benned ezek a dallamok, motívumok - például utazás közben?
BM: Volt már erre is példa, időnként vannak ötletek - ilyenkor megállok és írok egy kis vázlatot. De ennél a lemeznél semmi nem született leírt témából!
NS: Ahogyan a free jazzben (általában) - az előbb említett zenészeknél - sem. Te hogyan állsz ezekhez a szólóban előadott művekhez?
BM: Mindannyiban az a fontos, hogy önazonosak - és ezért tetszenek.
Mint az én esetemben is: önazonos maradtam. Ez az én világom: benne van a népzene, Bartók, Kodály, a XX. század, a klasszikus zene - és sok jazz.
Nagyon fontos, hogy hogyan hat ránk a zene. Vannak olyan pillanatok, amikor hallgatok valamit - a szférákba visz el, úgy érzem, Istenhez jutok közelebb.
Nem kell feltétlenül ítélkeznünk valamiről - az a fontos, hogy jó irányba vigyen.
Itt van például Charlie Parkerrel a “Lover Man” című ballada. Állítólag a felvételkor olyan részeg volt, hogy úgy kellett a mikrofonhoz támogatni - majd nem engedte kiadni a számot - és mégis megjelent, ami örök haragot eredményezett a producerrel. Szerintem ez lett a világ egyik legszebb balladája. Ha valaki kontroll nélkül is ilyen zseniálisan tud muzsikálni, az nagyon nagy dolog.
NS: Más. Mennyire befolyásol a valóság, a belpolitika, a világ eseményei?
BM: Közvetlenül nem hat rám. Nyilván a hangulatomat valamennyire befolyásolja, de kis amplitúdóval. Inkább a nagyobb összefüggéseket figyelem, hogy merre tart a világ. Úgy érzem, nem jó felé… Ez is arra sarkall, hogy csináljam a saját dolgomat - és azt jól! Így talán hasznosabb lehetek, minta direkt politizálással. Kicsit elszomorít a sok ellentét, de próbálom mindennek a jó oldalát nézni, hisz alapvetően optimista ember vagyok.
NS: További terveid?
BM: Kedden (szeptember 29-én) lesz egy születésnapi koncert a Zeneakadémia Solti termében. Aztán vannak lemezekkel kapcsolatos terveim.
Készül egy új album a Borbély Műhellyel a BMC-nél, és egy “tárogatós” lemez a FONÓ-nál. Ez utóbbi a hangszer különböző arcait mutatja be a régi népzenéktől a XX. századi hangzásokon át a jazzig.
Továbbra is tanítok - a legeslegfontosabb, hogy élményt adjak a “gyerekeknek”. Ha nem úgy megy haza egy tanítvány az óráról, hogy élvezte - akkor nagyon nagy baj van. Különböző karakterű diákoknak más-más hangsúllyal kell tanítani - emiatt lesz számomra is érdekes, és akkor még arról nem is beszéltem, mennyit tanulok én tőlük!
NS: Nagyon jó hallgatni, hogy valaki lelkesen beszél a zenélésről, az oktatásról - és általában mindenről!
Köszönöm a beszélgetést! Mégegyszer boldog születésnapot!
BM: Köszönöm!
