Az 50 éve alakult Molnár Dixieland Band jubileumi koncertje

Szöveg: Csányi Attila Fotók: Takács András Attila

MDB Molnár Dixieland Band alapítva 1964

Dr. Molnár Gyula 70 éves és 50 éve zenekarvezető

Szombaton július 5-én, a teltházas Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége előtt ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját a szegedi Molnár Dixieland Band. Erre az alkalomra az ideális körülmények mellett sztárvendégekről is gondoskodtak, Szulák Andrea énekelt és a Hot Jazz Band is meghívást kapott, vezetőjük Bényei Tamás pedig felidézte Molnárék indulását és beszélt a szegedi zenekar hatásáról a fiatal jazzmuzsikusokra. Elmesélte, hogy példájukra alakult itthon több tradicionális együttes, többek közt a sajátja is. Beszélt Molnár Gyula önzetlen szakmai-muzsikusi segítőkészségéről.

Remélem, hogy Molnárék 50 évének hallatára néhányan felkapják a fejüket, hiszen nem mindennapi teljesítményről van szó. A magyarországi jazzélet rengeteg kiváló szólistával és együttessel büszkélkedhet, de egy kezünkön is megszámolhatjuk, hogy hányan tudtak összetartani egy 7, néha 8 tagú zenekart ennyi évtizeden keresztül. A rekordot a Benkó Dixieland Band tartja, mivel alapításának éve 1957, ezt egy különlegesen gazdag múltú együttes, a Stúdió 11 követi, amelyet 1963-ban alakítottak a Magyar Rádió Tánczenekarából és 2007-ig volt hivatalosan a Magyar Rádió együttese. A rádiós felmondás után a zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy a költségvetési támogatás megszüntetése ellenére együtt maradnak. A Debreceni Jazz Együttes is a fehér hollók közé tartozik, 1965-ben alapította dr. Kiss Ernő, akinek váratlan halála után az együttes újjászerveződött és a mai napig tovább működik. Több ilyen nagymúltú együttes most nem jut eszembe, de az említettek is megérdemelnék, hogy egyszer valaki kibogozza a történetüket, felméri és összegyűjti a hangfelvételeiket.

Aki a Molnár Dixieland Band naprakész szakmai életrajzára kíváncsi, az megtalálhatja az adatokat a zenekar honlapján. Ami talán a zenekar nemzetközi megismeréséhez a legfontosabb, az a legelső külföldi megmérettetésük 1972-ben, Prerovban, ahol résztvettek a nemzetközi amatőr jazzfesztiválon. Ebben a morvaországi kisvárosban, ez már a nyolcadik fesztivál volt és a zsüriben –mások mellett- résztvett az európai jazz elismert csehszlovákiai képviselője Karel Velebny (szerző, zenekarvezető, szaxofonos, vibrafonos) és az amerikai jazz egyik világszerte ismert veteránja, a klarinétos Albert Nicholas. A Molnár Dixieland Band itt „Európai klasszis” díjat nyert. Érdekesség, hogy akkori bendzsósuk Farkas Mihály ugyanakkor egy másik formációban is részt vett, gitározott a modern jazzt játszó Hulin Trióban, ők „Nemzeti klasszis” minősítést szereztek, amely bronzéremnek felel meg.

Előző évben a Benkó Dixieland Band kapta ugyanitt ugyanezt az „Európa klasszis” minősítést. Megnyílt Molnárék előtt a külföldi fellépések lehetősége. 1973-ban a drezdai- 1974-ben a varsói- és a drezdai nemzetközi fesztiválokon játszhattak, ahol lemezfelvételeik is készültek és felkerültek a fesztiválok lemezantológiájára. Így történhetett meg, hogy külföldön előbb készült hanglemezük, mint itthon. Önálló nagylemezük itthon először 1976-ban jelent meg. Ezen Molnár Gyula, a „Corso 1926” című darabbal zeneszerzőként is bemutatkozott. Talán nem is sejti a mai lemezhallgató, hogy a 70-es években milyen komoly rangot jelentett egy önálló nagylemez megjelenése. Aztán felfigyelt rájuk a tradicionális jazz hollandiai szürke eminenciása, a nagybőgős, lemezkiadó Beerendonk és 2 nagylemezüket is megjelentette. A zenekar szakmai életrajzán kívül idetartozik egy személyes emlék is. A Drezdai Nemzetközi Dixieland Fesztiválon a Kultúrpalota, ahol a fő rendezvények voltak, 3.000 fős befogadóképességével kevésnek bizonyult. Ezért megnyitották az egyik 20.000 fős szabadtéri sport rendezvény helyszínét a dixie fesztivál hangversenyei számára. 1983-ban történt a „Junge Garde” nyitó hangversenyén, hogy a húszezres tömeg a színpadon felálló Molnár zenekar láttán hosszú percekig skandálta, hogy „Márta, Márta”. Emlékezetes pillanatok voltak.

Garay Márta

A Városmajori Szabadtéri Színpad rendezvénye minden várakozásnak megfelelően jól sikerült. Többen találgattuk, hogy mikor fog sorra kerülni a vendég énekesnő és a vendégzenekar?

Aztán Bényei Tamás ceremóniamesterként előadta, hogy a zenekarok 3-4 szám után szünet nélkül váltják egymást, és Szulák Andrea mindkét zenekarral szerepel. Így aztán egy nagyon pergő és nagyon sokszínű műsor született. Molnár Gyula az 50 éves jubileum mellett egy megkésett születésnapot is ünnepelhetett. Mégpedig egy szép kerek 70-es számot. Csúcsformában játszott tenor- és altszaxofonon is, klarinéthangja pedig továbbra is egyedülállóan szép, emellett egyéni, aki nem másol, vagy utánoz egy hírességet sem. A „Petit Fleur” kadenciája pedig különösen jól sikerült. Amikor a szám befejeződött, egy pillanatig csend támadt és csak utána harsant fel a taps. Ez is mércéje a sikernek. Lehet, hogy a formában levő muzsikusok és később a 2 zenekar egymást inspirálták jobb és jobb teljesítményekre? A MDB trombitása Sallai László sok hallgatónak ismerős. Igen ő volt a Blaskó Dixieland harsonása, aki hangszert váltott. Vajon kinek az ösztönzésére? Már nehéz lenne kideríteni, hogy ki kezdte, de a rézfúvósok (pl. trombita, harsona) közti tilos átjárás egyszerűen megszűnt. Hogy kényszerből, vagy kedvtelésből, ki tudja? Móré István (Bergendy) a harsona mellett néha trombitált, Papa Fleigh pedig a kornetet váltja alkalmanként ventilpozanra, a multiinstrumentalita  Szalóky Béláról nem is beszélve, aki mindent tud váltani mindenre. Az alapító harsonás Mucsi Árpád betegsége miatt, erre a kulcs helyre Fajszi Csanád került, aki mára már biztos pontja a fúvóskórusnak. A ritmusszekció oszlopa, az énekes és zongorista Garay Márta, nagybőgőzik Kiszin Miklós, banjon és gitáron Moldován László, dobon pedig Simon Krisztián működik közre.

MDB

Egészen más dixielandet játszik a Hot Jazz Band, a trombitás, banjós és énekes Bényei Tamás vezetésével. Bera Zsolt játszik harsonán és Mátrai Zoltán (klarinét, szaxofon) helyettesítette Fodor Lászlót, mégpedig úgy, mintha mindig is együtt játszottak volna. A ritmusszekcióban Juhász Zoltán nagybőgőzött, Galbács István dobolt és egy új muzsikust a gitáros-banjós Szabó Lórántot ismerhettünk meg, aki a siófoki Apáti Dixieland Bandből igazolt át. A Hot Jazz Band mindig is stílushűségre törekedett a dixielanden belül és mindezek mellett itt is bemutatta azt a törekvését is, hogy elfelejtett régi magyar slágereket bányásszon elő, és azokat dolgozzon fel stílusosan.

Az énekes sztárvendég, Szulák Andrea szemmel láthatólag jól és otthon érzi magát ebben a hagyományos jazzvilágban. Mindkét zenekarral gondosan hangszerelt és bepróbált standardeket adott elő, közülük –a tapsok intenzitásából ítélve- Fats Waller „Ain’t Misbehavin”-je és Gershwin „’S Wanderful” feldolgozása aratták a legnagyobb sikert.

Szulák Andrea és a Molnár Dixieland Band

Szulák Andrea

A jubileumi hangverseny pezsgős koccintással és egy minden szereplő részvételével megszólaló örömzenével, valamint  rengeteg tapssal ért véget. Külön érdem az is, hogy az örömzene nem vált kaotikussá, amint ez ilyen alkalmakkor olyan gyakran megtörténik. Az est ünnepeltje kézben tudta tartani az irányítást.

Lesz 51-ik évforduló? Kellene, hogy legyen, hiszen Molnárék, nyilván időhiány miatt nem tudtak arra is sort keríteni, hogy pl. a zenekarvezető is énekeljen, de a harsonás Fajszi Csanád énekével is adósak maradtak. És hol volt a biztos közönségsikert jelentő Garay Márta mögött megszólaló zenekari vokál? Ugyanezt hiányolhatjuk a Hot Jazz Bandnél is. A „kiszenekar a nagyobb zenekarban” formációt megismerhettük ugyan a banjo combo játékában, de náluk is működik egy jól kidolgozott zenekari vokál, amely sok tapsot szokott szerezni.

Lesz 51-ik évforduló?

Ez egy amatőrkép a zárópillanatokról (Csányi Attila)