JazzMa

Friss Hírek

Opus újranyitó koncert2020. július 03.
Darche, Natalie: Joue2020. július 03.
JazzUp – Kuti Laura2020. július 02.
JazzUp – Dimák Patrik2020. június 25.

Hírek

Szívből jövő akusztikus zene a Rozsnyói Trió előadásában, a Budapest Jazz Clubban május 15-én

Ha péntek, akkor, (ahogy már megszokhattuk) a Harmónia Jazzműhely ismét figyelemre méltó rendezvénye a Budapest Jazz Clubban. Ezúttal Rozsnyói Péter szenzációs zongora játékát két kitűnő társa Orbán György bőgőn és Balázs Elemér dobokon kísérte. A három művészt nem hiszem, hogy be kellene mutatni a kedves olvasóknak, mert a hazai jazz muzsika élvonalát jelentik mind a hárman. Bár ebben az összeállításban nem tudok róla, hogy valaha is játszottak volna, de olyan akusztikus kamara trió játékot mutattak be, mintha évtizedek óta együtt játszanának.

sam-7349.JPG


Kicsit elfogultnak hathatok Rozsnyói Péter játékát illetően, mert már évekkel ezelőtt magával ragadott az a mód, ahogy az európai klasszikus zenét, különösen a barokk muzsikát, úgy szövi bele az ízig-vérig jazz hagyományokra épülő virtuóz játékába, hogy az első perctől magával ragad. A másik nagyra becsülendő erénye, hogy a saját szerzeményeinek fülbemászó dallamossága, ritmikai szerkezete felveszi a versenyt a klasszikus standardekkel., amit ezen az estén is igazolt. Ebben a két kitűnő kísérője maximálisan segítette. Nem volt kottatartó a színpadon. Nem kottából, SZÍVBŐL játszott ez a három nagyszerű jazz muzsikus.

A Szakcsi Lakatos Béla sikereit jelenleg Londonban szervező Pallai Péter helyett, most a Harmónia Jazzműhely másik szervező társa, Kerekes György vezette fel pár méltató szóval a trió koncertjét. Mindjárt bele is kezdtek a lendületes „Monk” című Rozsnyói szerzeménybe. Már itt megmutatkozott az a koncentrált együtt játék, ami végig jellemző volt a koncerten. A bebop hagyományokra épülő darab a nagyszerű szólókban bontakozott ki igazán. A következő darabot nagyapja emlékére írta Péter, „Song for My Grandfather” címmel. Itt egy olyan szabad zongora bevezetőt hallhattunk, hogyha azt a Zeneakadémián egy klasszikus koncerten hallom, akkor sem lepődtem volna meg a dallam és harmónia gazdagsága, barokkos fordulatai miatt. Egy gyönyörű ¾-es, melankolikus dallam varázsolta el a hallgatóságot. A következő darab egy Jimmy Van Housen szerzemény, az „Here’s That Rainy Day”. Ezt is egy remekbe szabott szabad zongora bevezető kezdte. A gyönyörűen felvezetett téma után, egy olyan gyönyörűséges bőgőszólót hallhattunk Orbán Györgytől, hogy szinte mesélt a bőgő. Az első részt megint egy Rozsnyói Péter szerzemény az „Autumn Witch” zárta fergeteges előadással, egy extázisig fokozott Balázs Elemér dobszólóval, ami alatt izzott a levegő, ezt már nem lehetett fokozni, csak a szünet következhetett.

Szünet után „Az angyal fájdalma” című Rozsnyói szerzeménnyel nyitottak. A nyolcados lüktetésű darab dallamosságával ragadta el a közönséget. Ezt is, mint az összes játszott darabot, bőven kidolgozták a szólókkal, úgy, hogy több mint negyedórásra sikerült egy-egy előadott szám. A következő darab is Péter szerzeménye volt (ha jól értettem a címét) „A (K)Night Out”. Tempós muzsika, 12 ütemes felhívás-válasz szólókkal, egymás zenei gondolataira reflektálva. Ezután a felfokozott érzelmeket lehiggasztva J.J. Johnson „Lament” című édes-bús darabját játszották finom érzékenységgel. A végére az utolsónak játszott Parker bebop nótával tették fel a koronát minden maradék energiájukat beleadva. A közönség vastapsa hiába dübörgött, már csak egy újabb meghajlásra jöttek ki a legények.

Ez az emlékezetes hangverseny is bebizonyította, hogy a hazai koncertéletben is gyakran lehet találkozni igazi jazz csemegével. Úgy, hogy érdemes koncertekre járni, akadnak hasonló gyöngyszemek.


dscf0001.JPG


dscf0002.JPG


dscf0003.JPG


dscf0004.JPG


dscf0006.JPG


dscf0007.JPG


dscf0008.JPG


dscf0009.JPG


dscf0011.JPG


sam-7350.JPG


dscf0012.JPG

Vissza a hírekhez