ÖRÖMZENE KIFULLADÁSIG

Sztárzenekarnak is nevezhetném a péntek estére összeállt csapatot, hiszen Sárik Péter, és Gyárfás István önállóan is képes megtölteni a nézőteret, de a legfiatalabb korosztályhoz tartozó Fonay Tibor, valamint Hidász Tamás, is egyre növekvő lelkes rajongótáborral rendelkezik. Luiza Zan sem ismeretlen hazánkban, akik hallották legalább egyszer énekelni, biztos, hogy örökre megjegyezték nevét. Pallai Péter, az est házigazdája így teltház előtt konferálhatta fel a román énekesnőt, a Harmónia Jazzműhely szervezésében.

Az angol zenészeknek ugyanaz a bajuk, mint a magyaroknak, nevezetesen, hogy nem amerikainak születtek. Pallai Pétertől gyakran halott mondatot nyugodtan bővíthetjük kelet felé, az elismertség tekintetében hasonló a helyzet a mi házunk tájékán is. A román énekesnőről is ez volt az első gondolatom, amikor kieresztette hangját, a 2013-as Európa Nap alkalmából az Erzsébet téren rendezett koncerten. Luiza Zan először ott nyűgözött le fantasztikus hangjával, akkor nekem ismeretlenként, egy erős nemzetközi csapatban, -Byron  Wallen –trombita (brit), Christina von Bulow – altszaxofon (dán), Amikam Kimelman – tenorszaxofon (izraeli), Josef Feco - bőgő (cseh), Bernd Reiter - dobok (osztrák) - melynek két magyar tagja volt, Gyárfás István és Szakcsi Jr.

A Budapest Jazz Club színpadán egy hasonlóan erős, ezúttal csupa magyar zenészből álló formáció kísérte. Gyafi mellett Sárik Péter is többször játszott már az énekesnővel. Zongoristánk több romániai jazzfesztivál vendégeként csodálhatta az előtte, vagy utána fellépő Luiza lenyűgöző előadását, még végül a közös jövő mellett döntöttek. Brassóból érkeztek pénteken is, hogy aztán a Budapest Jazz Club után Bukarest felé vegyék az irányt, kiegészülve Alex Harding amerikai szaxofonossal, aki a romániai turnét nem szakította meg a budapesti koncert kedvéért. Luiza gazdag repertoárjáról átfogó képet kaptunk szaxofonos nélkül is. Zenészeink a változatos összeállítás mindegyik darabjában remekeltek. Luiza hangja plafonrepesztő elementáris erővel tört elő, lehet, hogy nem árt majd egy statikusi vizsgálat a klubban. A „Donna Lee” című számhoz Luiza írt szöveget, mint a konferálás alatt elmondta, bár ezt a darabot inkább hangszereseknek, mint énekeseknek írta Parker, de ő kihívásnak tekinti, és szívesen énekli. A lüktető ritmusok között emlékezetesek maradtak az először Sárik Péterrel, majd Gyafival kettesben előadott balladák, a standard sorból nem hiányozhatott a „Night in Tunesia”, a „Straight No Chaser”, és a „Close Your Eyes” sem, de a klasszikus standard dalok mellett hallhattunk francia sanzon, brazil szamba és román népdal feldolgozást is. Nehéz leírni azt a hangulatot, amit Luiza és társai teremtettek. A zenéjükből boldogság áradt, ez kerítette hatalmába a zenészekkel együtt lélegző közönséget is. Jó volt boldognak lenni, jó volt együtt örülni a zenészekkel. Most irány haza gyakorolni, jegyezte meg a szép számban megjelent LFZE énekes növendékek egyike, a ráadásban elhangzott „Angel Eyes” után. Luiza-tól lehet mit tanulni, de tehetséget nem. A tehetség nem tanítható, arra születni kell.