Számmisztika és eklektika – Márkus Tibor és az Equinox az 51. tatabányai DzsesSzerdán
Nem szoktam hosszú tudósításokat írni, aminek egyik oka, hogy véleményem szerint az internet egy gyors és felületes műfaj, az olvasó rövid idő alatt próbálja begyűjteni a számára érdekes információt, mielőtt továbbklikkel. Egy másik ok, hogy a zenét leírni többé-kevésbé a „mission impossible” kategória. Most viszont nem csak emiatt leszek rövid. Murphy kétszer is lesújtott rám az utóbbi órákban. Előbb a levelezőrendszer mondta fel a szolgálatot a gépemen, aztán a golyóstollam a koncerten, így nemigen tudtam jegyzetelni. Ezért elnézést kérek az olvasóktól és a zenészektől.
Számmisztikával kezdte idénynyitó bevezetőjét Pleier Tamás, a koncertsorozat védnöke: 11. hó 11-én a 11. idényét kezdte a DzsesSzerdák sorozat. Szomorúbb volt a bevezető folytatása – törzsközönségünk nemrégiben elhunyt tagjára, Párniczky Elemér tengerészkapitányra emlékeztünk. Amíg betegsége nem akadályozta, a kapitány úr mindig ott volt a koncerteken. Feleségének Pleier Tamás adott át egy állandó VIP belépőt.
Visszatérve a számokra, a zenekarvezető is mondott egyet: 48. Ennyien játszanak a „Mysterious Tales” című új, dupla lemezen. Három bigbandnyi létszámot nyilván nehéz és célszerűtlen lenne mozgatni, de a bigband koncertektől eltekintve a hétfős felállás így is rekord a DzsesSzerdák történetében: Márkus Tibor (zongora, szintetizátor), Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Jeszenszky György (dob), Zana Zoltán (tenorszaxofon és EWI), Jász András (altszaxofon) és végül, de nem utolsó sorban Eszes Viktória és Kovács Linda énekesnők tették tartalmassá az estét a megjelentek számára.
A Márkus Tibortól megszokottan eklektikus program nagy részét az új lemez anyaga tette ki. Az eklektika nemcsak a dalok stílusában, hanem az elektronikus és akusztikus hangzás váltogatásában is megnyilvánult. Bevallom, hozzám az akusztikus hangzás áll közelebb, tehát szívesebben hallgattam a tenorszólókat, mint a fújós szintetizátort (EWI), és a gyengém a kétszaxofonos összeállítás, amelyből szerencsére kaptunk szépen. Számomra az est egyik csúcspontja is szaxofonhoz, méghozzá az althoz kötődött Jász András „Meglepetés” című szerzeményével. Különösen tetszett Márkus Tibor Chick Corea tiszteletére írt dala, és nem mehetek el szó nélkül a „Simple Song” mellett, amelyben a két énekesnő csillogott, és amelynek szövegét a tatabányai Lutring Maggie írta. Tibor annyira elégedett volt az általa csodálatosnak nevezett zongorával, hogy megajándékozott bennünket egy gyönyörű szóló ráadással. Köszönjük!
(Rendhagyó módon ebben a hónapban még egy DzsesSzerda lesz, 25-én, ugyancsak lemezbemutatóval. A Syrius Legacy fogja játszani az októberben megjelent "Devil's Masquerade - Reloaded" című CD-jének anyagát. December 9-én pedig hagyományosan egy énekesnő, ezúttal Harcsa Veronika lesz a főszereplő.)
