Bágyi Balázs - Koncert- és workshop turné, Kína 2016
Kínába most mentem másodszor, és ha minden jól alakul, jövőre ugyanekkor a zenekarom is velem tart majd, hogy zenénket, játékunkat az ottani közönség is megismerhesse. Megkönnyíti az odautazást, hogy van közvetlen Budapest-Peking járata az Air China légitársaságnak, így a nagy földrajzi távolság mintegy 10 óra alatt áthidalható. Az odafele úton Vereckei Ákos olimpiai bajnok kajakozónk volt közvetlen útitársam, akivel sokat beszélgetve, remek hangulatban vészeltük át a hosszú utat. Két hetes tartózkodásom három városra koncentrálódott, Peking, Kanton és Sanghaj voltak tevékenységeim helyszínei. Itt mesterkurzusokat és klubkoncerteket adtam neves iskolák és a JZ Group meghívására, illetve szervezésében. Útiköltségeimre a Cseh Tamás Program pályázatán nyertem pénzt.
Pekingben (máshol amúgy ezt az elnevezést nem használják, mindenhol Beijing a város neve) megérkezésemkor már zajlott a Nine Gates Jazz Fesztivál, melynek idei fókuszában, a számos kiváló hazai produkció mellett, a lengyel jazz állt. Ismerős kollégám Grzegorz Karnas énekes fellépését egy nappal sikerült elmulasztani, viszont hallottam néhány fiatal reményteljes lengyel produkciót. Ott volt Li Xiaochuan trombitás barátom is, fő kapcsolódási pontom a kínai jazz-színtérhez, akivel tavaly már játszottam. Xiaochuan a kínai jazz első számú exportcikke, a North Texas University-n diplomázott és vitte haza a tudást, és az igazi jazz feelinget. Ma a neves Shanghai Conservatory of Music oktatója. A fesztiválprogram részeként a Midi School of Music-ban tartottam mesterkurzust, mintegy 50-60 növendéknek. Sajnos, az ottani diákság egyáltalán nem beszél angolul, így tolmács segítségével kellett működnünk. Ezt nem szeretem annyira, egyrészt mindig megakad az előadás menete, másrészt, a fordítás következtében bizonyos pontos szakmai kifejezések módosulhatnak.
Pár nap kellemes itt tartózkodás után Kantonba repültem. Mintegy kétezer kilométernyire délre egész más a klíma, fülledt meleg volt, rengeteg esővel. A hotel 32. emeletén napokig szó szerint szédületes látványban volt részem. Az itteni JZ Clubban volt két koncertem, ahol kiváló helyi zenészek voltak partnereim, a szaxofonos és a zongorista kolléga a Xinghai Konzervatórium jazztanszakának oktatói. Velük több szerzeményemet is bepróbáltuk és eljátszottuk. Utánunk következő estén érkezett Eddie Gomez és együttese, ahol barátom Li volt a szólista. Kellemes élmény volt megismerkedni a bőgős legendával, Bill Evans egykori partnerével. Korábban a másik egykori Evans basszistával, Chuck Israels-szel játszottam is már Budapesten.
Turném utolsó, egyben a legtöbb zenei élményt adó állomása Sanghaj volt. E város milliője kedvez leginkább a jazznek. A világ egyik legnagyobb városa igazi nemzetközi pezsgésben él. A keleti régiót tekintve a legtöbb amerikai zenész is ide települt, az atmoszféra engem mindig New Yorkra emlékeztet. Meghívást kaptam az idén harmadik alkalommal megrendezésre kerülő East Rhythm Jazz Educational Festival-ra, ahol egy délutáni mesterkurzust tartottam. Az esemény szervezője és otthona Kína legnagyobb múlttal rendelkező zeneoktatási intézménye a Shanghai Conservatory of Music volt. Itt mintegy tíz éve jazztanszék is működik vegyes nemzetiségű tanári karral. Óriási megtiszteltetés, hogy személyemben, ebben a neves intézményben első alkalommal mutatkozott be magyar jazz muzsikus.
A fesztiválban olyan neves, a jazzoktatás területén igen jelentős szerepet betöltő legendák tartottak még előadásokat, mint Jamey Aebersold, vagy Dave Liebman. Hatalmas élmény volt az idősebb generációhoz tartozó, de még igen aktív nagyságok körében eltöltenem ezt a pár napot. Az egyik közös vacsorán például Eddie Gomez mellett ültem, jókat sztoriztunk. A szaxofonos Jamey Aebersold a modern jazzoktatás üttőrője és egyik atyja. Módszertana, kiadványai a világ összes jazztanszakának tananyagát képezik. Vele beszélgetve kiderült, hogy van egy közös North Carolina-beli barátunk is. De utam legnagyobb zenei élménye és meglepetése még hátravolt. Két koncertem is szerveződött a sanghaji jazz-élet epicentrumának számító JZ Clubban. Ez a hely a szerteágazó zenei tevékenységeket folytató JZ Music Group főhadiszállása, olyan központi találkozási pont, mint nálunk pl. a Budapest Jazz Club. Itt fordul meg a legtöbb amerikai zenész is, minden nap két koncert van, egy 20 és egy 22 órakor kezdődő. Rengeteg jam session-re is sor kerül. A koncertek az én nevemen futottak, Li volt a szólista.
A második este lejött a klubba Dave Liebman is, majd beszállt hozzánk. Óriási élmény volt a poszt-Coltrane stílus legkiemelkedőbb képviselőjével együtt játszani és az este folyamán beszélgetni. Liebman-nek magyar gyökerei is vannak, nagyapja Budapestről emigrált az Egyesült Államokba. Elmesélte, hogy mikor 1973-ban, Miles Davis zenekarának tagjaként először járt Magyarországon mennyire meglepte, hogy mindenki “úgy néz ki, mint a papi….” (Csak zárójelben jegyzem meg, Dave bácsi rosszul emlékszik! Egyrészt nem Miles Davis zenekarával volt itt, másrészt nem 1973-ban járt először nálunk… A helyes megfejtés: 1972. október 30. (Erkel Színház), Elvin Jones Quartett (Steve Grossman – szaxofon, Dave Liebman – szaxofon, Gene Perla – bőgő, Elvin Jones – dob)! – A szerk.)
Dave szoros kapcsolatot ápol a hazai jazz-szintérrel, első sorban is a Modern Art Orchestra tagjaival. Nem utazik soha tenorral, azt mindig kölcsön kéri, csak a fúvókát viszi magával. Így volt ez legutóbb is Budapesten, ahol Bacsó Kristóf kölcsönözte neki a csövet, ezt Kristóf is említette mikor pár hete együtt játszottunk. Ez történt a sanghaji estén is, az egyik amerikai kolléga szaxofonját használta, és hát hallhatóan nem okozott neki problémát az idegen hangszer.
Az este hajnalban ért véget, úgyhogy én aznap korán reggel alvás nélkül ültem fel a Pekingbe induló repülőre, immár hazafelé tartván. Az egész út hatalmas zenei kirándulás volt, jövőre tervezem a folytatást. Li Xiaochuan-t pedig, zenekarom vendégeként hallhatja majd a magyar közönség 2017. február 4-én, a MÜPA Fesztivál Színházában, a hagyományos Jazz Show Case rendezvény keretében.
