Exkluzív interjú Váczi Eszterrel

Idei utolsó nagy koncertjére készül sokak/sokunk kedvenc énekesnője, Váczi Eszter. Gondoltam, itt az ideje egy interjúnak.

Milyen gondolatok foglalkoztatják a december 16-i koncertre készülve? Mert ez most "csak" egy "majdnem lemezbemutató" lesz...

Valóban, nem hagyományos lemezbemutatóról lesz szó, szándékosan nem is annak nevezzük ezt az estét, mivel egy komplett lemezanyag, ami a mi esetünkben eddig albumonként 11 dalt számlált, nem került még rögzítésre. Négy dalt játszottunk fel eddig stúdióban, ami december 8-ától elérhető különböző letöltési felületeken. De ezen kívül még lesz új dal. Ugyanakkor valahányszor új anyagot mutat be egy zenekar, elkerülhetetlen, hogy a régi, már ismert dallamok közül ne csendülne fel néhány, hiszen a közönség várja a már ismert, szeretett számokat is. Ez a mi esetünkben sem lesz máshogy. De a főszerepet mégis csak az új "történetek" játsszák majd az este folyamán.

Miért éppen a Belvárosi Színház a helyszín?

Az idők során egyre inkább világossá vált, hogy a stílus, amit létrehoztunk a zenénkkel, leginkább a színházi helyszíneken tud megelevenedni és igazán figyelmet kivívni magának. Mi továbbra is a "rétegzene" skatulyában vagyunk, de talán a szövegek és a kevésbé öncélú kíséret okán mégis jellemző ránk egyfajta popularitás is, amitől a kis klubokat már kinőttük, de a nagy koncerttermek még, vagy talán egyáltalán nem támogatnák azt az intimebb hangulatot, amit a zenénk megoszt a hallgatóságával. A zenekarból többen is többször felléptek már a Belvárosi Színházban, és szívesen ajánlották helyszínnek, amikor felmerült a kérdés, hogy hol is tartsuk majd a koncertet. Én pedig elfogadtam.

Szeretnék egy kis visszatekintést. Az eddigi három lemez dalai közül is elhangzik majd néhány - gondolom, amelyeket a közönség a legjobban szeret. Önző leszek: most az én személyes kedvenceimről kérdeznék. Kezdjük a "Vissza hozzád"-dal (2008): a címadó szám mellett a "Voltak órák"-at sem tudom megunni. Mi a titok, emlékszik még, hogy hogyan "készültek"?

Titok? Ó, az nincsen. Nagyon régen volt, őszintén nem is emlékszem. Csak arra, hogy a „Vissza hozzád”-ot nagyon hamar felénekeltem, és nekem is az az egyik nagy kedvencem. Remélem, nem okozok csalódást ezzel a kurta válasszal.

Az "Eszter kertje" 2011-ben jelent meg - a sok kedves darab mellett rajta a "saját remekmű" (ez a kérdező véleménye!) az "Isten veled", amely teljesen az Ön kompozíciója. Ismerve a számot: hogyan született a dallam az "egyértelmű" szöveghez?

Amikor szöveget írok, automatikusan jön hozzá a dallam. Ez azokban az esetekben is így van, amikor megkapom a "fiúktól" a dalokat. Gyakran dolgozom a szövegíráshoz szükséges dalaikkal úgy, hogy kérem őket, ne játsszanak hozzá melódiát, csak a harmóniamenetet, egy alapot küldjenek, pont azért, hogy ne legyek megkötve a prozódia terén. Ugyanakkor van olyan is, amikor annyira markáns a téma, amit írnak, hogy minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy tökéletesen ráhúzzam a gitárral, vagy zongorával feljátszott dallamra a szöveget. Amikor saját magam írom a komplett számot, az esetek többségében, valahogy összefonódik a fejemben a dallam és a szöveg. Pont most, a 4. anyagnál történt egy rendhagyó eset. Előbb megírtam már egy szöveget, amolyan költemény félét, és arra íródott a dal. Ez az „Őszi dal” címet kapta. Gátos Iván kollégám zenésítette meg, és ez is el fog hangzani a Belvárosi Színházban.

Közel három éve adták ki a "Belső tenger"-t (2014). Ahogy az előző lemezen, ezen is a híres Helik Hadar a producer-hangmérnök. Mi az, amiben ő más, mint a többi, illetve hogyan tudott hozzátenni az "egészhez"? A készülő új CD-n is közreműködik majd?

Legnagyobb szívfájdalmunkra a 4. lemez eddig felvett anyagán nem tudtunk vele dolgozni. De nagyon jó hangmérnökünk volt/van, Mohai György személyében, és Gátos Iván kollégám is komoly részt vállalt a felvételekben, ő keverte ezt a kis anyagot. Ami Helik Hadar-t illeti... Hmmm. Két alapvető dolog van, amiben ő más. Az egyik egy testrészhez kötődik, amit úgy hívunk, hogy fül, a másik pedig a stílusérzék, vagy nevezhetjük szépérzéknek is. Ja, és persze alázat. Ezzel csodákat lehet tenni. Ennyi.

Nagyon tetszik a zenekar ars poeticája: "a zene legyen olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Akkor biztosan megérinti a hallgatót." Mégis sokszor súlyosnak mondott jelzőkkel illetik Önöket: melankolikus, merengő, fátyolos, szomorú - és így tovább. Mi ebben a súlyos, és mit gondol erről?

Én nem is tartom súlyosnak. Én nem tudok más lenni, mint amilyen vagyok. Valóban, van bennem egy fajta melankóliára való hajlam, és inkább az élet mélyebb rétegeit kutatva érzem tartalmasnak, amit csinálunk, vagy amiről írok. Őszintén elhiszem, hogy ezt nem mindig könnyű hallgatni. Még az is lehet, hogy most magam ellen beszélek, de megértem azokat is, akik szívesebben engedik ki a gőzt egy fárasztó hét után, bulizásra vágynak, amitől elengedhetnek egy csomó "súlyos" elgondolkodtató dolgot. Én pedig ezzel szemben mit művelek??? Visszarepítem az embereket a gyerekkorba, szembesítem őket az öregedéssel, néha feltépek sebeket is, de biztosan tudom, hogy ha nehezebb is ez az út, vagy ezek a témák, de igazak, és nem hagynak hazudni önmagunknak. Aki beszáll ebbe a hajóba, azt magammal viszem...

Végül egy személyes kérdés: könnyebb-e már "elszabadulni" egy koncertre otthonról - magyarul: mondana néhány szót a gyerekeiről?

A gyerekeim nem szeretik, hogy elmegyek otthonról. Én nagyon külön kezelem a hivatásomat a családi életemtől. Nem tudom jól teszem-e, de valahogy nekem nem megy ez a "viszem a gyereket mindenhova" életforma. Iszonyatosan civil anyuka vagyok a mindennapokban, és az is szeretnék maradni. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne lennék résen a muzikalitásukat illetően. De az biztos, hogy nekik még a "munkám" egyelőre egy megfoghatatlan dolog, ami elszólít tőlük, pont este, amikor a "normális" családok végre együtt vannak. Ezért sokszor van lelkiismeret furdalásom, de ilyenkor emlékezetem magam, hogy ezektől az estéktől eltekintve viszont jóval több időt töltök velük, mint egy szokványos mindennapokat élő szülő. És soha nem könnyű "elszabadulni". Onnantól kezdve, hogy ők vannak, a legrövidebb elválás is egy részem otthagyása valahol...