Sinne Eeg-Jacob Christoffersen House Concert, Seattle, USA (2017. január 7.)

Norma Winstone fellépése kapcsán írtam már a Seattle-i házikoncertekről. Ennek a sorozatnak a keretében idén az első fellépő Sinne Eeg dán énekesnő volt, aki ezúttal nem helyi kísérettel játszott, hanem "hozta magával" Koppenhágából a kiváló zongoristát, Jacob Christoffersen-t (akinek amúgy van egy - nem akármilyen - saját triója is).

Fele-fele arányban standard-eket - egy 4 számos Duke Ellington panelt, és egy 4 számos Cole Porter panelt - de nem(csak) a megszokott dolgokat egyik repertoárból sem -  és remek jazz/pop/(egy pici) folk/ nehezen meghatározható stílusú, de remekül megkomponált és előadott eredeti szerzeményeket játszottak. Sinne hihetetlen átéléssel, jellegzetes fanyar humorral, mindig tökéletesen  - a tőle megszokott nem-is-tudom-hány-de-jó-sok oktávos hangterjedelemben - énekelt. Ami a nem-angol anyanyelvvel járó gond szokott lenni a vokál jazznél, az az akcentus (magyar énekesnőknél szerintem "típushiba"). Sinne-nek is van egy pici akcentusa, de azért nem túl zavaró.

Jacob remekül kísért; ilyen szépen még soha nem hallottam ezt a vacak házi-zongorát szólni a korábbi házikoncerteken. Sinne tíz éve van a pályán, jó pár lemezt jegyez már; de én azt gondolom, még most van úgy igazán "feljövőben a nagyok közé" (2014-ben Ben Webster-díjat kapott, és 2016-ban második helyezést a Sarah Vaughan versenyen). Európában jobban ismerik, mint az USA-ben. (Tudtommal Magyarországon még soha nem lépett fel.)

Sinne Eeg, Sinne Eeg, Sinne Eeg: jegyezzük meg; azt hiszem, fogunk még róla hallani!