Exkluzív interjú Gonda Jánossal 85. születésnapja alkalmából

Jánost már az 1970-es évek elején láttam zongorázni, de személyesen csak 1975-ben ismerkedtünk össze, mikor odakerültem a Magyar Rádióhoz.

1) Először is engedd meg, hogy gratuláljak 85. születésnapodhoz!

Köszönöm.

2) Sokan ismerhetnek Téged a JazzMa.hu olvasói közül, hisz hosszú pályafutásod során annyi mindent tettél a magyar jazz ügyéért. Aki nem ismeri részletesen a pályafutásod, az utána nézhet a neten. Én viszont kiváncsi lennék, hogy zeneakadémiai zongora tanulmányokkal a hátad mögött, hogy és mikor kerültél kapcsolatba a jazz-zel?

A zongora művészképző tanszak előtt a zenetudományi tanszakra jártam. Itt gyakran esett szó – különösen Bárdos Lajos nagyszerű óráin  - a különböző korok rögzítési gyakorlatáról, a kötött és kötetlen elemek viszonyáról, s ennek kapcsán az improvizációról, szerzőktől, stílusoktól, egyes művektől függően. Érdekelni kezdett az akkoriban még háttérbe szorított jazz, a 20. század jellegzetes improvizatív zenéje, amely azonban szintén számos kötöttséget mutat (téma, periódus, ritmika, a téma harmóniasora stb.) Foglalkoztam vele, ahogy tudtam: Willis Conover programja, külföldi felvételek, könyvek, amiket meg tudtam szerezni stb. Magam is elkezdtem próbálkozni vele, először otthon, aztán nyilvánosabban, aztán meg az ötvenes évek második felében a mai Centrál kávéház helyén szombat-vasárnap működő jazz klubban (Gyümölcs, Ruttka Feri, Komjáthy Géza, Buvári, jómagam stb.). Így kezdődött… Magam is elkezdtem próbálkozni jazz stílusú, főképp amerikai standard darabokkal, először otthon, később nyilvánosabban. Az ötvenes évtized második felében már a mai Centrál kávéház helyén lévő Metró klub jazz termében játszottam több évig szombat- vasárnap esténként.  Akkoriban jól ismert muzsikusok játszottak itt:  Komjáthy Géza (szaxofon),  Ruttka Ferenc (dob),  Tritz Egon (gitár),  Buvári Tibor (bőgő),  én előttem pedig a később Amerikába került Gyimesi Tibor (zongora).

3) És hogyan sikerült elintézned, hogy elindulhasson a jazzkonzi? Állítólag már előtted is tett kísérletet egy jazziskola beindítására Kertész Kornél, de neki nem engedélyezték... Kitől függött ez, kinek kellett engedélyezni? Aczél elvtársnak?

Aczélnak semmi köze sem volt a dologhoz. Akkoriban a Művelődési Minisztériumnak volt egy önálló művészetoktatási osztálya. Az ő nyakukra jártam: hivatkoztam külföldi példákra, a MUZSIKA folyóiratban akkor már két éve megjelenő jazztörténeti sorozatomra, amelyben többek között elválasztottam a műfajt a populáris zenétől, bizonyítottam, hogy a hiedelmekkel szemben a jazz nem az amerikai felső tízezer zenéje, hanem nagyobbrészt az afroamerikai folklórból, vagyis a néger rabszolgák zenéjéből (és persze az európai zenei gyökerekből) fejlődött ki. Kertész Kornél a Bartók szakközépiskolával nem volt kapcsolatban. Nem szerencsés a „hogy sikerült elintézni” fogalmazás: inkább széleskörű felvilágosító tevékenységnek nevezném, amiben többen segítettek, talán a legtöbbet Pernye András.

4) A 60-as évek közepén rajtad kívül volt még a tanári karból valakinek zeneakadémiai diplomája?

Berkes Balázsnak és nekem.. Talán velem azért is álltak könnyebben szóba, mert két zeneakadémiai diplomám volt (korábban Szabolcsinál, Kodálynál, Bárdosnál tanultam) és egy Domenico Scarlatti sokhelyütt improvizatív jellegű szonátáival foglalkozó disszertációt írtam,  ami külföldön meg is jelent.

5) A későbbiek során értek gáncsoskodások az akkori poltika részéről? Vagy csak más zenészek próbáltak megfúrni?

Simon Géza Gáboron kívül senki, sőt egyes hivatalos szervek még büszkélkedtek is a jazzoktatással, hogy a Kodály-módszer világhírűvé válásának idejében más téren is milyen progresszív a magyar zeneoktatás. Életünk vége felé az ember többnyire számvetést csinál a múltjáról.  Mint mindenki, hibákat magam is elkövettem, egészében mégis úgy érzem: megtettem, ami tőlem tellett.

6) Mikor írtad első jazz darabodat? Összeszámoltad egyáltalán, hogy ötvenegynéhány év alatt hány kompozíciód került lemezre?

Nem számoltam össze. Ha jól emlékszem, első darabomat a „MODERN JAZZ I.” lemez felvételére írtam.

7) A 60-as években a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal is munkakapcsolatba kerültél? A Jazz Antológia sorozat a Te ötleted volt, vagy a MHV kért fel erre?

Az én ötletem volt, de meglepő módon olyan nagy rábeszélésre nem volt szükség: akkoriban már a szomszédos, hasonló helyzetű országokban is jelentek meg jazz lemezek, főképp Csehszlovákiában, ahol a műfaj népszerűbb és hagyományosabb volt, mint nálunk. (Később még inkább vonatkozik ez Lengyelországra!)

8) Mikor kerültél be a jazz nemzetközi vérkeringésébe? I mean, mikor és holt volt az első nyugat-európai, vagy akár kelet-európai fellépésed?

Bled, Graz, Varsó, NSZK, Ausztrália – így kezdődött a dolog. Aztán bekerültem Vukánnal együtt a Nemzetközi (először csak Európai) Jazz Föderációba, később felkértek az alelnökségre, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy jazzoktatási ügyekkel foglalkozzak. Akkor már elterjedt a magyar – lassan országosan terjedő - jazzoktatás híre. Így alkalmam nyílt nagyon sok, főképp európai jazzintézményt megismerni, tanulmányozni az ottani munkát.

9) Tudom, hogy rengeteg zongorista megfordult a kezed alatt, de tudnál néhányat kiemelni közülük, akik olyan pályát futottak be, hogy méltán lehetsz büszke rájuk?

Elsőnek Oláh Kálmánt említem, aki többek között az én kérésemre lett az utódom a tanszéken. Binder Károly, Másik János, Nagy János, Pleszkán Frigyes, Regős István, Sárik Péter és még számosan.

10) Igen intenzív előadói és oktatói elfoglaltságaid mellett hogyan jutott időd az elméleti munkákra? Számtalan könyved jelent meg például, és a JAZZ című folyóiratnak is főszerkesztője voltál...

Nehezen. Sok mindenről le kellett mondanom.

11) 1990-ben megalakítottad a Magyar Jazz Szövetséget, melynek első elnöke Te lettél. Miért gondoltad azt az un. "rendszerváltás" idején, hogy egy ilyen szövetségre szükség van? Így 27 év távlatából hogyan vélekedsz erről? Betöltötte/betölti azt a feladatot, amit annak idején célul tűztél ki?

A jazzoktatás mellett a Szövetségnek örülök a legjobban. Aki egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt, láthatja, hogy milyen eredményesen működik, és folyamatosan fejlődik az egyesület. Őszintén szólva nemhogy betölti a célul tűzött feladatokat, hanem sokkal jobban működik, mint amire a többekkel együtt annak idején számítottunk. Ez  végképp nem az én érdemem, hiszen hosszabb  ideje betegségem miatt egyáltalán nem tudok részt venni a munkában.

12) Áruld el, hogyan sikerült elintézned, hogy az 1990-es években előbb főiskolai, majd egyetemi rangot kapjon a jazztanszak?

20 évig jártam az illetékesek nyakára, írtam vagy 30 beadványt, ismét külföldi példákra hivatkoztam. Egyik indokolt érvem a tanítási kérdés volt: nagyon sok nálunk végzett muzsikus jelentős részben tanításból tartja fent magát. Szakközépiskolai oklevél nem lett volna elegendő az elhelyezkedésre.

13) Voltak olyan terveid, amiket időhiány miatt nem tudtál megvalósítani?

Amit a legjobban sajnálok, az a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet megszűnése. Nagyon sok időt és energiát fordítottam arra, hogy legyen az országban egy intézmény, amely kurzus-szerűen a különböző progresszív zeneoktatási módszerekkel és rendszerekkel foglalkozik (Improvizatív készségfejlesztés, Orff-, Dalcroze-, Willems-módszer stb.)  Nem idő- hanem pénzhiány miatt kellett megszűntetni.

14) Befejezésül még egyszer boldog 85. születésnapot!

Még egyszer köszönöm és Neked is minden jót és kitartást kívánok hasznos tevékenységedhez.