Kézdy Luca solymári megdicsőülése 4 nappal a névnapja előtt

2017. december 9-én, szombaton koraeste 6 órakor a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház aulájában, rokonok, barátok és helybeli, valamint budapesti értelmiségiek előtt Kézdy Luca (a Bartók Rádió 2006-os Jazz Hegedű Versenyének Közönség-díjasa) fotókiállításának megnyitójára került sor. Előbb Luca játszott, majd Barcsik Géza megnyitóbeszédét a művház igazgatója olvasta fel:

“Sok szeretettel köszöntök minden érdeklődőt Kézdy Luca kiállításának megnyitóján. Nagy megtiszteltetés, hogy Luca engem kért fel fotókiállításának megnyitójára. Pedig az egyik dolog, amit nagyon nem szeretek: közönség előtt beszélni. Beszélgetni nagyon szeretek, de három személynél több ember nekem már közönségnek számít. Ezért nem is szoktam kiállításmegnyitókat elvállalni, de Luca esetében egyszerűen nem mondhattam nemet.

Kézdy Lucát kb. 10 évvel ezelőtt a Duna TV éjjeli műsorsávjában láttam triójával. Teljesen véletlenül (ha vannak véletlenek) kapcsoltam be a TV-t, és a nem túl szerencsés operatőri és világosítói munka eredményeképpen a fellépőkből nem sokat láttam, de a zene odaszögezett a képernyő elé. 3 nagyon fiatal zenész játszott, a kislányos hegedűs teljes belső koncentrációjára és a nagyon mély, magávalragadó, nagyon izgalmasan struktúrált, sokszor repetitív zenefolyamra emlékszem. Fogalmam sem volt, hogy kik játszanak, megvártam a műsor végét, hogy megtudjam elsősorban a hegedűs lány nevét. Ezután már figyeltem, hogy felbukkan-e valahol Kézdy Luca és a Santa Diver trió neve. És mivel Solymár a világ közepe, és itt Márkus Tibor tanár úr jóvoltából rendszeresen megjelennek a magyar jazzélet kiválóságai, hamarosan a Little Jazz Pubban Luca szerepelt vendégként. Amire most is emlékszem az a fantasztikus és nehéz Chick Corea zongora-hegedű kompozíció, ami hibátlanul hangzott el. Itt beszéltem először Lucával és miután kiderült, hogy hamarosan Nagykovácsiban a Muflon itatóban lépnek fel, nekem pedig a nagykovácsi Öregházban kiállításom volt ezekben a napokban, ott folytatjuk a beszélgetést. Ott derült ki, hogy győri születésű és egy gimnáziumba jártunk néhány évtized eltolódással. A győri Révai Miklós Gimnáziumról van szó, amely egyszerre volt konzervatív és liberális szellemiségű a fogalmak legjobb értelmében. Én biológia tagozatról kerültem képzőművészi pályára, ő matematika tagozatról bölcsész-szakra, majd zenei pályára.

Lucáról nyugodtan állíthatjuk, hogy mûvészete (elsősorban természetesen a zenéje, de amint most láthatjuk fotóművészete is) rendkívül sokoldalú és mély, befogadja a reál és humán tudományokat ugyanúgy, mint a klasszikus hagyományokat és a legfrisebb szabadzenék stíluselemeit. Egyszerűen fogalmazva és képzőművészeti munkáira is vonatkoztatva, a földit és az égit is bemutatja. Bármilyen zenei projektben vesz részt, minden formációban világszínvonalat nyújt, legyen az a Varga János Project, vagy a Mini együttes Török Ádámmal a magyar progresszív zene nagy öregjeivel. A jazz területén Márkus Tibor Equinox formációja, Nagy János Free Style Chambers Orchestra-ja, Huszár Endre szenzációs kísérletei, Szendőfi Péterrel virtuóz duója biztosít terepet Luca sokoldalúságának bemutatkozására. De hallhatjuk a nemrég eltávozott Dévényi Ádám Átmeneti Kabát zenekarában is a Cseh Tamás mellett legjelentősebb magyar dalnok zenészeként. De láthattam Stefano Di Battista-val, Európa egyik legjobb szaxofonos sztárjával zenélni a Müpában, akinek le is esett az álla Luca játékától. És sajnos nem láthattam Chris Potter-rel a világ egyik első számú szaxofonosával játszani, mert az a duó fellépés New Yorkban volt. Chris Potter Pat Metheny, Mike Stern, Dave Holland partnere és sokak szerint a világ jelenlegi legjobb szaxofonosa. Egy héttel ezelőtt pedig Gotthárd Misivel, Mike Gotthard-dal, szerintem a legjobb magyar fúziós gitárossal adtak nagysikerû koncertet az Opus Jazz Clubban.

Ma este a kiállítás megtekintése után hallhatjuk Luca legkedvesebb, legszemélyesebb formációját a Santa Divert. Férjével a multiinstrumentalista Szesztay Dáviddal alapították a triót, és amit most hallhatunk az már a harmadik albumuk, “Deep Diving” címmel. Az első CD “Sending Ovation” címmel 2009-ben, a következô “Santa Diver” címmel 2013-ban jelent meg, borítóján egy szárnyas, repülő Lucával. Az égen repülő madárlány most a víz alá bukik, a lenti világ megismeréséhez, és megosztja velünk élményeit. A kiállított fotók szorosan kapcsolódnak a legújabb lemez kompozícióihoz, ezért megegyezik a lemez és a kiállítás címe. Mély búvárkodást, merülést jelent a cím, és ez tükrözi Luca útkeresését, felfedezni vágyását, a természet titkainak kutatását és a tapasztalatok bemutatását. A zene, mint a legelvontabb művészeti ág sok dimenziós utazást tesz lehetővé. Beindítja a befogadó képzeletét, mint a víz veszi körbe a hallgatót, és vezeti izgalmas élmények, hangulatok megtapasztalására. De jelenidejűsége miatt a csend követi a művek elhangzását. Luca zenéjére nagyon jellemző a dinamika teljes spektrumának megszólaltatása a csendtől a káosz pokoli zajáig, a lírától a drámáig. Ez a dinamizmus képeire is jellemző, bár elsősorban a természet jelenik meg, a civilizáció  környezetpusztítása nem. A fotók kétdimenziós világa a csendes, időtlen szemlélődést, a pillanat megörökítését, kimerevítését jelenti, ezért lehetőséget adnak az elmélyülésre. A képek elsősorban Luca természethez szorosan kapcsolódó kötődését, a szépre rácsodálkozás és a látva-látás jellemzi. Ahogy a zenéje, úgy a képei is egy rendszerező, megfigyelő, elemző attitűd, és egy ezt követő, emócionális, érzelmi megfogalmazás lenyomatai. A természet úgy vesz minket körbe a fotókon, mint a víz a merülés során. Érezhetjük, hogy a természet részei vagyunk és ez örömöt jelent, biztonságot és nem félelmet. Sajnos, az emberek elfelejtik ezt és mindent pusztítanak maguk körül, hogy a képzelt biztonságot megteremtsék. Eközben pontosan ezt veszítik el, felszámolva, elpusztítva maguk körül a természet gyönyörű teremtvényeit. A téli képek sem a fagyos hideget, hanem az évszak szikrázó, vagy éppen fátyolos, párás szépséget közvetítik. Luca természetszeretete jelenik meg minden kompozíción, és a sokszínűség, mint ez emberi lélek sokmillió rezdülése.

Kívánom a kiállítás megtekintőinek, hogy minél több élményt kapjanak ezektől a képektől, és ne féljenek ennek érdekében mélyebbre merülni Kézdy Luca vizuális világába, mert csak szépet fognak találni. És kívánok a lemezbemutató koncerthez is sikeres merülést, mert abban biztos vagyok, hogy a Santa Diver zenéje is gyönyörű képeket teremtenek a hallgatók belső világában. Fogadják sok szeretettel Luca képeit és zenéjét, mert ezek a művek is szeretetből születtek.”

A fogadás után Lucáék átvonultak a koncertterembe, ahol bemutatták most megjelent “Deep Diving” című CD-jük anyagát.

http://www.jazzma.hu/lemezpolc/hazai-eloadok/kezdy-luca/deep-diving/kritika/kezdy-luca-deep-diving/

Köszönjük Mönich László alább látható képeit.