JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. augusztus 20.
MESTERHÁRMAS2019. augusztus 18.
Borbély Mihály: Grenadilla2019. augusztus 15.
Stég színpad, 4. nap2019. augusztus 05.
Minden jó, ha jó a vége2019. augusztus 05.
Szombat a Stégen2019. augusztus 04.
Küzdelem az elemekkel2019. augusztus 04.
Szaxofon reflektorfényben2019. augusztus 04.
A szaxofon mesterei 2019. augusztus 03.
„Játszani is engedd..”2019. augusztus 02.

Hírek

EGRI & EGRI

A Harmónia Jazzműhely szokásos pénteki napján a bőgősök és a basszusgitárosok között is évtizedek óta a legjobbak közé tartozó Egri János fiával frissen alakított akusztikus formációjával lépett a Budapest Jazz Club színpadára. Az új Egri Quartet debütálása mellett, az eddig énekesként ismert Egri János Jr. ezúttal zongoristaként is bemutatkozott nagyközönség előtt, Soso Lakatos Sándor altszaxofonon játszott, Pecek Lakatos András dobolt.

Bár nagy nevekből álló, valóságos all-star csapat első fellépésének lehettünk tanúi, a legnagyobb figyelem a jelenleg még legkisebb névre, a felnőtt pályafutása elején álló ifjú Egrire összpontosult. Az LFZE Berki tanár úr vezette jazzének tanszak hallgatója ugyanis a zongorához ült. Felnőtt pályafutást írtam, mert az 1997-ben született Egri Jr. énekesként fiatal kora ellenére már komoly sikereket könyvelhetett el. Énekesi tehetsége már nagyon korán megmutatkozott, az általános iskolában népdalversenyeken is remekelt. Édesapja még mutálása előtt megörökíttette gyerekszoprán hangját, 2010-ben az akkor tizenkét éves fiával a „Voice & Bass” című közös jazzalbumuk az EMI kiadó gondozásában jelent meg, a zongorista Oláh Tzumo Árpád és a feledhetetlen dobos, Mohay András közreműködésével. A lemezhez „Johnny and Little Johnny” címmel Maloschik Róbert írt angol nyelvű ismertetőt, aki már a megjelenés előtti években felfigyelt Little Johnny tehetségére, és felléptette a Márványteremben is.


01.jpg


A muzsikusdinasztiába született ifjú Egri hatéves korában kezdett zongorázni, korán elveszített édesanyja is zongoratanárnő volt. Középiskolai tanulmányait a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdve is főtárgyként még a zongora szerepelt, de mutálását követően a Bartók Béla Konzervatórium növendékeként már úgy döntött, az énekre helyezi a hangsúlyt. Nem mintha sokat számítana, de a család régi barátjaként én is nagyon jónak találtam ezt a döntést, mivel zongorában nagyhatalomnak számítunk, és az énekesnőkkel ellentétben, az amúgy is kevés számú férfi énekeseknél Winand Gábor óta nem tűnt fel figyelemre méltó tehetség akkoriban. Sikerült a felvételi, és az ifjú Egrit 2013 szeptembere óta Lakatos Ágnes tanította a „konzi” jazz-ének tanszakán. Kötelező tárgyként természetesen a zongorát sem hagyta el, de ez időben alapított első zenekaraiban kizárólag énekelt. Kvartettjében a zongorista Farkas József, a bőgős Jónás Géza, és a dobos Máté Simon játszott, mikor “a legjobb énekes improvizációért” járó különdíjat nyerte el a 2014-ben megrendezett marosvásárhelyi jazz versenyen. Énekesi pályafutása ezen szakaszáról egészen napjainkig bőségesen olvashatnak a Jazzma.hu oldalán, ezért inkább a félig-meddig „titokban”, de legalábbis nem a nagyobb nyilvánosság előtt induló zongorista karrier kibontakozásáról írok. Egri apuka utóbbi találkozásainkkor mindig megemlítette, hogy jó lenne, ha BJC koncertjei után kezdődő jam session-ökre is ellátogatnék, mert fia egyre jobban játszik zongorán a nagyok között. Saját elhatározásból kezdett elmélyültebben gyakorolni, mikor a latin, és pop feldolgozások után a bop zene felé kezdett fordulni. Szépen bővítgette repertoárját, és szakmai körökből is elismerő visszajelzéseket, bátorító szavakat kapott. A végső lökést nem kisebb tekintély, mint Szakcsi Lakatos Béla adta, aki kijelentette, Jancsika már elég jól zongorázik ahhoz, hogy mellette énekeljen is a koncerteken. A sok fiatal tehetségnek jó irányt mutató Nemzet Művésze most sem tévedett, erről pénteken a BJC egész közönsége is megbizonyosodhatott.

Az első rész Egri János „Ri-Bop”, Pege Aladár emlékére írt szerzeményével indult. Érdekessége, hogy instrumentális számként szerepelt a már említett „Voice & Bass” albumon. A Tzumo, Egri, Mohay trió játszotta „Ri-Bop” most kvartettre hangszerelve szólalt meg, és ebben a felállásban zongoristaként már az ifjú Egri is helyet kapott. Standard feldolgozások következtek, Ralph Rainger "If I Should Lose You" című dalához Leo Robin írt szöveget, és a számos előadó közül talán Nina Simone változata vált a legismertebbé. A kvartett is ezen a nyomon követte az 1936-ban írt dal fordulatait, itt már a remekbeszabott instrumentális szólók mellett az éneknek is tapsolhattunk. Hasonlóan kedvező fogadtatást kapott a Michel Legrand írta „You Must Believe in Spring” is, nekem ez a vonósok nélküli, Soso altszaxofonjával új színeket hozó Egri féle változat sokkal jobban tetszett, mint az eredeti. Soso, és a fantasztikusan működő Egri-Pecek Andris tengely szólói mellett Egri Jr. is bizonyította, hogy a zongoránál is helye van a virtuózok között. Az „Estate”, Bruno Martino és Bruno Bighetti klasszikusa zárta az első részt, így Egri Jr. végül latin szívét is kiönthette. A dal már gyerekkorában szerepelt repertoárjában, és a „Voice & Bass” lemezre is felkerült, de akármilyen furcsa, ott nem énekelt benne, a „Ri-Bop”-hoz hasonlóan, trióban játszották.


07.jpg


A szünetben is történtek említésre méltó események. Az NYU (New York University) professzora, a filmrendezőként és producerként is munkálkodó Karl Bardosh "New Year on the Danube" című rövidfilmje idén a World Peace & Tolerance intézet Cannes-i gáláján oklevelet kapott. A filmhez Egri János komponálta, és játszotta fel a zenét New York-ban. Idén a májusi Cannes-i ünnepségre alkotótársként ő is meghívót kapott, de - magyar zenészsors - az útiköltségre nem futotta. A Pestre látogató professzor, aki egyébként 1970-ben távozott New York-ba Magyarországról, mindenképp át akarta adni Jánosnak a dokumentumot, amire a koncert szünetében került sor. A bensőséges ceremónia után David Yengibarian fia kicsit félve kezdett ismerkedni János hatalmas bőgőjével.


08.jpg


Egy népszerű standard, az „All of Me” nyitotta a második részt. Gerald Marks és Seymour Simons 1931-ben írt, a jazz legnagyobb egyéniségei mellett olyan rock sztárok, mint Clapton és McCartney által is feldolgozott dala most is sikert hozott. Hasonlóan ismert és népszerű a " My One and Only Love " is. Guy Wood és Robert Mellin dalát először Frank Sinatra vitte sikerre, később a dal "jazzpotenciálját" Charlie Ventura fedezte fel, neki köszönhetően olyan szaxofonosok is kedvet kaptak hozzá, mint John Coltrane, Sonny Rollins, de a közelmúlt és napjaink hősei közül Michael Brecker és Joshua Redman is látott benne fantáziát. A nagyon ismert örökzöldeket nem mindig hálás játszani, mert majd mindenkinek van egy elfogadott verzió a fülében, van összehasonlítási alapja. A kvartett által bemutatott verzió minden összehasonlítást kiállt, nem volt ok emlékek után kutatgatni. Egri János szerzeményével kezdődött a koncert, az övével is fejeződött volna be, de a vastapsnak köszönhetően jött a ráadás. A „Soft Wawes” album címadó száma után egy híres film, Bronisław Kaper és Ned Washington népdalfeldolgozásából született még híresebb betétdala, amely 1958-ban Miles Davis felvétele után lett jazz-standard, a "Green Dolphin Street" zárta az estét.

Egri János Jr zongoristaként is lenyűgözött. Ő nem egy énekes, aki zongorázni is tud, és ha kell, kíséri magát, és nem egy olyan zongorista, aki nem zavar senkit, ha dalra fakad. Ő egy személyben kiváló énekes, és most már kiváló zongorista. Egri János új, kiváló muzsikusokból verbuvált akusztikus kvartettje sikerrel mutatkozott be. Az ő instrumentális tudását, zenekarvezetői képességét nem hiszem, hogy részletesebben kéne taglalni, mint ahogy az én dicsérő szavaimnál sokkal komolyabb elismeréseket felmutató Soso Lakatos Sándor és Pecek Lakatos András tehetségét sem. Nyilván elnézik nekem, hogy ezúttal legtöbbet a zenekar legfiatalabb tagjáról írtam.


02.jpg


03.jpg


04.jpg


05.jpg


06.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg


13.jpg


14.jpg


15.jpg

Vissza a hírekhez