Állandó és változó
„Már csak 358-at kell aludni!” – üzente Márkus Tibor, a Lamantin tábor művészeti vezetője a diákoknak tavaly júniusban, a hazatérésünk napján. Valóban, egyfajta időszámítás ez is – fesztiváltól fesztiválig. És megint elkezdődött!
Szombathelyen. A nyitóhangversenynek a már jól ismert Weöres Színház klubhelyisége adott helyet, ahol a táborlakókon túl az érdeklődők is részt vehettek az eseményen. Az oktató művészek névsora pár éve változatlan, ez az állandóság biztonságot nyújt afelől, hogy magas színvonalú képzést kaphatunk és színes, izgalmas koncertet hallhatunk kezdetnek előadásukban. Nem történt ez másként 2018-ban sem.
A Friedrich Károly vezette együttes egy vérbő blues-zal indította a műsort. A sok fúvóssal tarkított, mintegy kis big bandként megszólaló zenekartól nagyszerű szólókat és szép kíséreteket hallhattunk (Friedrich Károly és Mészáros Balázs – harsona, Fekete-Kovács Kornél – trombita, Tóth Viktor és Elek István – szaxofon, Gyárfás István – gitár, Márkus Tibor – zongora, Csuhaj-Barna Tibor – bőgő, Jeszenszky György – dobok). Nesztor Iván csapata (Nesztor Iván – dobok, Gyárfás István – gitár, Csuhaj-Barna Tibor – bőgő) a most már állandóan fiatal Fábián Julinak ajánlotta „Alice in Wonderland” című dalát, majd Spányi Emillel kiegészülve a „Sundown” hangzott el. Nem maradhatott el idén sem Nesztor Iván népies hangulatú szólója, melyben a meseszerű csattanós történeteket hosszú furulya dallamok váltották. A gitártanárok – Gyárfás István, Gotthárd Mike és Morvai Tamás – egy lendületes rockos számmal folytatták a programot, a tőlük megszokott virtuóz módon. Őket Winand Gábor követte: a saját zongorakísérettel előadott énekszólónak, a „Fantázia Oleóra” címet adta a szerző-előadó. S bár Winand is hasonló produkciókkal jelentkezett az elmúlt tábornyitókon, az idén megszólalt zene ismét ámulatba ejtette a hallgatóságot frissességével, technikai bravúrosságával. Bár a szereplők évről évre változnak benne, a tanársegédek zenekara is állandó fellépője a fesztiválok programjának. A Raboczki Balázs (szaxofon), Morvai Tamás (gitár), Sárosi Áron (basszusgitár) és Jeszenszky György (dobok) által játszott instrumentális szám után Csillag Júlia is csatlakozott az együtteshez, és egy újabb, professzori minőségű dalt hallgathattunk meg. Tóth Viktor szokásos módon saját szerzeményekkel képviselte magát, jóllehet az idei két lassú karakterű szám kicsit meglepő volt a Viktortól megszokott tüzes zenék ismeretében. A Voice and Bass „Grandma said to me” című száma folytatta a saját szerzemények sorát: Csuhaj-Barna Tibor jegyezte és adta is elő, Lakatos Ágnes társaságában. Hozzájuk társult még Spányi Emil, Elek István és Jeszenszky György a második Csuhaj-Barna szerzemény előadására is. Bár Fekete-Kovács Kornél nem tanára a tábornak, de többedszer visszatérő kurzustartóként, s mintegy tiszteletbeli tanárként az idei programban is helyet kapott a műsorban egy szám erejéig: a saját írású balladával az idén elhunyt Babos Gyulára emlékeztek. Gotthárd Mike és Tóth Viktor a „Heather” című szám előadásával aztán igencsak felhúzta a hangulatot, amelynek megkoronázásaként Márkus Tibor két szerzeménye hangzott még el.
A mintegy két és fél órás koncert után elégedetten távoztak a hallgatók: egy nagyszerű koncerttel indult el a tábor. A tanári kar jó ízlését dicséri az is, hogy hiába mutatkozott sok hasonlóság az előző évek programjával, mégis kapott annyi új lendületet a műsor, az előadás, hogy frissnek, változatosnak és izgalmasnak tűnjék a program. Kíváncsian várjuk a folytatást!
