Geröly Tamás Virtual Trio – Törökbálint, szeptember 20.
A belépés és a zene is free – fűzte hozzá megjegyzésként az FB oldalon közzétett meghívóhoz Hunka Róbert a Supersize Recording Stúdió társtulajdonosa. A meghívó a Geröly Tamás Virtual Trio lemezbemutatójára, illetve egy újabb lemezfelvétel meghallgatására szólt. Aztán később kiderült, hogy inkább az utóbbiról volt szó.
A zenekarvezető dobos pályafutása ismert a hazai jazz rajongói előtt, legemlékezetesebb évtizedei Szabados György és Dresch Mihály együtteseihez kapcsolódnak. Nagyon hosszú idő telt el, míg első saját néven kiadott lemezét kézbe vehettük, ez a Hunnia kiadónál jelent meg és „A ronggyá tépett idő” címet viseli.
Tegnapelőtt a törökbálinti stúdióban ismét összegyűlt a három zenész, – Geröly Tamás (ütőhangszerek), Kováts Gergő (szaxofon), Ajtai Péter (bőgő) - hogy valami újat alkosson. A zenészek mellett a remekül felszerelt stúdió és néhány lelkes jazz barát is készen állt a feladatra.
Free jazz. Olyan ijesztőnek tűnik első hallásra. Pedig csak annyi kell a megértéséhez, amit Hunka Robi is elmondott: remek zenészek, jó hangminőség és a hallgatóság részéről a befogadó készség. Mindezek tegnapelőtt jelen voltak. A trió első szuszra egy kb. 40 perces, egybefüggő, több tételes számot rögzített. Jómagam soha nem voltam még stúdióban néhány méterre az előadóktól. Mondhatom nagy élmény volt. A zenében sajátságosan keveredtek a népdalok, a jazz, a katonai indulónak tűnő ritmusok, a kamarazene és talán legfontosabbként az improvizáció. Ez utóbbihoz persze szükség volt az egymásra nagyon figyelő, hangszereiket profin kezelő zenészekre, akik a másik pisszenésére is azonnal reagálni tudtak.
És a HANGOK. Igen, így nagy betűkkel. Nekem, zenélni nem tudó embernek mindig érdekes, hogy miért azt a kis harangot üti meg a dobos, miért most sóhajt bele a szaxofonba a másik, és honnan tudja a bőgős, hogy mi az az egy hang, amit adott pillanatban meg kell szólaltatni. És a trió tagjainak ez sikerült, a tételek közötti halk átvezető részeknél is mindig azok a hangok szóltak, amiket jó volt hallani…
A szünet előtt Geröly szóló szerzeményét hallgathattuk meg, majd a trió visszatérése után két Szabados György szerzemény következett, köztük az „Elfelejtett énekek”, amelyhez a zenekarvezető rövid ének betétje is társult. Mindkét felvételnél csúcsra jártak a fiúk, óriási energiák szabadultak fel az improvizált részekben. Zárásként – kihasználva a digitális technika adta lehetőséget – néhány perces, finomításként újrajátszott rövid rész hangzott el, aztán véget ért a felvétel.
Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, mindenkinek ajánlom, ha lehetősége van, szánjon rá időt, és hallgassa meg a Virtual Trio új CD-jét, vagy majd a még újabbat. Ínyenceknek hozzáteszem, hogy a felvétel 24 bit/192 kHz felbontásban került rögzítésre, és hamarosan elérhető lesz Hi-Res letöltésben. Aki közel stúdió minőségben szeretné hallani, az ne habozzon, amint alkalom lesz rá tenyereljen a „download” gombra.
A fotókat London Vilmos készítette.
