BOLG-ART

Rendhagyó könyvbemutatóval egybekötött író-olvasó találkozóra került sor az Andrássy út 14. szám alatt található Bolgár Kulturális Intézetben. Az idén 26. alkalommal megrendezésre került Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra meghívott bolgár írók magyar nyelven megjelent műveiből kaptunk ízelítőt. Amiért ez az esemény egy jazz szaklapban is hírértekkel bír, arra a Tóth Viktor és Gyányi Marcell alkotta szaxofon-bőgő duó alkotói közreműködése a magyarázat.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a könyves világ jegyzett eseménye, meghatározó szakmai és kulturális fórum. Április 25–28. között a Millenárison 24 ország világviszonylatban rangos alkotókkal képviselteti magát, a három és fél nap alatt csaknem 400 eseményen közel 850 vendég 145 kiállító várja a közönséget színes könyvkínálattal, valamint író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, felolvasásokkal, koncertekkel és kiállításokkal. A negyedszázados múlttal rendelkező eseményen többek között olyan írófejedelmek kapták Magyarországon külföldi írónak adható legrangosabb Budapest Nagydíját a fesztiválon, mint Mario Vargas Llosa, Günter Grass, Umberto Eco.

A Bolgár Kulturális Intézet a fesztivál nyitónapja előtt meghívott vendégei, a világviszonylatban is szűkölő szélesebb olvasóközönség által, és nálunk pláne a kevéssé ismertek közé tartoznak, pedig Ina Valcsanova Európai Irodalmi Díjas író, és Hriszto Szlavov is a rangos alkotók közé tartozik. Az intézet munkatársai az írók szokásos protokoll szerinti bemutatása után, a már-már feledésbe merült performance életre hívásával tettek szokatlan kísérletet a bemutatandó könyvek iránti olvasási kedv felkeltésére.

Az ugyanis megszokott, hogy a nyitóbeszéd után valamilyen zene, főként klasszikus, vagy éppen jazz teremti meg a hangulatot, segíti a közönség ráhangolódását a bemutatott művekre. Viktor és Marcell bolgár népzenei motívumokat idéző improvizációi is ezt a célt szolgálták az intézmény vezetője, Plamen Peykov szellemesen és tömören megfogalmazott beszéde után.

Miután a zene hatására lelkünk kellően befogadóvá vált, következett a művekből kiragadott részletek felolvasása, de Viktorék nem helyezték nyugalomba hangszereiket. Először Ina Valcsanova „A Krach-sziget” című könyvével ismerkedhettünk, Hadzsikosztova Gabriella az eredeti szövegből bolgár nyelven, majd Horváth Veronika a magyar fordításban megjelent műből olvasott fel, de jobban fedi a valóságot mindkét színművésznő esetében, ha azt írom, előadtak egy-egy részletet. Ahogy Gabriella mély átéléssel anyanyelvén belekezdett a leírt sorok megszólaltatásába, Tóth Viktor és Gányi Marcell is megszólaltatta hangszerét, improvizációkkal, olykor egy hangnyi impulzussal reagálva a szöveg hangsúlyaira, dinamikájára. A többségében generációk óta itt élő bolgár nemzetiségű közönség soraiban azért szép számmal akadtak magyarok, akik hozzám hasonlóan egyáltalán nem beszélték a nyelvet, de a zene és a szuggesztív adaptáció egyre jobban segített ráérezni a szöveg hangulatára. Horváth Veronika egy másik részletet választott, pont azért, hogy a magyarul természetesen tökéletesen beszélő bolgár nemzetiségű honfitársaink ne ugyanazt hallják egymás után. Itt már nemcsak a hangsúlyokból, gesztusokból következtethettünk a tartalomra. A szöveggel párhuzamosan ment a zene is, erősítve a mondatok, vagy csak egy szó jelentését. A regényrészlet után immár önálló produkcióként a duó eljátszott még egy rövid számot. Az írónő őszinte meghatottsággal köszönte meg a bemutatót. Elmondta, meglepte őt Viktorék aktív közreműködése, mert ilyen formában még nem mutatták be regényének részleteit, de nagyon élvezte ezt az előadási formát. A magyar nyelv pedig annyira megragadta, hogy minden bizonnyal elkezdi tanulni, és következő könyvét már nyelvünkön szeretné megírni.

Hriszto Szlavov „A teremtés előtt” című magyarul megjelent könyvének bemutatója következett, mindössze annyi változás történt, hogy a bolgárul, majd magyarul elhangzó részletek közben Gyányi Marcell egyedül improvizált az elhangzottakra. Tóth Viktor ugyanis aznap triójával a Budapest Jazz Clubban lépett fel. A Dresch Quartet fiatal bőgőse egyedül is helytállt, Chris Potter zenében megírt gondolatai után Hriszto Szlavov prózában írt gondolatait is hűen közvetítette hangszerén, saját markáns szűrőjén keresztül. Lehet, ez utólagos belemagyarázás, de úgy éreztem a groteszk világunkról sok humorral és öniróniával írt Valcsanova könyv után, Szlavov komor hangulatú, sorsot elemző írásához jobban is illett az egy szál bőgő. Persze a „mi lett volna ha” kérdés előjön, mert ha Viktornak nem kellett volna elmenni, akkor… Akkor mást írok. De el kellett. Egy biztos, mindketten rendkívüli rögtönzési készséggel, és a feladat pontos értésével oldották meg a szöveg közbeni játék feladatát.

Az ötlet bejött, ez a könyvbemutatóval egybekötött performance elnyerte az írók, a könyvek magyar kiadóit képviselő vezetők elismerését, és kiváltotta a közönség érdeklődését a művek iránt. Kraszteva Tatjána, az intézet tolmácsolási feladatait is ellátó referense kérdésemre elmondta, nem a véletlennek volt köszönhető Tóth Viktor és Gyányi Marcell felkérése erre az eseményre. Tóth Viktor az ezredforduló elejétől kezdett érdeklődni a bolgár és más balkáni népzene, valamint keleti országokban általa gyűjtött és feldolgozott orientális zene iránt. Zenészként Gányi Marcellel együtt a bolgár színházi, irodalmi, tánc- és zenekultúrát bemutató, 1996-ban létrehozott Malko Teatro tagja, melynek alapítója, művészeti vezetője, és ennek a bemutatónak rendezője, egyik fellépője Hadzsikosztova Gabriella. A Szófiában született sokoldalú művésznő a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem musical szakán végzett, és amellett hogy rendez és játszik, természetesen énekel is. Többek között alkalmanként Tóth Viktor Road Six Sax formációjával, és az ebben játszó Weisz Gábor, Haaz Imre és Solymosi Milán szintén a társulat zenei frakcióját erősíti, valamint a műveket magyarul előadó Horváth Veronika is a Malko Teatro színésznője. Tatjána megnyugtatott, a jazz önállóan is szerepel majd a Bolgár Kulturális Intézet műsorában, mivel az intézmény igazgatója, Plamen Peykov a könnyen megközelíthető, központi hely adottságait felhasználva, folyamatosan bővülő, bóvli mentes, minőségi kulturális választékkal akar egyre több bolgár felmenővel nem rendelkező fővárosit is becsalogatni a rendezvényekre. Már majdnem elbúcsúztunk, mikor szerényen hozzátette, ő maga is szereti jazzt, rokona is bőgőzik, amikor Pesten játszott, el is ment a koncertjére. Mint kiderült, Tatjána rokona a Budapest Jazz Clubban lépett fel, Joe Lovano kvartettjében. A nagysikerű „Cross Culture" lemezen, és az azt követő turnén már ő játszott Esperanza Spalding helyén, az Amerikai Jazzújságírók Szövetsége által 2012-ben a „Best Small Group” címmel kitüntetett zenekarban. Mint annak idején megírtam, Ráduly Misi külön kiemelte a bőgős minden hangot kristálytisztán megszólaltató játékát, aki most már elárulom, a New York-ban élő bolgár Peter Svalov volt. Nos, én bízom a jazzprogramok megvalósulásában.