A Jazz Showcase péntek esti nagykoncertje - Oláh Krisztián Quartet és Rick Margitza

A pályakezdő zenekarok délután háromtól kb. negyed nyolcig tartó bemutatkozó koncertjei után a Müpa esti műsoraiban a korábbi Jazz Showcase-eken (és utána is) már sikert aratott zenészek és együttesek kaptak fellépési lehetőséget.

Oláh Krisztiánnak már komoly múltja van a most 13. alkalommal megtartott rendezvényen. 2014-ben már játszott akkori triójával a délutáni programban, az eredményükre sajnos már nem emlékszem. Viszont mikor 2016-ban testvére, Oláh Kálmán Jr. kvartettjének zongoristája volt, megnyerték az egyik fődíjat. Ugyancsak 2016-ban már az esti nagykoncerten is fellépett, amely a Montreux-i döntősök elnevezést kapta. A 2015. évi Montreux-i jazz-zongora versenyen ugyanis három fiatal magyar zenész – Gayer Mátyás, Oláh Krisztián, Tálas Áron – jutott be a tízes döntőbe, ahol végül Oláh Krisztián a harmadik helyezést érdemelte ki.

Az esti koncerten, ahogy illik, Oláh Krisztián vitte a szót, azaz nemcsak bemondta a számok címeit, hanem beszélt az együttese megalakulásáról, a zenésztársak kiválasztásáról, a koncert egyik apropóját jelentő CD létrejöttéről és az esti koncert hátteréről, a vendégművész kiválasztásáról.

A koncert két, korábban trióra írt és a koncerteken rendszeresen játszott saját kompozícióval indult: „Quiet Fire” és „Hope”, amelyek áthangszerelésre kerültek a mostani négyes formációra. Az elsőben Oláh Kálmán Jr. altszaxofonon, a másodikban pedig szopránszaxofonon játszott. Úgy emlékszem, hogy a koncert további részében is inkább a szoprán volt használatban.

Ezután lépett színpadra az est vendégművésze, az amerkai – de már évek óta Párizsban élő – tenorszaxofonos, Rick Margitza. Róla mindig el kell mondani, le kell írni, hogy Miles Davis egyik késői formációjában tűnt fel, ami kétségkívül nagyon jó ajánlólevél egy jazzmuzsikus pályáján, de szerintem egy kicsit későbbi időszakban születtek eddigi legjobb felvételei.

A továbbiakban is a koncert napján megjelent „At the Back of My Mind” című CD-jük anyagát játszották az alkalomnak megfelelően, quintet formára átalakított változatban. Megjegyzem, hogy erre nem minden esetben volt szükség, hiszen a lemezen is játszik három számban egy vendég tenorszaxofonos Molnár Sándor személyében.

A következő sorrendben hallhattuk a továbbiakban az új lemez kompozícióit, amelyek mindegyike Oláh Krisztián szerzeménye:

- Sonnet #1

- Sonnet #2

- From Zero to One (Ez volt a quartet első, klip formában közkinccsé tett alkotása.)

- At the Back of My Mind

- Contemplation (A decemberi BJC koncerten a közönség soraiból jött a javaslat az akkor még elnevezés nélküli szám címére. A magyar fordításban „Merengés” cím, tényleg nagyon jól passzol a szám hangulatához.)

- Lonely Road

- Liberation

Meg kell még hallgatnom ezt a programot koncerten az eredeti quartet összeállításban, vendégművész nélkül is. Ugyanis az európai indíttatású kompozíciók hangzása, az együttes játéka valahogy felpörgött, más dimenzióiba csapott át Margitza szólói alatt. Ez persze semmit nem von le a CD és az eredeti quartet előnyeiből, a jazz a pillanat művészete, az adott alkalom, más impulzusok vagy – mint jelen esetben – egy vendégművész mást hoz ki a többé-kevésbé lerögzített szerzeményekből.

A lemezen is található kilenc szám elhangzása egyben a koncert végét is jelentette, pontosan jelentette volna, de a nagy tapsra tekintettel egy ráadást is kapott a közönség. Ez pedig Oláh Kálmánnak – Oláh Krisztián és Oláh Kálmán Jr. édesapjának – már jól ismert szerzeménye a „Polymodal Blues” volt.

Este 10 óra volt, mikor befejeződött a műsor, tehát majdnem két óra hosszan élvezhettük a Jazz Showcase első napjának záró koncertjét.

Minden érdeklődőnek – akár jelen volt a koncerten, akár nem – tudom ajánlani meghallgatásra és kedvcsinálónak az Oláh Krisztián Quartet újonnan megjelent CD-jének címadó szerzeményét:

https://www.youtube.com/watch?v=rzUuqqaYNrs