Az idei jazz Grammy-díjasok – Brad Mehldau
A jelen megkerülhetetlen szereplője a zongorista Brad Mehldau, akinek neve biztosan ismerősen cseng a jazz rajongók számára. Velem sincs ez másként, így aztán nyilván nem ért meglepetésként, hogy a legutóbbi Grammy-díjkiosztón egy újabb elismerést zsebelt be a nagyon jelentős zenész.
Mehldau számára az idei év már egyébként is némileg különlegesebb lehet, hiszen augusztusban tölti be az 50. életévét. Pályafutását és sikereit elnézve aligha lehet hiányérzete bármi miatt is, hiszen a történelem legnevesebb jazz alakjai közül rengeteggel volt lehetősége együtt koncertezni, illetve albumot kiadni. A felvételezésben pedig nem is volt passzív eddig sem, életművében körülbelül harminc album szerepel, amelyen zenekarvezető, vagy társszerző volt. Arról nem is beszélve, hogy hány lemezen volt jelen meghívott zenészként.
Ha végigaraszolunk a zenei pályáján, egymást követik és váltják az ismert, jelentős résztvevői a jazz elmúlt évtizedeinek. Legnagyobb hatásként olyan neveket említ, mint Larry Goldings, Kevin Hays és Peter Bernstein. Azt állítja ezen felül, hogy szóló zongoristaként Fred Hersch az, akit ki tudna emelni. (Ő volt a tanára!)
Az én első élményem Mehldau-val kapcsolatban egy egyedül előadott „My Favorite Things” felvétel volt (ami igen szép megtekintés számot produkál a legismertebb videómegosztó honlapon). Néhány éve volt ez már, és az első pillanattól fogva magával ragadott. Ez az örökzöld egyébként is a kedvenceim közé tartozik, az ő előadásában pedig különösen szeretem. A videó alatti kommenteket böngészve aztán valaki közzé tette Mehldau gondolatait az Orpheus mitológia kapcsán, ami csak közelebb hozta számomra a művészt.
A legutóbbi ok arra, hogy Brad Mehldau neve legyen a téma, pedig az volt, hogy tavalyi lemezével elnyerte a „Legjobb Instrumentális Jazz Album” kategóriában a Grammy-díjat. Nehéz is lenne vitatni a döntés helyességét, és nincs is értelme annak, hogy így tegyünk. A “Finding Gabriel” egy különleges alkotás, sajátos atmoszférával és szerteágazó hangzásvilággal. Elemei egyértelműen a jazz legmodernebb irányzataiból erednek és bátran használnak mindenféle effektet és zenei megoldást. Úgy gondolom, hogy ennek mi vagyunk a legnagyobb nyertesei, hiszen egy olyan hanganyag, élmény a végeredmény, amit talán tényleg egy Grammy-díjjal lehet jól körülírni.
Személy szerint igazán örülök, ahogy látom a jazz zene alakulását és fejlődését. Mindig rábukkanok olyan felvételekre ismert és kevésbé ismert szerzőktől egyaránt, amiktől leesik az állam, vagy csak szimplán nagyon jó érzésekkel töltenek el. Ahhoz pedig, hogy ez a továbbiakban is így működjön, az kell, hogy például Brad Mehldau egy „Finding Gabriel”-hez hasonló albummal jelentkezzen.
