Oded Tzur Quartet - OPUS Jazz Club, 2020.02.25.
Tegnap este az OPUS színpadán tartotta legújabb albumának magyarországi bemutatóját Oded Tzur izraeli szaxofonos. Az ECM gondozásában megjelent lemezen négy remek zenész játékát élvezhetjük, akik hiánytalanul meg is jelentek, hogy a „Here Be Dragons” autentikus formában szólalhasson meg. Wallner György a BMC programszervezője a bevezetőben elmondta, a zenekar szinte napra pontosan két évvel ezelőtt lépett fel itt, és nagyon büszkék arra, hogy most az új lemez bemutatójának helyszínéül is szolgálhat a klub.
A kvartett (Oded Tzur - tenorszaxofon, Nitai Hershkovits – zongora, Petros Klampanis – bőgő, Johnathan Blake – dob) a műsor első részében az új dalokat játszotta, majd a szünet utáni kicsit rövidebb szakaszban előkerült néhány régebbi darab (pl. a „Single Mother”) is. Érdekes volt látni, és hallani Tzur számomra eddig csak lemezről ismert különleges technikáját, amivel a szaxofont megszólaltatta. A dalok felépítése nagy hasonlóságot mutatott, általában lassú, halk bevezetés után a befejezésig swinges, vagy indiai raga-t idéző futamok váltották egymást, majd egy rendkívül erőteljes együtt-játékkal értek véget.
Hershkovits sokszor párhuzamosan játszotta a vezető dallamot a szaxofonnal, egyébként a játékában, szólóiban a klasszikus izraeli zene jellegzetességei domináltak.
Klampanis is tette a dolgát hibátlanul, nagyon szép hangzással kísérte a többieket, de az est abszolút sztárja az afro-amerikai Johnathan Blake volt. Termetét meghazudtoló módon, villámkézzel játszott, sokszor szinte nem is lehetett szemmel követni a mozdulatait. Nagyon jól egyensúlyozta a többiek izraeli-indiai alapjait a maga afrikai-amerikai hangzásával… és az a két rövid szóló…na, ott képet kaptunk arról, hogy milyen is az, amikor valaki dobverővel a kezében születik.
A szünet utáni második részben már jobban érezhetően előkerültek a klezmerszerű dallamok, kicsit az izraeli klasszikus zene nyert teret. A koncert utolsó számaként pedig felhangzott az albumot is záró Elvis Presley sláger, aminek közismert dallama méltó befejezése volt az előadásnak. Ráadásként még egy rövid improvizációt kaptunk, hogy aztán a jól megérdemelt vastaps közepette távozhasson a zenekar.
Ahogy már a lemez kritikájában is írtam, egy újabb gyöngyszem született az ECM katalógusában, mindenkinek ajánlom valamilyen formában az anyag meghallgatását, és polcra helyezését.
