Az erdőből a Meseházba jöttek muzsikálni Dés Andrásék
Az elmúlt nyáron, a Dés András által vezetett Erdőkerülő Quartet eléggé extrém stúdióra lelt a bakonyi erdő egyik zugában, ahol az „einschließlich”-t rögzítették. Ráadásul Dés nem a szokásos felszerelésén, hanem a fákon, a köveken, a vízen, azaz az erdőn játszott. Kedden a Meseházba jöttek el.
A Meseház Tündérkirálynője köszönti az egybe gyűlteket!
Még a koncert előtt Dés Andrással beszélgettem:
Azért nem lettél szaxofonos, mert túl sok Trio Stendhalt, pardon sok Horváth Kornélt hallgattál?
Szeretem Kornél játékát, de már hatéves koromban eldöntöttem, hogy dobos leszek.
Az „einschließlich” néhány darabját, úgy két hete, egy fővárosi rádióban hallottam, és nekem a 30 évvel ezelőtti Trio Stendhal-t jutatta az eszembe.
Ne hülyéskedj! Tényleg?
Egyrészt a műfaj miatt. Illetve hasonlatos hangszereket alkalmaztok ti is: nem dobos, hanem ütős játszik; végig nylonhúros gitár és szaxofon szól. És gondolom akarva-akaratlanul, édesapádtól látensen számos zenei csavar átszűrődhetett.
Hát hogyne! Ez így van.
Ezt az anyagot egy erdőben vettétek fel, de az említett műsorban azt is mondtad, hogy tulajdonképpen bárhol el tudnád játszani. S ha most körbenézünk, látunk bábokat, lócát, kemencét.
Nyilván a bábokon nem zenélnék, mert az ember az ilyen szépséges műtárgyakat nem szívesen használna hangszerként. De hogyha tényleg egy olyan provokatív környezetbe kapnánk meghívást… mondjuk egy autóbontóba, vagy egy főzőiskola konyhájába, akkor minden bizonnyal. Tulajdonképpen eszközök nélkül is, akár a saját testemen is ellennék.
Még a koncert előtt Dés András elmesélte - de akkor már mögötte volt a zenekar -, hogy januárban elég sok időt töltött Békéscsigabigánkon, ugyanis ő szerezte a Napsugár bábszínház – Bibedombi szörnyhatározó című darab zenéjét. Mi több a családjával annyira jól érezték itt magukat, hogy a gyermekeitől nem egyszer azt hallotta: „Úgy hiányzik Békéscsaba!”.
És a koncert (!!!) alatt: Majdan, ahogy elkezdtünk lépkedni a jazz ösvényén, hát nem sok Trio Stendhal-os feeling-et bogoztam ki. Csak olykor-olykor, később. De már lehet, hogy csak belehallucináltam magamba. Vagy mi…
A muzsikárésok hangszerbiztonsága a tudás legmagasabb polcán volt. S megesett, hogy egy jó percig mind a négyen más és más tempóban játszottak (azt hittem elmentek az erdőbe), majd egy varázsütésre mind visszataláltak Andráshoz. „De hogy csinálták?” – ezt kérdezte Schäfer Szilveszter hegedűs a Meseházban is.
De tényleg?
Ávéd János – szaxofon, Fenyvesi Márton – gitár, Szandai Mátyás – bőgő, Dés András – ütőhangszerek.
