Az idei Grammy-díjasok - Chick Corea – The Spanish Heart Band

Köztudottan imádom a latin zenét. Hovatovább rajongok érte. Ezért is örültem, amikor Maloschik Robi bácsi megkért, hogy írjak Chick Corea „Antidote” című albumáról néhány gondolatot.

Aki meghallgatja az albumot, az egy olyan latin zenei elemekkel átszőtt hangzású lemezzel fog találkozni, ahol az ember az egyik pillanatban még a Karib térségben van, a másik pillanatban pedig már Spanyolországban egy flamenco koncerten.

Hogy ne is menjünk messzire, rögtön az első szám hozza azt a hangulatot, amely a Karib zene sajátja. A hangszerek, a ritmusok, a dallamok, harmóniai megoldások mind ezt támasztják alá. Nagyobb hangerőn hallgatva egészen lázba hozzák az embert, és akinek erre nem mozdul meg a lába, vagy a csípője, nos, az sajnálhatja, hogy kimarad ebből az érzésből. Természetesen Chick Corea már fényévekről felismerhető játéka gyönyörűen körül öleli az album egész zeneiségét. Ehhez olyan zenésztársak csatlakoztak, mint például Carlitos Del Puerto, aki jelenleg az egyik legfoglalkoztatottabb basszusgitáros, bőgős. Méltón viszi tovább azt a zenei örökséget, amit édesapja hagyott rá, aki anno az Irakere basszusgitárosa volt, Carlos Del Puerto.

A lemez egyébként tisztelgés Paco de Lucia zenei hagyatéka előtt. A  „The Yellow Nimbus” az egyik olyan szerzemény, amelyet a „Touchstone” című albumon hallhatunk De Lucia és Corea előadásában. Még a lemez megjelenése előtt láttam néhány beharangozó videót, ahol Corea éppen próbált a zenekarral, és nagy örömmel konstatáltam, hogy az egyik kedvenc énekesem, Ruben Blades panamai énekes – dalszerző, színész, aktivista, politikus – is szerepel a lemezen. A leggyakrabban az Afro-Puerto Rican, Salsa és latin jazz műfajaiban tevékenykedő énekes pontosan azt a színt hozta a lemezre, amit fentebb már említettem. Ha tehetik, hallgassák meg tőle a „Pedro Navaja” című dalát.

A másik nagy meglepetés az ütőhangszereken közreműködő Luisito Quintero volt, akivel két alkalommal is volt szerencsém találkozni. Az egyik Corea „The Vigil” című lemezének bemutatóján volt a Müpában, a másik pedig  a VeszprémFeszten amikor már beszélni is tudtam vele a koncert után. Talán egyszer lesz alkalmam játszani is vele.

Az örök klasszikus is felkerült az albumra, az „Armando’s Rumba”. Számomra egészen más értelmet nyert a dal a sok ütőhangszer és a bőgő ritmikájának használata miatt. Minden egyes pillanatát imádom ennek az albumnak. A 77 éves Corea-t legutóbb az akusztik triójával láttam itt Budapesten. Lenyügöző az az energia, könnyedség és fantázia, ami jön belőle. Teljesen hihetetlen, és mégis így van. Ahogy ennek a koncertnek is minden pillanatát imádtam, úgy az „Antidote” is a kedvencek listájára került.

Az albumon összesen tizenegy dal hallható. Mindegyik csodálatos, színes és egyedi hangzású. Pont olyan, mint a világ, ahonnan ezek a zenék származnak. Megérdemelten kapott Grammy-díjat ’A legjobb latin jazz album” kategóriában Chick Corea és csapata. Ezúton is gratulálunk nekik!

A Clave legyen Velük és Önökkel is!

Chick Corea – zongora

Carlitos Del Puerto – nagybőgő

Marcus Gilmore – dobok

Luisito Quintero – ütőhangszerek

Nino de los Reyes – tánc

Nino Josele – gitár

Jorge Pardo – szaxofon, fuvola

Michael Rodriguez – trombita

Steve Davis – harsona

Ruben Blades – ének

Gayle Moran Corea – ének

Maria Bianca – ének

1) Antidote

2) Duende

3) The Yellow Nimbus – Part I.

4) The Yellow Nimbus – Part 2.

5) Prelude to My Spanish Heart

6) My Spanish Heart

7) Armando’s Rhumba

8) Desafinado

9) Zyryab

10) Pas de deux

11) Admiration