Egyszer volt…Zsámbék Jazz Open – 6. rész – Dresch Trio feat. Chico Freeman (2001. július 6.)
Ahogy azt a sorozat 0. részében jeleztem, a Zsámbéki Romtemplom melletti füves dombon rendeztük a koncerteket.
Ezen a 21 évvel ezelőtti esten lépett fel az első amerikai jazzmuzsikus, és rögtön egy világsztár. A Chicago-ban 1949-ben született, de akkor már New York-ban élő szaxofonos, Chico Freeman. A Zsámbék Jazz Openek egyik hazajáró magyar zenésze, Dresch Mihály (1955), mikor megmondtam neki, hogy direkt neki hozom Freeman-t Zsámbékra, nagyon meghatódott, de egyben bizonytalan is volt, hogy fel tudnak-e nőni a feladathoz… (Csak zárójelben jegyzem meg, Dreschék teljesen egyenrangú partnerei voltak az afro-amerikai szaxofonosnak!)
Július 6-án tombolt a kánikula, így már Budapesten leizzadt a légkondi nélküli mikrobuszban a három magyar muzsikus (Dresch, Szandai Mátyás, Baló István). Útban a koncert felé a Budaörsön lévő szállodában felvették Chico Freeman-t, akivel Zsámbékig megbeszélték a repertoárt. (Mint Misi elmesélte nekem, teljesen barátságos volt velük. A koncert után felmentünk vacsorázni a domboldalon található Matyiba, ahol Chico nagyon jó kedvűen társalgott az előttük fellépett szaxofonos lányokkal, és természetesen Misiékkel is. A Matyi éjfélig lett volna nyitva, de a beszélgetésnek csak éjjel 1-kor lett vége…)
A koncert 8 felé kezdődött és több mint 2 órát tartott. Két ráadást is kellett adniuk, mert annyira extázisba jött a mintegy 400 főnyi közönség, hogy vastapsukkal és füttyögésükkel, szinte kikövetelték azt a muzsikusoktól!
De kezdjük az elején!
Először a Dresch Quartet „Mozdulatlan utazás” című 2000-es CD-jéről játszott két számot a Dresch Trió!
Dresch Mihály: Békesség – Csipkefa
Dresch Mihály: Gergely
Már a két Dresch darab is lázba hozta a közönséget, de amikor feljött a színpadra Chico Freeman, akkor hangrobbanás történt! És az est végéig fokozódott a hangulat…
Négyen játszották Thelonious Monk „I Mean You”-ját.
Utána Dresch Misi lejött a színpadról és Freeman-nel játszott két modern jazztémát Szandai és Baló.
Chico Freeman: Uncle Bubba
Don Pullen: Ah, George We Hardly Knew Ya
Ezután Dresch visszajött és az est hátralévő részében négyen játszották a következő számokat:
Benjamin Weisman-Dorothy Wayne-Marilyn Garrett: The Night Has a Thousand Eyes
Wayne Shorter: Footprints
A szűnni nem akaró tapsra visszajöttek a zenészek és három ráadást is adtak, közel 40 perces időtartamban!
Thelobious Monk: Blue Monk
Sonny Rollins: Tenor Madness
John Coltrane: Mr. P.C.
Felejthetetlen este volt!
Amikor másnap Gabival vittük Chico-t a reptérre, mondta, reméli máskor is meghívjuk őt, mert nagyon jól érezte itt magát, és máskor is szívesen jönne!
Aztán a következő években még kétszer is meghívtuk Chico-t!
Most jut eszembe, 2 éve –nem sokkal a „stroke”-om előtt!- már írtam erről az estéről a Világsztárok Magyarországon sorozatunkban…