Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 38. rész: Nagy Iván + Nagy Noémi

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Iván: Volt a családban előzménye a zenélésnek?

Szüleim klasszikus zenészek, mindketten a Magyar Állami Operaház művészei voltak, édesanyám hegedűn, édesapám fagotton játszott.

Iván: Mikor és kinek az ösztönzésére kezdtél zongorázni?

Természetesen a szülők szerepe volt az elsődleges zenei tanulmányaim megkezdésében.

Iván: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végeztem karvezetés szakon, de a zongora mindig kiemelten fontos volt számomra. Az alapokat Becht Erika tanárnőnél kaptam hat éven keresztül, de még az elmúlt években is fontosnak tartottam a fejlődést és két évig jártam a legendás Prunyi Ilonához.

Iván: Hány éves korodban kezdtél a jazz iránt érdeklődni?

Valójában sokáig nem is tudtam mit keresek. Előszőr 17 évesen Rag Time zenekart csináltunk a piarista gimnáziumban. Akkor azt hittük, itt kezdődik a jazz, de ez még megírt muzsika volt többnyire Scott Joplin számait játszottuk meghangszerelve.

Iván: Kikkel játszottál először jazzt?

Először improvizatív zenét a Ki Mit Tud nyertes Stúdium Dixielandben játszottam, amikor három hétig a Kanári szigeteken léphettem fel velük. Szinte hihetetlen, de Fekete-Kovács Kornél is ugyanott játszott velünk akkor. Persze ő már ott is inkább a modernebb irányba bontogatta szárnyait.

Iván: És azóta milyen együttesekben játszottál/játszol?

Alapvetően mindig megmaradtam a klasszikus jazz keretein belül. Bár fontos megemlíteni, hogy három évet jártam Regős Istvánhoz, és ő sokat tett hozzá a fejlődésemhez. Játszottam a Jazz Steps nevű zenekarban 10 évet. Egész sok fellépésünk volt, Finok Zoli ügyesen szervezett. Ezt már inkább swing együttesnek nevezném. Szalóky Béla meghívott a zenekarába, a Szalóky Classic Bandbe. Ez sajnos csak három évig működött, de Bélával azóta is van szerencsém többször játszani különböző formációkban. Évek óta tagja vagyok a Bényei Tamás vezette Gramophonia Hot Jazz Orchestra-nak, a Dennert Árpi vezette Árpi Shownak és a Benkó Dixieland Band-nek.

Iván: Van saját együttesed?

Igen, most frissítettem fel ezt a zenekart, és kezdtünk aktívan játszani az Easy Jazz Band nevű együttessel.

Iván: Van saját jazz CD-d?

Az Easy Jazz Banddel még 2008-ban kiadatunk egy CD-t „Take It Easy” címmel.

Iván: És sidemanként?

A Jazz Steps-szel több CD-t is kiadtunk akkoriban. Büszke vagyok rá, hogy még Louis Armstrong utolsó klarinétosával, a magyar származású Joe Murányival is készítettünk CD-t akkoriban. Ez Finok Zoli elévülhetetlen érdeme volt. Készítettünk CD-t az Árpi Show-val, és játszom például a zseniális klarinétos Fodor László CD-jén is.

Iván: Mikor fedezted fel Noémi lányodban a zenei tehetséget?

Elég hamar nyilvánvaló volt, hogy tehetséges. Ügyesen zongorázott és már korán, 10-11 évesen énekelgette a dalokat, amiket tőlem halott CD-ről. Meghatározó élményei közé tartozott Harry Connick Jr., Natalie Cole, Diana Krall, de a Hot Jazz Band magyar nyelvű felvételei is.

Talán azt mondhatnám, hogy én a jazzt, mint második nyelvet tanultam hosszú és fáradtságos munkával. Nagyon lassan jutottam odáig, hogy úgy érezzem, vállalhatóan játszom azt a stílust, amit szeretek, elsősorban swing és stride zenét. Noémi viszont szinte anyanyelvként szívta fel magába a jazz kiejtését. Így huszonévesen már úgy énekel, hogy bárhol képes lenne megállni a helyét.

Noémi: Maga hogyan emlékszik erre vissza?

Mivel zenei közegben nőttem fel, a zene gyakorlatilag egész életemet végigkísérte. Édesapám otthon gyakorlatilag egész nap zongorázott, és kisgyermekként gyakran csak akkor tudtam elaludni, ha hallottam, hogy gyakorol. Ha éppen nem zongorázott, akkor Louis Armstrong-ot, vagy Ella Fitzgerald-ot hallgattam. A jazz így nagyon korán az életem részévé vált.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy jazzmuzsikus édesapa mellett nőhettem fel, hiszen rengeteget tanultam tőle nemcsak a zenéről, hanem az életről is. Különleges kapcsolat a miénk, mert van egy közös nyelvünk, amit mindketten beszélünk: a jazz. Ez a közös szenvedély nagyon közel hozott bennünket egymáshoz, és a mai napig összeköt minket.

Édesapám mindig azt tanácsolta, hogy a zene mellett legyen egy másik hivatásom is, de a zene végül mindig a legközelebb maradt a szívemhez. Talán nem véletlen, hogy végül én is a jazz világában találtam meg önmagam.

Noémi: Milyen iskolákba járt?

A Veres Péter Gimnáziumban érettségiztem, és 2016-ban kezdtem el mellette Pocsai Krisztához járni a Pomázi Zene Iskolába. Öt évet tanultam nála, nagyon meghatározó volt számomra. Kriszta óriási tudással rendelkezik, és ízig-vérig jazz, örömmel kimondhatom, hogy azóta is barátok vagyunk. 2023-ban diplomáztam az ELTE-n zenekultúra szakon, és most diplomázom ének-zene tanári mesteren.

Noémi: Hogy lett ezek után magából jazzénekesnő?

Tulajdonképpen édesapám vitt el először fellépésekre, így neki köszönhetem, hogy elindult a pályafutásom. Kezdetben kisebb vendéglátós fellépéseken szerepeltem vele, és ezek az alkalmak hatalmas iskolát jelentettek számomra. A színpadon tanultam meg igazán, hogyan kell zenélni, kommunikálni a közönséggel és együtt lélegezni a zenésztársakkal. Sokáig főként hallás után figyeltem és lestem el a szakma fortélyait, különösen édesapámtól, később a Budapest Jazz Clubban a jam session keretein belül edződtem meg a legjobban. Ott tanultam meg alkalmazkodni ismeretlen zenészekhez, együtt játszani, figyelni egymásra.

Noémi: Mikor lépett fel először Apukájával?

Az első közös fellépésünkre a gimnáziumi éveim alatt került sor, 2016 környékén. Ez meghatározó élmény volt számomra, hiszen ekkor tapasztaltam meg először, milyen érzés közönség előtt énekelni és együtt muzsikálni édesapámmal.

Noémi: Mikor és kikkel alapította meg saját jazz együttesét?

Saját zenekaromat, a Nagy Noémi Quartetet 2022-ben alapítottam. A zenekari tagokat a BJC-ben ismertem meg, ott muzsikáltunk véletlenszerűen először együtt. Az eredeti felállásban Horváth Balázs zongorázott, mostani formációban Farkas Zsolt zongorázik, Jónás Géza bőgőzik, és Jónás Fülöp dobol.

Noémi: Van már saját lemezük?

Egyelőre sajnos még nincs, de több saját számunk is van már, és tervben, hogy a jövőben felvegyük őket kislemezként.

Noémi: Hol szoktak játszani?

Rendszeresen lépünk fel a Budapest Jazz Clubban, jazz fesztiválokon. Nagy megtiszteltetés, hogy az idei Bánki Jazz Fesztiválon mi is fellépünk június 26-án.

Iván és Noémi: Terveznek apa–lánya koncertet a közeljövőben?

Július 3-án duózunk édesapámmal a Sopronfeszt Jazz Napok keretén belül 13 órától!