Egy átlagos este a Budapest Jazz Clubban – ami persze egyáltalán nem átlagos
Úgy alakult, hogy néhány napot Budapesten töltök, és természetesen lementem a Budapest Jazz Clubba. Ha Budapesten vagyok, ezt általában megteszem. Nem programként, nem különösebb szervezésként, inkább úgy, ahogy az ember visszamegy egy ismerős helyre, ahol jó eséllyel történni fog valami remek.
Csütörtök este Bágyi Balázs New Quartetje játszott: Bágyi Balázs dobon, saját kompozíciókkal, Soso Lakatos Sándor szaxofonon, Oláh Péter bőgőn és Oláh Dezső zongorán. Vagyis egy all-star zenekar.
A BJC ajánlója így fogalmazott: „A dobos-zeneszerző Bágyi Balázs a magyar jazz-élet egyik meghatározó, külföldön is rendszeresen koncertező művésze, aki húszas évei óta vezeti saját zenekarait. Számos formáció tagjaként szinte minden műfajban alkot, különleges, melodikus dobolási stílusa komplex zenei élményt nyújt. Több alkalommal vett részt turnén az Amerikai Egyesült Államokban és rendszeresen koncertezik Kínában is.”
Nos, a koncert igazolta a beharangozót. Sőt, ennél sokkal többet is adott. Aznap este ugyanis Bágyi Balázst és zenekarát nem is egy, hanem három különböző „reinkarnációban” láthattuk-hallhattuk.
Az első rész a nagyszínpad hivatalos programjában az új lemez bemutatója volt. Ez kifinomult, érzékeny, kamarazenei igényű jazzprogramként szólalt meg, nagyon magas színvonalon. Nem az a fajta zene volt, amelyik nagy gesztusokkal akarja azonnal levenni a közönséget a lábáról, hanem inkább fokozatosan építkezett: finom részletekkel, átgondolt szerkezettel, egymásra figyelő zenészekkel. Balázs dobolása ebben a közegben különösen jól működött: nem egyszerűen kísért, hanem formált, színezett, kommentált, ugyanakkor soha nem tolta magát indokolatlanul előtérbe.
A második rész lazább, szabadabb, változatosabb lett. A program a balladáktól a bossa nován át a keményebben hajtó, energikusabb darabokig ívelt. Itt már több tér nyílt a hosszabb improvizációkra is, és mind a négy muzsikus bőven kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa magát.
A hivatalos program után pedig jött a harmadik felvonás.
Az fenti karzaton Juhász Gábor vezette a trióját és "bonyolította" a rendszeres havi jam sessiont.
Éjfél körül aztán a Bágyi Balázs zenekar tagjai is bekapcsolódtak, és ebből egy laza, vidám, felszabadult örömzenélés kerekedett. Nem volt már lemezbemutató, nem volt koncertdramaturgia. Csak top zenészek voltak, akik szeretik és tisztelik egymást, szeretnek együtt játszani, és közönség, amely nagyon is vette a lapot.
Összességében tehát csak egy szokásos este volt a Budapest Jazz Clubban. Kiváló zenészek, kiváló hangulat, kiváló zene. Semmi rendkívüli. Vagyis pontosabban: éppen ez a rendkívüli benne.
