Lovano, Joe: Paramount Quartet 2026. június 13., Hegedüs Zsuzsanna+Dr.Nagy Sándor

Joe Lovano - Paramount Quartet (ECM Records)

Hegedüs Zsuzsanna

Misztérium dráma a legjavából.

Joe Lovano szaxofonos és zeneszerző legújabb albuma lenyűgöző zenei kontemplációival paramount-ot, azaz kiemelkedőt alkotott. Zenésztársaival létrehozott hanganyaga egyszerre meditatív és transzcendens, másrészről ugyanakkor fizikailag megragadható és ösztönös zene. Elragadtatásban utazunk általa a mély matéria -jó/rossz, szép/ csúf, születés/halál-dualitásán túl a legfenségesebb és egyre táguló világegyetem felső szegmensei felé.

A hét nótán keresztül – öt Lovano saját szám és két gondosan felépített feldolgozás – az album bőséges teret teremt a post-bop alapoknak és az absztrakt improvizációs szabadságnak egyaránt.

A Paramount Quartet megalakulását Joe és Asante, valamint Will közötti első találkozás ihlette, amelyre 2023-ban, egy Puerto Rico-t sújtó hurrikán áldozatainak megsegítésére szervezett jótékonysági rendezvényen került sor. A trió azonnal egymásra talált. Ahogy Lovano fogalmaz: „Néha találkozol valakivel, és olyan, mintha egész életedben ismerted volna."

Közel két évtizednyi elképzelt lehetőség után Lage bevonása a mesterhármasba sorsdöntően elkerülhetetlen volt. (Joe Lovano-t még akkor mutatták be Julian Lage-nek, amikor a gitáros még tinédzser (!) volt, és a 2000-es évek elején meglátogatta Joe egyik koncertjét McCoy Tyner-rel a kaliforniai Yoshi’s-ban.)

A nyitó kompozíció Charlie Haden „First Song” című dala a maga melankolikus szépségével mintegy előre vetíti az egész quartet végtelenül igényes muzikalitását.

Ebben a bevezetésben Joe, valamint zenekarának tagjai Julian Lage gitáros, Asante Santi Debriano bőgős és Will Calhoun dobos kifinomult és érzékeny fohászt adnak elő. Mesterjátékuk az egész albumon mély és lélekkel teli. A trió három tagjának muzikalitása felemelő, hangzásuk segít kialakítani Joe Lovano kiterjedt életművének ezt a kalandos fejezetét, miközben Joe egy újabb dinamikai dimenziót teremt azzal, hogy a dalokon belül organikusan váltogatja a hangszereit: a tenorszaxofont, a tárogatót és a szopránszaxofont.

Külön említést igényel, hogy ez Julian Lage első felvétele a kiadónál, és a zenekarral való összhangja végig figyelemre méltó zenei energiákat eredményez. Julian nagy koncentrációval, érzékenyen követi Lovano lendületesen kacifántos improvizacióit.

Lovano kompozíció érkezik a folytatásban. A 2001-es „Flights of Fancy” című Lovano albumon szereplő „Amsterdam” nóta a maga brutálisan tiszta és nyitott perspektíváival, free vonulataival itt most maga a megtestesült jazz. A zenekar mind a négy tagjának egymástól külön lényű, szétszórtan „lebegő", már-már pszichedelikus improvizációi leírhatatlanul ámulatba ejtőek. Külön ajándék Lovano szólója alatt Calhoun robbanásszerű, ritmikus energiájú dobjátéka.

A „The Call” szerzemény sejtelmes szaxofon indítására lágyan fonódnak rá a többiek. Az egész kompozíció hihetetlenül impresszív: egy kozmikus világ felé sodródásban mi magunk vagyunk ennek a világnak teremtői ás szereplői is egyben. Légiesen szenzitív, már-már tapogatódzó zenét hallunk. Úgy kell elképzelnünk ezt, mintha az éjszakai tó vizét lágyan fodrozná a szellő, a nádasban réti csík suhanna... A dobjáték itt maga a teremtő rezgés, a vonós bőgőjáték elementáris minősége, ami itt a feneketlen mélységek felé húzó áramlatot jelképezi méltó ellentétpárjaként Lovano meleghangú G mezzoszoprán szaxofonjának.

Meghökkentő fordulattal egy kis „feloldozás" érkezik a következő dalban. A tapogatózó sejtelem egy radikális fordulattal kézzel és ritmussal fogható valósággá válik. A „Fanfare for Unity” című kompozíció poliritmikus improvizációs szakaszokat tartalmazó lendületes szerzemény. A zenekar tökéletes összhangja ebben groove-os post-bop-os számban teljesen felvillanyozó.

Az album másik nem saját szerzeménye Wayne Shorter „Lady Day” című száma érkezik -melyet Shorter Billie Holiday tiszteletére komponált– különösen intim atmoszférában hangzik el most. Gyönyörű, elbeszélő gitárbevezetővel kapjuk ezt a bensőséges balladát. Szépség és a nagybetűs NŐ iránt érzett tisztelet sugárzik át magasfokon, mintha saját életélményekből felépített darabot hallanánk. Külön gyönyörűség hallgatni Julian Lage gitárjátékának harmonikus kettős hangjait!

Ezután ismét szabadabb jazz vizekre evezünk a tágas rubatok hatására a „The Great Outdoors” című számban. A bonyolultan szép akkordmeneteket felvonultató szabadon improvizált szakaszokból álló Lovano szerzemény gyönyörű példája a közösségi örömzenének!

A záródal, a soul groove-os „Congregation” maga a megtestesült lazaság. Ritmikus, blues-os felhangokkal megtűzdelt ünnepélyes és lezser nóta. Mintha csak egy istentiszteletről hazafelé poroszkáló kis amerikai falu feketéit látnánk magunk előtt. Lage itt is remekel: diszkrét gitárkíséretének hangjai nagyszerű hatással támasztják alá Lovano játékát. Igazi felemelkedést ad számunkra ez a ringatózó hangzás, amiben az egymásra figyelés, a kölcsönösség, és ahogy az elején írtam: a táguló világegyetem játékossága találkozik!

Az album végére úgy érezzük magunkat, mintha a négy muzsikust jól ismernénk, közéjük tartoznánk, együtt ballagnánk velük: tova az idők halhatatlan végtelenségbe.

https://www.youtube.com/watch?v=iVkf4EA3I7I&list=OLAK5uy_lObm-9RaSzQbu2UeRzKZNt3NoQnxYupX0

Joe Lovano - Paramount Quartet (ECM Records, 2026)

Dr. Nagy Sándor

A hetvenes éveinek első felét taposó amerikai szaxofonos Joe Lovano (1952) igazán aktív muzsikus: az utóbbi hét évben (2019 óta) hét albuma jelent meg az ECM kiadónál - a Paramount Quartet a hetedik.

A Trio Tapestry-vel (Marilyn Crispell - zongora, Carmen Castaldi - dob) a hármas nevét viselő (2019), a Garden of Expression (2021) és az Our Daily Bread (2023); a Marcin Wasilewski Trio-val az Arctic Riff (2020) és az Homage (2025); a gitáros Jacob Bro-val a Once Around the Room - A Tribute to Paul Motian (2023) látott napvilágot.

Az új lemez új, kiváló zenésztársakat hozott: a Paramount Quartet című alkotáson az amerikai Julian Lage (1987) gitározik, a panamai születésű, Amerikában élő Asante Santi Debriano (1955) bőgőzik, és a szintén amerikai Will Calhoun (1964) dobol.

A lemez nyitánya Charlie Haden gyönyörű balladája a “First Song” - az album (egyik)  csúcspontja.

Szövevényes, kanyargó, egymáshoz kapcsolódó, egymásba úszó, szabadon szárnyaló dallamokkal épül az “Amsterdam” és a “The Call” is - előbbiben Lovano tárogatón játszik, Debriano pedig hosszabb bőgőszólóval jelentkezik.

Feszült, ideges hangulatú a “Fanfare for Unity”, a lemez legrövidebb száma - ezt követően megnyugvást hoz Wayne Shorter csodaszép kompozíciója Billie Holiday tiszteletére, a “Lady Day”.

A zaklatott “The Great Outdoors” után könnyed, dallamos darab (Congregation) zárja a CD-t.

Jól felépített, hét tételből álló, 44 perces, nagyszerű album Joe Lovano Paramount Quartet-jének új alkotása!

Vélemények a lemezről: (a zenésztársak)”…olyan játékosok, akik segítenek formálni Joe Lovano kiterjedt életművének egy feltűnő, kalandos új fejezetét…(a zene) hol komótos és extrovertált, hol bensőséges és gyengéd…” (ECM-honlap); “Lovano legújabb projektje…szabadsággal, összpontosítással és tűzzel fedezi fel a (friss) terepet.” (Financial Times).

Jó hír: ha nem is ezzel a társulással, de Budapestre látogat Joe Lovano: november 3-án, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lép színpadra a Coltrane 100 című műsor keretében.

1. First Song

2. Amsterdam

3. The Call

4. Fanfare for Unity

5. Lady Day

6. The Great Outdoors

7. Congregation

Joe Lovano - tenorszaxofon, tárogató

Julian Lage - gitár

Asante Santi Debriano - bőgő

Will Calhoun - dob