Szabad zenei koncert a Lánchíd lábánál
Csütörtökön este a Pontoon Live Jam keretében egy alkalmi jazz project lépett fel a Lánchíd pesti hídfőjénél. Az időjárás kegyes volt, a vihar nem érte el Budapestet, így semmi sem zavarta a szabadtéri helyszínen a jövés-menéssel mit sem törődő zenészeket. Fantasztikus improvizációs programot hallhattunk az egymás zenei világát jól ismerő és szerető zenészektől.
A legidősebb (1975) és legnagyobb (192 centi) tag Weisz Gábor, társaihoz hasonlóan rendkívül sokszínű, változatos zenei stílusokban játszik a jazz műfaján belül. Testvérével, a zongorista Weisz Jánossal Double Weisz néven duó formációban, és zenekarai közül csak néhány nevet említve az (egykori) Szörp, a Bass Loco, a Dzsindzsa, a Road Six Sax tudhatja/tudhatta meghatározó tagjaként. Fontos kiemelni a szintén paksi születésű Tóth Viktorral közös szaxofon duóját. A fúvós hangszerek egész arzenálját használta a koncerten, a baritonszaxofontól a fuvolán át a sípokig, szoprán-, tenor- és baritonszaxofon, hosszú furulya és fuvola megszólaltatásával is.
A dobokon a jazz palettán kívül a pszichedelikus rockzenét is világszínvonalon művelő G. Szabó Hunor (1979) kápráztatott a rockosabb groove-októl a mainstream swingelésig, szaggatott free ritmustördelésekkel színesítve a zenefolyamot. Ő is Dzsindsza alapítótag, de játszott a Dresch Quartet-tel, és Jónás Vera zenekaraival is. Borbély Mihállyal jelenleg is játszik. Legnagyobb sikereit jelenleg a The Qualitons együttessel aratja.
Basszusgitáron a fiatal Szeifert „Jason” Bálint (1989) is sok zenekarban és alkalmi formációban bizonyította magabiztosságát a különböző stílusokban. Jelenlegi legfontosabb zenekara a rendkívül sikeres Mörk.
Utoljára hagytam, de a zenekar lelke a szintén a legfiatalabb generációhoz tartozó, de már most legendás gitártudású és unikális zenei hangzású Bécsy Bence (1989). Gereben Zitával, Jónás Verával, a Noémo-val és a Shinterz nevű formációjával is aktív (ha a járvány engedi). Bence gitárjátéka és az elektronika egyéni használata meghatározta a formáció hangzását. De természetesen minden tag hozta a mesterfokot. A Coltrane-i hagyományok ugyanúgy megjelentek, mint a mai funkys groove-ok, és a magyar népzene is felbukkant Weisz Gábor hosszú furulya szólamában. A zenei humor és a katartikus, eksztatikus elszállások ugyanúgy teljes összhangban szólaltak meg, mint a csendesebb, líraibb szakaszok. A szabadtéri helyszín nem éppen ideális ehhez a zenei világhoz, de a nagy jövés-menés és hangos beszélgetések egyáltalán nem zökkentették ki a zenei improvizációkat.
A szabadzene nem könnyű vonulatában négy fantasztikus zenész „lubickolt” önfeledten nagyon magas színvonalon és az ehhez a zenei szcénához valószínűleg kevésbé szokott közönség nagy részét is magával ragadva. Remélem lesz lehetőségem zárt helyen is meghallgatni ezt a fantasztikus projektet.
