A Blue Flamingos feat. Juhász Gábor pénteken este a BJC-ben

Már nagyon vártam ezt az estét, régóta be volt karikázva a napja a naptáromban. A Blue Flamingos zenekara adott koncertet a Budapest Jazz Club színpadán, vendégük pedig Juhász Gábor volt.

Tudtam, hogy végre élőben hallhatom majd az együttes saját dalait, ezek tették igazán izgalmassá az egész várakozást. A tagok, Török Bettina (basszusgitár), Veréb Patrik (gitár), Papp Márton (szaxofon) jelenlegi, míg Stanfel Péter (dob) korábbi Bartók konzis növendékek, így az iskola volt az első egyértelmű közös pont. Az elmúlt egy év intenzív munkája eredményeként pedig a BJC színpadára vezetett az útjuk (rövid időn belül már másodjára), ahol erre az estére Juhász Gábor lett a társuk. Jó érzés látni, hogy a fiatal zenészeknek van lehetőségük megmutatni magukat ilyen körülmények között, ilyen különleges vendéggel.

Kezdésként Patrik szerzeményeit hallhattuk. A “Prologue”, valamint a “Face Shaped Sun” adta meg az alap hangulatot. A zenekar egyértelműen olajozott gépezetként működött, Gábor pedig kíválóan illett ebbe a felállásba.

A következő -szintén saját dal- “Total Stuck Up” előtt Patrik röviden bemutatta az együttest és elmondta, hogy hatalmas élmény, páratlan lehetőség egy színpadon állni mesterével. Valóban szép pillanat ez, a létrehozott zene az egész este folyamán magáért beszélt.

A folytatásban elhangzott Charlie Parker dala, a “Confirmation” (Marci hangszerelésében), egy Monk téma, a “Rhythm-a-ning” (Patrik hangszerelése), az „On a Slow Boat to China” (Frank Loesser), majd a „Deserted Snowflake”, egy újabb eredeti Blue Flamingos dal. Nálam jelenleg ez viszi a prímet, ha a saját zenékről van szó.

Az első blokk zárásaként még megszólalt a „Lady Luck” (Jamie Woon) szaxofon és gitár, Marci és Gábor duója által.

A második félidő Wes Montgomery egyik legismertebb dalával, a „Four on Six”-szel indult. A „Boplicity” (Miles Davis) erősítette még a más helyről érkező dalok sorát; ezután viszont Papp Marci sajátját, az „If I Had Those Wings”-t és Patrik szerzeményét, a „Compass”-t adták elő a művészek. Gábor természetesen az élen járt a kiváló improvizációk terén, viszont Marcit és Patrikot sem kellett félteni. Minden lehetőséggel éltek; Betti és Peti pedig kifogástalan alapot hoztak az egész este folyamán. Működött, jól szólt minden kiállás, hirtelen váltás, szokatlan lépések, abszolút helyén volt a figyelem.

A visszataps után végül a “Have You Met Miss Jones” (Richard Rodgers-Lorent Hart) néven ismert örökzöld zárta a programot.

Kicsit sajnáltam, hogy vége, de öröm töltött el, ahogy a mosolygó zenészekre néztem. Nagyon jó élmény volt ez a koncert. A flamingók egy kiváló produkciót nyújtottak a közönségnek, Gábor pedig végig inspirálta, ösztönözte zenésztársait és tanítványait. Mindkét oldalnak biztos különleges élmény, tanárnak és tanítványnak egyaránt. A legszebb, hogy a színpadon aztán mindenki egyenlő, mert a közös zenélés átlépi ezeket a határokat.