Jazz Friends a tatai vár Zsigmond Teraszán
Nem könnyű lépést tartani és követni, ahogy egyre újabb és újabb fiatal, tehetséges zenészek tűnnek fel a hazai jazzszínpadokon. Bármennyire igyekszem, a vasárnap Tatán látott és hallott négyesből – emlékeim szerint – eddig csak Raboczki Balázst (alt- és szopránszaxofon) hallottam korábban élőben. A Jazz Friends elnevezésű formáció többi tagjához – Mihalovics Dávid, basszusgitár; Kiss Tamás, dob és Möntör Máté, gitár – eddig még csak az interneten volt szerencsém, most viszont a virtuális környezet helyett egy kellemes nyári estét tölthetett velük a mintegy száz hallgató a tó fölé magasodó bástyán.
Kellemes este volt – a zavaró körülmények ellenére. Utóbbiakról nyilván nem a zenészek tehetnek, akik csaknem két órán át minőségi zenével szolgálták ki a nem kifejezetten jazzközönséget. Érdekes volt megfigyelni, hogy az első szólók után még csak a mi kis négytagú társaságunk tapsolt, de később a hallgatóság figyelmesebb/tanulékonyabb tagjai is kivették a részüket a számok közbeni – nem csak utáni – tetszésnyilvánításból. Persze egy ilyen szabadtéri rendezvényen mindig vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a jegyük áráért hangos beszéddel és vihogással zavarhatják mások szórakozását, nem tisztelve a nekik játszókat sem, de a muzsikusok – ha érzékelték is – mindezt türelemmel viselték és lelkesen játszottak. Sajnos más zavaró körülmény is felmerült, mégpedig az, hogy tőlünk néhány száz méterre hangos popkoncert is volt, és a víz jól továbbítja a hangot… Nem ártott volna, ha az egymással párhuzamosan futó rendezvények szervezői egyeztetnek egymással, mert akkor legalább annyit lehetett volna tenni, hogy a jazzt is jobban erősítik. Mivel ez nem történt meg, a számok közötti konferálás gyakorlatilag többnyire hallhatatlan volt, így az elhangzott darabok címeinek ismertetésétől kénytelen vagyok eltekinteni. A zenére is fülelni kellett rendesen, ha az olyan finomságokat is hallani akartuk, mint amikor a gitárszólóba Möntör Máté beleszőtte a „Softly as in a Morning Sunrise”-t, vagy Raboczki Balázs a szopránjával a „Jean Pierre”-t.
A befejező, „Niki’s Song” című dal előtt egy Niki nevű születésnapos hallgatónak rögtönöztek a fiúk egy kis „Happy Birthday”-t.
Köszönet az élő kitűnő zene élményéért.
