Történetek szóban, dalban és gitár-trión - Gyárfás István Trio feat. Polonyi Artemisz (2020.08.27. - iF Café)
Zene: Gyárfás István - gitár, Soós Márton - bőgő, Cseh Balázs - dob, Polonyi Artemisz – ének; szöveg: Gyárfás István és hofi, képek: Kalocsai Richárd.
A koncert után beszélgettünk Artemisszel: „Szeretek nagyon a Gyafival játszani, nem csak azért, mert csodálatos gitáros és zenész, de remek történeteket mesél a számok közben, és persze a gitáron is.”
Később a Gyafi lelkendezett: „Nagyon jó Artemisszel játszani, nem csak azért, mert gyönyörűen és odaadással énekel, hanem történeteket mesél a számok előtt: a dalokról, a szerzőkről és a dal szövegéről. Könnyű és élvezetes a játék ezután (és a gitáron történeteket mesélhetsz Te is, teszem hozzá).”
Az alábbi írás a Gyafi története a csütörtöki iFbeli koncertről:
“Amikor értesültem róla, hogy Artemisz Magyarországon tartózkodik, megkérdeztem, hogy nincs-e kedve eljönni velünk az iF-be? Meglepetésemre ő azonnal igent mondott. Ez azért is különleges öröm számomra, mivel kedvenc klubomban, pont vele játszottam először tizenegynehány éve. Akkor még nem sejtettem, hogy... Emlékszem, amikor először beléptem, a szemközti falon megpillantottam egy ismerős stílusban elkövetett freskót. Első meglepetésemben azt kérdeztem, hogy ez nem egy Vetlényi? Mire a mellettem álló szimpatikus idegen meglepetten visszakérdezett, hogy honnan ismerem én a Vetlényit? Hát, régi barátom, mellesleg ő tervezte az első CD-mm, a „Live at the Jazz Café“ borítóját. Szó szót követett, és a szimpatikus idegenről kiderült, hogy ő Hofi, a tulaj, egyébiránt jazzőrült és matematikus. (Azóta Vetlényiről nemigen hallottam, viszont Hofival barátok lettünk…)
A trióval nemrég jártuk meg Bulgáriát, ahol a Bansko Jazz Fesztiválon léptünk fel. Mivel az elmúlt tíz évben négyszer volt a fesztivál kiemelt fellépője a brit Mungo Jerry együttes, kötelességünknek éreztük előszedni a régi nagy slágerüket, az „In the Summertime“-t. Most már bármikor tudjuk idézni a dalt, így a legváratlanabb pillanatokban is meg tudjuk örvendeztetni egymást... A Bulgáriában szerzett negatív COVID-19 tesztjeink sajnos már elavultak, úgyhogy azzal már nem hősködhetünk...
A beálló bluest Ricsi bőszen elkezdte live-ozni, azt hitte, hogy ez már a hangverseny. Aztán némi taktikai értekezés után valóban elkezdődött a buli.
Az első, élénk tempójú dalban a zenekar igyekezett elérni az üzemi hőfokot, nem teljesen eredménytelenül.
A második szám egy szép, lírai ének-gitár duóval indult, majd a zenekar beszállásától kezdve tempósabbra váltott.
A pimaszul lassan swingelő „Ain’t Misbehavin‘“ raffinált, humoros gitár- és bőgőszólókat hozott. Itt már nyeregben érezte magát a zenekar, és azt hiszem megnyerte magának mind a benti, mind pedig a teraszon ülő közönséget. A friss, latin Jobim szerzemény izgalmas ének- és gitárszólót, majd egy rendkívül muzikális dobszólót hozott. Végül, a szünet előtt egy „jöjjön, aminek jönnie kell“ hangulatú Porter darab következett.
Artemisz rendkívül invenciózus énekes. Fittyet hány arra, hogy mit szokás az énekhanggal művelni, állandóan feszegeti a határokat. Sok-sok éve még a szombathelyi Lamantin Jazz Táborban figyeltem fel rá. Állandóan pörgött, mindig volt valami ötlete. Amikor évekkel ezelőtt pedig Hágában találkoztunk, délelőtt egy régizene együttessel próbált, délután egy kórussal valami kortárszenei művet gyakoroltak, este pedig együtt jam-eltünk a Kickers-ben. Közben még egy remek bolognai spagettivel is megörvendeztetett bennünket...
Egyébként arról is Artemisz tehet, hogy annak idején Attila fiam Hollandiába költözött dobot tanulni. Mesélt nekünk a hágai királyi akadémiáról, Eric Ineke-ről, a fantasztikus dobtanárról, és az iskola inspiráló légköréről. Úgyhogy Attila is Hágában, majd Amszterdamban szerezte meg a diplomáit. Most pedig szeptembertől ő lesz Jeszi Gyuri mellett a másik dobtanár a ZAK-on!
A második részt trióban kezdtük, a jól ismert olasz melódiával, Barney Kessel ötletes, egyben rendkívül humoros hangszerelésével. Szeretem, hogy Artemiszt érdekli a dalok szövege, mondanivalója, és ezt gyakran meg is osztja a hallgatóságával. Így volt ez a drámaian gyönyörű „Zingaro“ esetén is, amely egy cigány muzsikusról szól, aki kénytelen a hangszerétől megválni. A történetre némiképp rímel az, amit a zenészek átéltek (remélem csak múlt időben) az előző fél évben, a járvány ideje alatt. Szívfacsaró dal.
Ezt egy lendületes Porter darab követte. Ének-dob duó, majd jött a bőgő és a gitár, szép építkezés, klassz szólók.
Ezután Artemisz színpadra szólított egy másik New York-ban élő, kiváló magyar énekesnőt, Angyal Laurát. Ő odakint az éneklés mellett zenepedagógiával foglalkozik, a férje egy keresett bőgős. Laura egy bluest énekelt a nálunk talán kevésbé ismert Blossom Dearie-től. Laurát szintén a Lamantin Jazz Táborban hallottam először. Elbűvölő jelenség, magávalragadó! A tapsból ítélve a közönség is így gondolta.
Az utolsó dallal Artemisz „megkoronázta“ az estet...
A koncert után többen elcsodálkoztak, mikor megtudták, hogy a bőgő egyáltalán nem volt kierősítve. Marcinak gyönyörű és erőteljes akusztikus bőgőhangja van. Nagyszerűen swingel, és nagyívű szólói teli vannak ötletekkel.
Balázs pedig az a dobos, aki itthon az egyik legízlésesebben swingel. Csak mindezt halkan, leheletfinoman teszi. Képes egy mikrofon nélkül, akusztikusan megszólaló énekest is megkísérni úgy, hogy azt egy pillanatra sem nyomja el.“
Idáig Gyafi története a koncertről. Amúgy ismer valaki még egy helyet az iF-en kívül, ahol mai napság minden este (akkor is, amikor a hatóság bezár) élő jazz szól?
A setlist:
1. I’m Old Fashioned (Jerome Kern) 2. Beautiful Love (Victor Young) 3. Ain’t Misbehavin‘ (Fats Waller) 4. Chega de saudade (Antonio Carlos Jobim) 5. Anything Goes (Cole Porter)
1. Volare (Domenico Modugno) - trio 2. Zingaro (Antonio Carlos Jobim) 3. You’d be So Nice to Come Home to (Cole Porter) 4. Blossom’s Blues (Blossom Dearie) – Angyal Laura 5. It Could Happen to You (Jimmy van Heusen)
A koncertbe itt lehet belehallgatni:
https://business.facebook.com/119649694670/videos/230898271616104/?t=1
