Másfél óra kimenő – A Váczi Eszter & Quartet a Jókai Klubban

November 6-án a Váczi Eszter & Quartet lépett fel a „JazzPéntekek a Jókai Klubban” koncertsorozat keretében. A zenekar visszatérő vendég ezen a színpadon, tavaly is nagy sikerű koncertet adtak, ez alkalommal sem csalódott a maroknyi, de annál lelkesebb közönség, akik vállalták, hogy ha kell, maszkban, egymástól biztonságos távolságban ülve is, de eljönnek, mert az élő zene varázsa semmivel nem pótolható.

Rendkívül ízléses, kimunkált, finom jazzmuzsikát hallgathattunk, ami a swing gyökereiből éppúgy táplálkozik, mint a francia sanzonok világából, de nem idegen tőle a hazai jazz-rock legjobb vonulata, a Dimenzió, vagy a régi Mini fémjelezte karcosabb hangzás sem.

Eszter igazi díva, ez nem kérdés, a színpadon elbűvölő és kiszámíthatatlan, a sokszor a saját élete élményeit tolmácsoló dalszövegek zavarba ejtően közvetlenek, mégis egy légies színjáték az egész, hol dráma, hol sanzon, hol operett. Nem véletlen, hogy az Artisjus díjazta is szövegírói munkásságát.

A négy muzsikus tökéletes zenei környezetet teremt Eszter színpadára, az első hallásra akár békebeli, „retro” megszólalásban aztán nem nehéz felfedezni a mai finomságokat, legyen szó Gyenge Lajos szikár, virtuóz és tűpontos dobjáról, Gátos Bálint gömbölyű, sötét basszusáról, Schneider Zoltán tekergőző, indázó, az énekkel sokszor unisono megszólaló gitárjáról, vagy arról, ahogyan Gátos Iván szólaltatja meg a Nord-ját – kedvencem, amikor a jó öreg Fender Rhodes hangszínét hallom visszaköszönni a kezei alatt...

Egy olyan világba kalauzolt el bennünket a zenekar, ami egyre távolabbinak látszik most innét, a Duna partjáról, meg a Szajna partjáról is, és ami egyre jobban hiányzik mindannyiunknak. Péntek este kaptunk másfél óra kimenőt nyomasztó mindennapjainkból. Hála és köszönet a zenekarnak érte, ez nagyon hiányzott már...!