JazzMa

Friss Hírek

Pszichedelikus ragyogás2024. május 27.

Hírek

“Zene, amire oda kell figyelni” - egy “fülnyitogató” esemény

Új munkatársunk, Kis Sára Eszter első koncert beszámolója! – A szerk.

Hirtelen felindulásból elkövetett, különleges eseménynek lehettünk tanúi ezen a hűvös októberi csütörtök éjszakán a Létminimum Bázisban, ami egy közösségi alapú kiállító tér, a Horizont Kör szervezésében. Két amerikai és két magyar zenész állt össze spontán módon, az 1 hét alatt leszervezett Finisszázs koncertre. A zenészekből ketten a saját maguk által készített hangszeren játszottak (Daniel Fishkin - daxophone, Váczi Dániel - glisszotár).

Az eredeti szaxofonos Ávéd János lett volna, aki sajnos utolsó pillanatban lebetegedett. Helyére Daniel Fishkin-t hívta meg Váczi Dániel a koncert délutánján, egy privát improvizációs délutánon. A két zenész már Váczi hangszerén a glisszotáron keresztül ismerték egymást - Fishkin tanítványainak már az ismeretség előtt beszélt New York-i szemináriumán Váczi hangszeréről. Fishkin maga is egy különleges darabot hozott magával, a daxophone 1987 óta létező hangszer és Fishkin maga készítí saját verzióját, némi módosítással. Fiatal hangszerekről beszélünk, hiszen Váczi glisszotárja a tárogató újragondolása is friss találmány, Váczi és Terebessy Tóbiás alkotása.

Szabad improvzációt hallhattunk ezen az estén, a zenészekből 3 stílusa főleg a jazz zenében eredeztetik. Nem feltétlenül jazz improvizáció, inkább a jazz zenében jártas zenészek határtalanabb szabad improvizációját hallhattuk. A jazz világában jártas vájt fülű hallgatóságnak való meditatív, néhol feszültséget keltően disszonáns zene. Számomra lélekgyógyító, a gondolatok kitisztulására sarkalló, a pillanatba rántó hangok és rezgések világa.

Elképesztő, hogy a világ különböző tájairól érkező zenészek (Ajtai és Váczi Budapestről, Rolin Bordeaux-ból, Fishkin New York-ból), ilyen gyorsan egymásra tudtak hangolódni. A második szetten már érezhetően egy “flow”-ba kerültek, míg az első szettnél egymás keresését érezhettük. Ez a hallgatóságot is egyfajta utazásra vitte a saját belső feszültségei, keresései és végül harmóniában egymásra találásában. A zenészek nagyon lelkesen a System B nevet adták formációjuknak az este végére.

Érdekességek:

Daniel Fishkin egy dán tervező pulóverét hordta a koncerten, akitől egy különdíjat is kapott a művész. Ezt csak különleges alkalmakkor hordja és a 3 hét, amit már Magyarországon tartózkodott, elmondása szerint egy keresés volt, hogy megtalálja ezt az élményt - a spontán egymásra találást, ami ezen az estén létrejött.

Etienne Rolin az Átlátszó Hang fesztiválra érkezett először Gryllus Sámuel zeneszerző meghívására, és Váczi Dánielt a különleges hangszerén keresztül ismerte meg - együtt játszottak az Átlátszó Hang fesztiválon és Rolin vásárolt is egy hangszert Váczitól, és kapcsolatban maradtak. Az egész esemény furcsa kapcsolódási hálók és véletlen találkozások eredménye.

Ajtai Péter - az egyik legjobb magyar jazz bőgős - is Váczin keresztül került az eseménybe és hozta formáját, ő teljes átéléssel tud játszani hangszerén, és nagy örömömre a kedvenc szőnyegemet is elkérte, hogy jobb legyen a hangzás. Ajtai bárhol, bármilyen helyzetben csoda muzsikát varázsol, érdemes őt követni, rengeteg formációja van és érdemes ellátogatni fellépéseire.


letminimum-bazis-2021-10-29-1-1.jpg


letminimum-bazis-2021-10-29-2.jpg


letminimum-bazis-2021-10-29-3.jpg


letminimum-bazis-2021-10-29-4.jpg


letminimum-bazis-2021-10-29-5.jpg


letminimum-bazis-2021-10-29-6.jpg

A fotókat Kis Kata Linda készítette


Ahogy a képeken is látható, a hátteret Korodi János alkotásai adták, az ő kiállításának finisszázsa volt az este alaphangja.

Korodi János: Light works Terminal

"Személyes kapcsolatom az ipari környezettel újrahasznosított gyárépületekben kezdődött a kilencvenes évek végén. A funkcionális építészet adta védettségben festettem, a környezet képi megfogalmazásán dolgoztam. Az ipari architektúra, mint használat-központú, dísztelen geometrikus közeg nemcsak védelmet nyújtott és impulzusmentes nyugalmat árasztott, de metafizikája átitatta képeimet. Erős karakterjegyei, mint a fiatalon kidolgozott izomzat, meghatározták későbbi képsorozataimat is.

Az utóbbi években a mozgást, az időt és a hely-nélküliséget az út, majd a híd metaforikus felhasználásával ötvöztem képpé. A kivándorlás okozta létbizonytalanság hosszú évei után, az új környezetben ismét az ipari táj fogadott, és lett vizuális gondolataim forrása. Amint képek születtek belőle, tudtam, hogy újra otthon vagyok."

Vissza a hírekhez