Könyvtárba kerül Gonda János szakmai öröksége
Január 11-én lett volna 90 esztendős a tavaly március 10-én elhunyt Gonda János.
Halála óta több rendezvényen is megemlékeztek a magyar (és európai) jazz rendkívül sokoldalú személyéről, a „Tanár úr”-ról. Hirtelen két eseményt említenék, amelyeken magam is részt vettem. Az egyik a Müpa-ban augusztus 28-án rendezett „Jazzstaféta – Gonda János ünnepe”, ahol korábbi tanítványai és zenésztársai tisztelegtek emléke előtt, a másik pedig a BMC-ben október 13-án tartott „Budapesti moziestek”, ahol filmzeneszerzői munkássága volt fókuszban.
Gonda János távlatokban gondolkodó személy volt, aki halála előtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Zenei Gyűjteménynek adományozta kéziratokból, kottákból, könyvekből, hanglemezekből, zenei hang- és videófelvételekből, levelezésekből álló hagyatékát, valamint zongoráját. Ez alkalomból tartott emlékestet a FSZEK január 11-én az Ötpacsirta szalonban, némi zenével fűszerezett beszélgetésekkel emlékezni, egyféleképpen köszönetet mondani az örökségért.
Az est egyik házigazdája, Bándoli Katalin, a Zenei Gyűjtemény vezetője elmondta, hogy a hagyatékot először katalogizálják, majd digitalizálják az írásos, hangzó és képi anyagokat. Ez a digitalizált formátum válik majd kutathatóvá a későbbiekben. Egy kisebb bemutató – hat tárlóban – már most összeállításra került, ami az előadóterem előtti helyiségben volt megtekinthető.
Bándoli Katalin, aki elmondása szerint személyesen nem találkozott Gonda Jánossal, nagyon alaposan felkészült a beszélgetésre, előzetesen témákra osztotta fel, témákhoz választotta a beszélgető társakat.
Arra nem vállalkozom, hogy a három óra hosszúságú emlékesten Gonda Jánosról és Gonda Jánossal kapcsolatban elmondottakat összefoglaljam, elégedjenek meg az egyes témakörökkel és a beszélgetőtársak felidézésével.
Az első témakör „Gonda János, az ember” volt. Itt először Gonda Pétert – Gonda János fiát – hallhattuk, olyan perspektívából, ahogy csak Ő ismerhette édesapját. Utána Berkes Balázs, az ötven plusz évet felölelő emberi és zenészbarátságot idézte fel. Egyébként a későbbi témákról folyó beszélgetésekben is rendszerint előjött a kollégák, tanítványok részéről egy-egy reflexió ehhez a témakörhöz.
A téma lezárásaként, illetve átvezetésként a következő témakörhöz következett egy kis zene Berki Tamás és Sárik Péter előadásában „The Days of Wine and Roses”.
A következő témakör a „tanítás” címet kapta és főként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakának megalapításáról és a tanítás kezdeti időszakáról esett szó a régi tanárok (Berkes Balázs, Kőszegi Imre, Berki Tamás) emlékeinek felidézésével. Végül zenei betétként egy rövid dobszólót hallhattunk Kőszegi Imrétől.
Következett a „közös alkotómunka, közös koncertezés” téma. Itt Berki Tamás beszélt a „Sámánének” című lemezről, Kőszegi Imre a közös fellépésekről, valamint Deseő Csaba a Bled-i fesztivál kapcsán előkerült fénykép történetéről.
Az Oláh Kálmán és László Attila előadásában elhangzott „Magic City” már az újabb témakör nyitányának volt tekinthető.
A „tanítványok, kollégák” beszélgetés résztvevői Oláh Kálmán, László Attila, Sárik Péter és Bágyi Balázs voltak. (Gondolom azért csak Ők, hogy mindenki szóhoz jusson, hiszen valamelyik kategória az összes meghívottra igaz volt.)
A „társművészetek” című rész sajnos nem a terveknek megfelelően alakult, hiszen Köllő Miklós pantomim művész, akinek több művéhez is Gonda János írta a zenéket, betegsége miatt nem tudott eljönni. Szabó István filmrendező egy levélben hárította el a Gonda János filmzenéiről szóló beszélgetést, amely levelet Gonda Péter fel is olvasott. Nem szó szerint, de idézek egy gondolatot a levélből: „a történetek a konfliktusokból születnek, de nekem Gonda Jánossal soha nem volt konfliktusom”.
A „Lágy balkáni szél” című Bágyi Balázs szerzemény következett Borbély Mihály és Bágyi Balázs alkalmi duójának előadásában, majd Bágyi Balázs, Borbély Mihály és Binder Károly részvételével azzal folytatódott a beszélgetés, hová jutott, hova fejlődött napjainkra a Gonda János által elindított jazzoktatás Magyarországon, valamint hogy alakult a Magyar Jazz Szövetség munkája az elmúlt 30 évben.
Az emlékest Binder Károly zongorán (Gonda János zongoráján) eljátszott „Tangó télen” című szerzeményével zárult.
