Neves külföldi jazzmuzsikusok, akiknek a koncertjein jártunk me and my lovely wife Gabriella – 10. rész: Egberto Gismonti-Nana Vasconcelos (1984. június 30. – Debrecen)

Ebben a péntekenként jelentkező sorozatban azokról a koncertekről ejtek szót, amin Gabival vettem részt!

Elöljáróban annyit elárulok, hogy a brazil duó egyenesen Oslóból érkezett, ahol a Talent stúdióban az ECM-nek vette fel lemezét, a végül csak 1985. március 1-én megjelent „Duas vozes”-t.

A debreceni Sportcsarnok első sorának közepén ültünk Gabival. Mellettem Snétberger Ferenc ült. Mikor Egberto Gismonti (ejtsd: egbertu zsizmoncs!) megpendítette 12-húrú akusztikus gitárját, Feri felém fordult és így szólt: „Robikám, a koncert után hazamegyek, és a térdemen töröm össze a gitáromat.”.

A negyedik számban Nana Vaconcelos fantasztikus berimbauszólót játszott, utána a közönség eksztázisban tapsolt.

A nyolcadik számban pedig Nana visszhangosítottt éneke és különböző csörgő hangszereinek megszólaltatása ejtette ámulatba a közönséget, meg az is, hogy Gismonti visszajött a gitárjához.

Mindenki Gismonti gitározásától volt elájulva (tényleg szenzációs gitáros!), de nekem a legjobban az tetszett, mikor letette a gitárt és átült a zongora mögé és ötödik számként eljátszotta egyik leghíresebb szerzeményét, a „Frevo rasgado”-t. (frévu rásgadu, you know!) A közönség füttyögött és nagyon tapsolt.

A nyolcadik szám után a két zenész levonult a dobogóról, de ebbe a közönség nem nyugodott bele. Több mint 1 perces tapsvihar után visszajöttek és Gismonti speciális brazil fafuvolájának hangja töltötte be a légteret. Ismét hosszú taps és füttyögés. A muzsikusok belátták, hogy tovább kell játszaniuk.

Így a tizedik számra ismét a zongora mögé ült Egberto, Nana pedig speciális brazil csörgőn zenélt. A közönség nem hagyta magát, és addig tapsolt, amíg ismét ők győztek.

A tényleg utolsó ráadásban Gismonti újra a gitárját vette kezébe és eszméletlen gyors futamokat játszott.

A cikkben illusztrációként szereplő képeket Barcsik Géza készítette!