Lantos Zoltán 60!

Zolival 1994 tavaszán találkoztam először a Székely Bertalan utcai CD-Bárban, amikor is csütörtök esténként közönség előtt tartottam Jazzlista című rádióműsoromat, mert a Magyar Rádióból akkor éppen örökre ki voltam tiltva.

1) Mikor és hol születtél?

1962. február 25-én, Cegléden.

2) Gratulálok a kerek évfordulóhoz!

Köszönöm szépen! Kicsit túl kerek lett…

3) Volt a családban előzménye a zenének?

Nem, de annyiban mégis, hogy Édesapámnak gyönyörű, lírai tenor operahangja volt, olyannyira, hogy miután fiatalon megnyert egy amatőr énekversenyt, felvételi nélkül fölvették volna a Zeneakadémiára! De sajnos mégsem oda ment… (Mérnök-tanári diplomát szerzett.)

4) Mikor kezdtél hegedülni?

Hat éves koromban.

5) Milyen zeneiskolákba jártál, és ott kik voltak a hegedű tanáraid?

A Budafoki Zeneiskolában kezdtem, Dénes László, majd később Billert István voltak a tanáraim, később a Bartók konziban Répássy Györgyi, majd a Zeneművészeti Főiskolán Hevesi Judit tanítványa voltam, egytől egyig csodálatos tanárok és emberek! Ami ugyanilyen fontos: 17-18 éves koromban pedig Deseő Csabától vettem magánórákat, aki valójában beavatott a jazzhegedülés rejtelmeibe!

6) Mikor és kinek a hatására fordultál a hindu zene felé?

Már 16 évesen érdekelni kezdett az indiai kultúra és spiritualitás, nemsokára a hatvanas-hetvenes évek akkoriban amúgy is divatos, a hindu filozófia és zene által megtermékenyített hippie-mozgalom talaján kivirágzó fúziós jazz-rock zenéket faltam, elsősorban John McLaughlin-t és a Mahavishnu Orchestra-t - amiben később Jean-Luc Ponty, a korszak jazzhegedűs fenoménja is megfordult, eredetileg pedig Jerry Goodman hegedült - majd a Shakti-t, L.Shankar indiai hegedűssel, ami már nagyon közel volt az Indiai klasszikus zenéhez.

7) Mikor végeztél a Zeneakadémián? Hogy kerültél ki Indiába?

1984-ben végeztem, és egy év szünet után kaptam egy - eredetileg - két éves ösztöndíjat, amit aztán többször is sikerült meghosszabbítanom. 1985 októberében utaztam ki Delhibe.

8) Ott kitől tanultál?

Hivatalosan egy híres szitárművész, Pandit Débu Chaudhuri volt a mesterem (pontosabban gurum), aki a Delhi Egyetem tanszékvezető professzora volt, papíron ehhez az intézményhez kellett, hogy tartozzak, de más mesterektől is tanultam. Az indiai klasszikus zene sajátja, hogy bármilyen hangszeres tanulhat bármilyen hangszerestől, vagy énekestől, mert a zene rendszere és szigorú szabályai lényegében ugyanazok. Vagyis lényegében nem a hegedűtechnikát kellett elsajátítanom, hanem magát a zenei tradíciót.

9) Mennyi időt töltöttél Indiában, és mikor jöttél vissza Magyarországra?

Majdnem pont kilenc évig maradtam kint, akkorra már koncerteztem és tanítottam is, végül 1994 tavaszán költöztem haza.

10) A jazz zene hogyan került Nálad képbe?

A jazz valójában korábbi, illetve párhuzamos történet volt az indiai irányultsággal, és tulajdonképpen mindig is elsőbbséget élvezett. A Zeneakadémia utolsó éveiben már a Dresch kvintett tagjaként koncerteztem, elsősorban péntekenként a Bem rakparti klubban, de felléptünk Lipcsében is. Ez a kelet-európai free-jazz virágzásának ideje volt, és nagyon sok mindent szívtam akkor magamba, Misitől, Grencsó Pistitől.. közben Indiai zenét is kezdtem tanulni itthon, annak nagyszerű hazai képviselőjétől, a szitáros Kozma Andrástól. Így visszatekintve hihetetlen, hogy szinte egymással ellentétes zenerendszerek gyökereit szívtam akkor magamba, amik mégis valahogy összeértek az improvizáció és a spiritualitás közös nevezőjében.

11) Itthon mikor alakítottad az első jazz zenekarodat? Mi volt a neve és kik alkották?

Visszatérésem után 3-4 évig még nem volta saját zenekarom, de már több hazai és külföldi projektben vettem részt. Itthon elsősorban Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal kezdtünk dolgozni trióban, több koncertünk volt itthon is, és egy finnországi turnénk. 1997-ben vettem föl első saját zenekari CD-met (a Fonóban), amin mindketten szerepeltek, valamint Dresch Misi, a mára világhírű oud-os Dhafer Youssef, és Chris Jarrett zongorista (aki nem más, mint Keith Jarrett Németországban élő testvére). Ennek az albumnak "Mirrorworld" lett a címe, és ezzel a névvel akkoriban indítottam első kvartettemet, Kornéllal, Dresch Misivel és Juhász Gabival. Első nemzetközi bemutatkozásunk a Lipcsei Jazzfesztiválon volt 1999-ben, nagy sikerrel.

12) Elmesélnéd, hogy az utóbbi 20-25 évben mi történt Veled? Milyen formációid voltak? Hány CD-d jelent meg itthon? És külföldön?

Huh.. nagyon sokminden.. megpróbálom röviden. A kilencvenes évek második fele a jazz-rock eltűnésével másféle fúziónak adott teret: kivirágzott az ethno-jazz, és a world music. Ez pont a képbe illett nálam, sok évi indiai tartózkodás után. Sebestyén Márta "Kismet" című albumán szerepeltem, 1998-tól kezdve turnéztunk a legendás amerikai szaxofonossal, Charlie Mariano-val, az indiai ütős Ramesh Shotham-mal (vele mind a mai napig dolgozunk), és a basszusgitáros Dave King-el. Az ezredforduló derekán sokat jártam Ausztriába, Bécsben a Porgy and Bess-ben játszottam többször is Dhaferrel, Reneaud Garcia Fons-szal, Nguyen Lee-vel, Paolo Fresu-val, Markus Stockhausen-nel, vagyis az akkori európai kortárs- és world jazz legjobbjaival. A Mirrorworld-del volt több külföldi turnénk, Németországban több is, Spanyolországban, és például a Nantes-i Jazzfesztiválon, aminek egyik hegedűs példaképem, Didier Lockwood volt a fővédnöke, aki a saját koncertjére is meghívott a zárónapon, így én kint maradtam a fesztivál végéig, hatalmas élmény volt együttjátszani vele. A zenekar később átalakult: Lukács Miki cimbalmos és Borbély Misi fúvós került be, Kornél maradt, a hangzás kicsit megváltozott, még "egzotikusabb" lett. Ezalatt több CD-nk is megjelent, a BMC által kiadott 2003-as "Tiptoe Ceremony" az év jazz-lemeze lett a Gramofon magazin évvégi szavazásán. Elkezdtem egy kissé "Shakti"-szerű kvartettet, a SamSaRa-t is, Juhász Gabival és indiai ütősökkel. Az új évezred első évtizedének vége felé valahogy válaszútra érkeztem, az "etnós", indiai-arab-japán és persze free-hatások kezdtek egybeépülni, és újabb, elektronikus formát ölteni, ekkor merültem bele nyakig az effektek, loopok világába, jöttem rá a "sound" fontosságára, elsősorban a progresszív skandináv jazz hatására. A Mirrorworld-be Kaltenecker Zsolt, Barcza Horváth József és Dés András érkezett. Azonban hamarosan megszületett az OpenSource, az akkoriban még nagyon fiatal szupertehetségek, Tálas Áron, Fonay Tibor, Csízi László és a DJ Andrew J közreműködésével, és ez a fő zenekarom mind a mai napig tart. A MÜPÁ-ban mutatkoztunk be az új formációval, kerek tíz évvel ezelőtt (Úristen..) 50. születésnapi koncertemen, sok jeles vendég, többek közt Harcsa Veronika, valamint Nils-Petter Molvaer és Eivind Aarset, a norvég nu jazz doyenjei társaságában. 2018-ban megjelent első lemezünk, a "Sonaris", Harcsa Veronika közreműködésével.

Közben jártam a világot Ramesh Shotham "Madras Special" indo-jazz projektjével (idén ismét járni fogjuk!), egy mongol world music énekesnővel, Urnával, Trilok Gurtu zenekarában turnéztam egy ideig, Loreena McKennitt-tel két hetet töltöttem Peter Gabriel Real World stúdiójában, majd kéthónapos európai turnéba mentünk. Horváth Kornéllal duóban utaztunk sokat, különösen nagy sikerrel Mexikóban, Juhász Gáborral Észtországban, Snétberger Ferenccel - akinek felsőőrsi iskolájában is tanítottam évekig - szintén duóztunk a 2000-es évek derekán Európa-szerte, és kétszer a Zeneakadémián. Vukán Györggyel és Horgas Eszterrel is dolgoztam, egyszer Al Di Meola társaságában. Volt egy európai turné Steve Coleman zenekarával, Angliában trióztam Iain Bellamy-val és Gary Husband-del. Kétszer voltam vendége a WDR Big Band-nek Kölnben, Nicolas Simion-nal, és egyszer a NDR Big Band-nek Hamburgban (Gary meghívására). Larry Coryell-lel, Kai Eckhardt-tal és George Brooks-szal Oman-ban dolgoztunk és koncerteztünk együtt, Skóciában helyi jazzistákkal alapítottunk egy kvartettet, a Sutra-t, és tavaly előtt felvettünk egy lemezanyagot is, a Glasgow-i Jazzfesztivál fellépésünk után. Eközben itthon - hogy más műfajt is említsek - Zorán rendszeres vendége vagyok régóta az Aréna-koncertjein. Legújabb elektronikus projektem a "Violectric", Andrew J-vel, valamint a "StringStory", Kézdy Lucával (ami valódi kísérletező jazzhegedűs-bonanza). Andrew különleges projektjének, a BIN-JIP-nek is tagja vagyok, és két évvel ezelőtt meghívást kaptam Nagy Jancsa legendás zenekarába, az "FSCO"-ba. Voltak (és lesznek) szólókoncertjeim is, valamint komponáltam táncszínházi felkérésekre.

Itthon hat saját CD-m jelent meg, egy Angliában, és sok más albumon működtem közre, idehaza és külföldön, összesen kb. negyvenvalahányon...

13) Mely országokban léptél fel zenészként?

Hú.. Az európai kontinens minden országában, azon kívül USA, Kanada, Mexikó, Chile, Marokkó, Tunézia, India, Pakisztán, Szingapúr, Oroszország, Mongólia, Kína, Tajvan, Mauritius, Thaiföld, Japán, Abu-Dhabi, Omán - minden országban, több városban.

14) Kik a legnevesebb magyar és külföldi partnereid?

Hát, ez kicsit "name dropping" jellegű, nem igazán szeretném eldönteni, kik a legnevesebbek.. A fentebb emlegetett muzsikusok - akiknek nagyon sokat köszönhetek - mindenképp. (Elnézést, ha kihagytam volna valakit..)

15) Mesélj a hangszereidről is!

Egy öthúros akusztikus hegedű, pick up-pal erősítve - tipikus jazz-hegedű - egy NS Design elektromos hegedű, szintén öthúros, és egy indiai-hegedű, más hangolásban, öt + tizenhat rezonáns-húros hangszer, valójában egy nekem készült prototípus ("Tarangini").

16) Milyen terveid vannak a közeljövőben?

Elsődleges tervem, hogy túléljük a Covidot.. és javuljon a helyzet. Bízom benne, hogy lassan visszaáll valami világrend, ami valamiképp hasonlatos lesz a régihez.. De legnagyobb szomorúságomra születésnapi koncertemet el kellett halasztani. Ennek ellenére bizakodom. Relatíve nem túl sok koncert van lekötve egyelőre, az FSCO-val, A Violectrik-kel Németországban, a Madras Special-lel Németországban majd Indiában, az OpenSource-szal itthon több helyen, remélhetőleg a MÜPA-ban is, Zoránnal a BKK-ban, a StringSory-val az Opus-ban és vidéken, egy szólókoncert Németországban és Tajvanban egy nemzetközi projekt, Taipei-ben.

17) Sok sikert a megvalósításukhoz! És boldog 60. születésnapot!

Nagyon köszönöm, és egyben azt a munkát és odaadást is, amivel a Jazzma hozzájárul a műfaj és a zenészek népszerűsítéséhez! Peace!