Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 18. rész: Gyárfás István + Gyárfás Attila és Gyárfás Péter
A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.
Gyafi: Alapjáraton Te nem jazz zenésznek készültél. Milyen iskolákba jártál?
Az általános iskola elvégzése után édesapám nyomdokán az elektronikai pályán indultam el. A Pataky István Híradástechnikai Szakközépiskolában érettségiztem, ahol 605-ös számú TV-rádió műszerész lettem, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán Villamos üzemmérnök diplomát szereztem. Ezekben az években köteleztem el magam végleg a zene mellett. (Valójában mérnökként egyetlen órát sem dolgoztam...)
Gyafi: Mikor váltottál jazzre? Milyen jazz iskolákba jártál és ott kik voltak a gitár tanáraid?
Középiskolai éveim alatt beiratkoztam a Vasutas Szakszervezetek Zeneiskolájába, ahol Horvai Géza bácsi tanítványa voltam. (Valójában Baboshoz indultam, de amint meghallottam az ajtón át kiszűrődő, mennydörgésszerű hangját, nem mertem bemenni hozzá...) Később persze ő lett a mesterem a jazz konzis évek alatt. A szememben egy óriás!!!
Gyafi: Eleinte milyen jazz zenekarokban játszottál?
Még a középiskolában megalakítottuk első „jazz” zenekarunkat Cameleon néven. Chick Corea, Herbie Hancock, Billy Cobham, Alphonse Mouzon egyszerű darabjaival próbálkoztunk.
Egy év katonaság következett, és a Morse beat zenekar.
A főiskolai években az Aquarell együttessel (György Ákos - zongora, Darvas Attila – bőgő, Kuli Ferenc - dob) több versenyt megnyertünk, egyetemi klubokban léptünk fel, de meghívást kaptunk a Debreceni Jazz Fesztiválra is. Ekkor csatlakozott hozzánk egy kezdő, de igen tehetséges énekes, Winand Gábor, akihez később szoros barátság fűzött.
Gyafi: Mikor alakítottad meg első önálló formációdat? És azóta hány tagcsere történt?
Az 80-as évek közepén alakítottam első triómat Darvas Attila bőgőssel és Kuli Ferenc dobossal. Úgy tűnik, elég hűséges típus vagyok, hiszen az azóta eltelt 45 (!) év alatt csupán néhány tagcsere történt. Darvas Attila disszidálása után Czakó Péter, majd Oláh Zoltán lett a bőgősöm, dobon pedig Jeszenszky György, később pedig Cseh Balázs lett a partnerem.
Gyafi: Ne hallgassuk el a www.jazzma.hu olvasói elöl, hogy apósod a híres jazz zongorista, Zágon Iván volt. Vele játszottál?
Igen! A jazz tanszakos évek alatt havi rendszerességgel gitároztam tanárom, Regős István zenekarával a MEDICOR Jazz Klubban. Egyik alkalommal beszállt hozzánk a legendás Zágon Iván zongorán. Annyira élvezte a játékot, hogy egy dalban több szólót is játszott... Legközelebb a lányát is lehozta a klubba. Ő lett a feleségem!
A későbbiekben többször is volt szerencsém együtt muzsikálni Ivánnal és gyerekkori barátjával, a vibrafonos Radics Gabi bácsival (Jazz Café, Merlin Jazz Club, Márványterem).
Gyafi: Mikor jöttél rá, hogy Attila fiad nagyon tehetséges dobos? Ha jól emlékszem 2006-ban csináltam a Magyar Rádió Márványtermében egy Apák és fiúk sorozatot, ahova elhoztad magaddal Attilát és együtt játszottatok. Attila akkor épp, hogy elmúlt 16 éves. Erre hogyan emlékszel vissza?
Attila először (hozzám hasonlóan) hegedülni kezdett. Egyik este elalvás előtt arra kért, hogy kérdezzem ki tőle az akkor tanult hangközöket. Én egymás után dúdoltam a hangokat, ő pedig megmondta a hangközök nevét. Mindet, hibátlanul!!! Az álom teljesen kiment a szememből...
Pár évvel később bejelentette, hogy dobolni szeretne. Beírattam Martonosi Gyuri bácsihoz, aki a legjobb választásnak bizonyult (zseniális pedagógus!). A srác minden idejét gyakorlással töltötte, évente elsajátította három-négy év anyagát. Ekkor jött az előbb említett koncert a Márványteremben. Attila két dalban játszott velünk, óriási sikere volt!
Attila: És maga hogy emlékszik erre?
Úgy gondolom, hogy a Márványteremben megrendezett koncert egy fontos állomása volt zenei fejlődésemnek, mivel ez volt az első alkalom, hogy jazz zenét játszhattam nagyobb közönség előtt.
Attila: Hogyan lett magából dobos? Milyen zeneiskolákba járt és ott kik voltak a dob tanárai?
Tizennégy éves voltam, amikor egy nyári zenei táborban a barátaimmal elkezdtünk flakonokon, vasrudakon és mindenféle talált tárgyakon dobolni, amit nagyon élveztem. Ennek az élménynek a hatására kezdtem el járni Martonosi Gyuri bácsihoz, aki pedig végérvényesen elültette bennem a zene és a dobolás iránt érzett szenvedélyt és szeretetet. Az egyetemi tanulmányaimat megelőző két évben Jeszenszky Gyurihoz jártam, akinek az óráin a jazzdobolás különböző stílusainak és technikáinak elsajátítására került a hangsúly, illetve Kőszegi Imrétől is tanultam fél évig.
Attila: Érettségi után Hollandiába ment. Ott melyik zenei intézménybe járt és ki volt a dob tanára?
Tizenkilenc évesen kezdtem el jazzdob tanulmányaimat a hágai Royal Conservatory hallgatójaként, ahol mesterem Eric Ineke, az európai jazzdobolás egyik fontos alakja volt, illetve Stefan Kruger és Joost Patocka dobosokhoz is jártam órákra. Mester tanulmányaimat Amszterdamban és Párizsban végeztem, ahol tanáraim Dré Pallemaerts és Martijn Vink voltak.
Attila: Mikor jött vissza Hollandiából? Itthon kikkel alakított zenekart?
2016-ban költöztem haza. Számos zenekarban játszottam itthon, és a következő hazai formációknak vagyok alapító tagja: Quelquefois, Bolcsó Bálint-Gyárfás Attila Duó, Pozsár-Gyárfás-Hock Trió, Boom’n’Bang, Kerényi Róbert-Gyárfás Attila Duó.
Attila: Jelenleg milyen jazz formációkban játszik?
Többek között ezekben a zenekarokban is játszom: Kovász, Seijiro Murayama-Gy. A. Duó, Gabriel Zucker-Gy. A. Duó, Wahorn 3, Twinning, Gitármágia, Christos Yerolatsitis Trio, Rozmán Lajos Quintet.
Gyafi: Mióta és hol tanítasz?
Már a „kandós” évek alatt korrepetáltam kisiskolásokat matekból, némi zsebpénz reményében.
Amikor a jazz tanszakon végzős lettem, Gonda János tanár úr beajánlott az intézmény ugródeszkájának számító Postás Szakszervezetek Zeneiskolájába. Onnan valami mondvacsinált ürüggyel két év után kipenderített az intézmény (pártvonalon odahelyezett) igazgatója. Ezután öt év következett a Salgótarjáni Zeneiskolában. Szeretettel emlékszem vissza erre az időszakra!
Végül úgy harmincöt éve kerültem jelenlegi iskolámhoz, a XVII. kerületi Bartók Béla Zeneiskolához, ahol a Jazz Tanszakot vezetem.
Attila: És maga?
Öt éve tanítok jazzdobot a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
Gyafi: Mikor jöttél rá, hogy Péter fiad nagyon tehetséges zongorista?
Emlékszem, a Csillagok Háborúja ment a televízióban. Az akkor hatéves Peti ült a készülék előtt, időnként pedig felpattant, kiszaladt a sarokban porosodó zongorához. Elkezdte kikeresni a filmben felcsendülő dallamokat. A kis ujjacskáival pillanatokon belül visszajátszotta őket, abban a hangnemben, amiben épp voltak. Hibátlanul!!!
Peti: Te hogy emlékszel erre?
Valóban sokat köszönhetek a Csillagok háborújának, mivel nem csak a zenei utam kezdetét, hanem a feleségemmel való első találkozást is ez a film tette lehetővé. Arra már nem emlékszem, hogy a főcímdalt, vagy a birodalmi indulót kezdtem el lepötyögni, de arra tisztán emlékszem, hogy nem sokkal ezután lettem beíratva a kerületi zeneiskolába zongora szakra.
Peti: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?
Először Ella Miklósné (Kati néni) ismertette meg velem a zongorázás alapjait a Bartók Béla Alapfokú Zeneiskolában, majd Belák Erzsébetnél folytattam tanulmányaimat, a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola klasszikus zongora szakán.
Nem sokkal az érettségi előtt megfertőzött a jazz zene (bár tudtam, hogy ez csak idő kérdése), majd Balogh Zoltán segítségével felvettek a Bartók Béla Szakközépiskolába jazz OKJ-ra, ahol Neumann Balázs, Révész Richárd és Pozsár Máté tanítványa voltam, de közben ifj. Szakcsi Lakatos Bélától is vettem órákat.
A külföldi pályafutásomat a Graz-i Zeneművészeti Egyetemen kezdtem Ausztriában, ahol Olaf Polziehn volt a mesterem. Itt szereztem meg a Bachelor diplomámat, de egy évet Finnországban, a Sibelius Akadémián is eltöltöttem, ahova később visszamentem, hogy elvégezzem a Mester szakot is, ahol Jukkis Uotila volt a mentorom.
Peti: Amikor hazajöttél Finnországból, akkor itthon kikkel játszottál?
Mivel az elmúlt években huzamosabb ideig sosem tartózkodtam Magyarországon, ezért állandó zenekarom itthon nemigen volt, viszont így rengeteg magyar jazz muzsikussal volt szerencsém együtt zenélni. Csak hogy felsoroljak egy párat, akik hirtelen eszembe jutnak: Tálas Áron, Orbán György, Oláh Zoltán, Cseh Balázs, Jónás Géza, Éles Máté, és még sokan mások. Természetesen édesapámmal és Attilával is zenélek, mikor alkalmam van rá.
Peti: Jelenleg hol élsz?
Februárban költöztünk a feleségemmel Berlinbe, nagyon szeretjük!
Gyafi-Attila-Péter: 2021-ben felléptettelek benneteket trióként Debrecenben? Máskor is szoktatok ilyen felállásban játszani?
Ritkán! Az IF Caféban többször játszottunk négyesben: a három Gyárfás és a magyar jazzbőgőzés hőse, Berkes Balázs. Három generáció együtt!
Aztán a COVID alatt Petivel és Attilával már hármasban közvetítettünk otthonról mini koncerteket. 2021 nyarán is ebben a felállásban léptünk fel több rangos helyszínen, így a Magyar Nemzeti Galériában és a Debreceni Bor- és Jazznapokon.
Gyafi: Eddig hány önálló lemezed jelent meg? És még hol működtél közre?
Eddig nagyjából tíz önálló lemezem jelent meg. Az első 1990-ben (még LP-n!) Winand Gáborral Captive Dreamer címmel, az utolsó a Guitar Madness együttessel Hommage á Gábor Szabó címmel. Ez utóbbival a valaha élt leghíresebb magyar jazzmuzsikus előtt tisztelgünk.
Az évek során jó néhány kiemelkedő művész lemezén működtem közre. Csak néhány név ezek közül: Berki Tamás, Dániel Annah, Deseő Csaba, Grencsó István, Martien Oster, Szőke Nikoletta, és Téli Márta.
Attila: Eddig hány önálló lemeze jelent meg? És külön kiknek a lemezein játszik?
Az utóbbi években két dobszóló lemezt készítettem Minimal Distance, illetve Magnified Solos címmel.
Két olyan album jelent meg, melyeken saját kompozícióim hallhatóak: Cloud Factory és Randomity – ezeket az albumokat Fenyvesi Márton gitárossal és Marco Zenini nagybőgőssel vettük fel.
Nagyjából harminc lemezen működtem közre, amikből csak párat említenék meg: Red Queen Theory (duó Seijiro Murayama dobossal), Blooming (Quelquefois), Tabbis (duó Bolcsó Bálint zeneszerzővel), Fermentum (Kovász), Identified Flying Object (trió Ralph Alessi trombitással és Alex Koo zongoristával).
Peti: Van már önálló lemezed?
2022-ben jelent meg az első lemezem, ami a Reaching North címet viseli. Az első Helsinkiben való tartózkodásom alatt vettük fel az ottani kvartettemmel: Sami Leponiemi (FI) szaxofonozik, Nathan Francis (US) bőgőzik és Aleksi Heinola (FI) dobol. Ugyanezzel a felállással adtuk ki két évvel később a Pasilians: Next Morning című albumot is.
Gyafi: Legközelebb hol lépsz fel?
Augusztus végén épp az imént említett Gyárfás Family Trióval lesz két hangversenyünk Romániában, az egyik a Bukaresti Magyar Intézetben, a másik a Duna deltában található Tulcea-ban rendezett fesztiválon.
Attila: És maga?
Augusztus 23-án egy „Ellendpont” nevű fesztiválon Bolcsó Bálinttal.
Peti: És Te?
Augusztus 24-én, a berlini a Hat Bar-ban, helyi jazz zenészekkel.
