Zenekar Hammond orgonára és vibrafonra
Nem túl sokan játszanak Hammond orgonán és vibrafonon, Magyarországra pedig fokozottan érvényes ez a megállapítás. Az orgona és a vibrafon párosítása egy zenekaron belül még különlegesebb megoldás, az orgonisták trió formációiban általában gitárosok és dobosok játszanak a főhangszer mellett.
Csütörtök este a BJC színpadán egy ilyen egyedi hangszer-összeállítású triót láthatott, hallhatott a közönség Vas Bence zenei munkásságának részeként. Az orgonista, zeneszerző Vas Bence már évek óta Lengyelországban él és dolgozik, így magától értetődő, hogy lengyel zenészekkel játszik triójában. A mai lengyel jazzben jártasak amolyan supergroup félének is kategorizálhatják a formációt, ha a manapság már csak lengyel nyelven megjelenő Jazz Forum magazin éves népszerűségi listáját megnézik. A vibrafonos Dominik Bukowski tavaly, az előző évekhez hasonlóan, a No. 1 pozícióban végzett a hangszerén a szavazatok alapján, míg a dobos Krzysztof Szmańda második lett kategóriájában.
A triónak múlt évben jelent meg az első lemeze „Open-Closed Principle” címmel, amelyen a zenekar Vas Bence szerzeményeit játssza.
A koncert is ennek a lemeznek az anyagán alapult, de még egyebek is eljátszásra kerültek. A lemezről egyébként részletesebben is olvashattak a jazzma.hu Lemezpolc kritika rovatában:
Kezdésnek három szám hangzott el a lemezről, a „Close out”, a „Closed off” és a „Closed in”. (Az angolul tanulók számára itt az alkalom elmélyülni a „zárni” ige különböző jelentéseiben.) Az első részben még további két számot játszottak, amelyek nem a lemezzel voltak kapcsolatban.
Előbb Möntör Máté szerzeményét, a „Thanks for the Memories”-t adták elő. Möntör Máté Vas Bence Organism Triójának gitárosa volt, amely az orgonista Lengyelországba költözése előttig működött. Az alábbi linken hallgatható meg a szám az Organism Trio 2019-es előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=0lpeT-arsqU
A szünet előtti utolsó darab Krzysztof Komeda-nak, a legendás lengyel zongoristának, zeneszerzőnek, filmzenék írójának egy szerzeménye, a „Svantetic” volt. Az eredeti felvételen a zenekarban Tomasz Stańko trombitált, aki 1997-ben egyik ECM lemezén saját maga is feldolgozta a darabot. A „Svantetic” amolyan lengyel standard kategóriába került az évek alatt. A Vas-Bukowski-Szmańda Trio előadásában nem áll rendelkezésre a kompozíció, de az alábbi elérési helyeken meghallgatható a darab eredeti verziója és a Stańko saját változata is.
https://www.youtube.com/watch?v=W9RnzEKK67s
Nem véletlenül emlegettem az előzőekben sokat Tomasz Stańko nevét, ugyanis ebben a számban csatlakozott a trióhoz vendégként Fekete-Kovács Kornél, aki a trombita és a szárnykürt szólamot játszotta.
Egy rövid szünet után egy tempós darabot hallhattunk a trió előadásában, amelynek címét Vas Bence nem konferálta. A következő két kompozíció megszólaltatásához ismét színpadra lépett Fekete-Kovács Kornél. A „Close to” előadásában előbb szordínós trombitán játszott, majd szárnykürtre váltott. Ezután Vas Bence bigband lemezéről, az „Overture at al.”-ról játszották a „Kolysanka (for Lóci)” quartet változatát, amelyen a vendég végig szárnykürtön játszott. (A Kolysanka magyar fordítása: Altató.)
Ismét vissza az „Open-Closed Principle” albumhoz, ismét trió összeállításban. Előbb a lassabb tempójú „Open to Close”, majd a „Close up” szólalt meg. Ez volt (vagy lett volna) a zárószám, jött az ismételt bemutatás, majd a meghajlás és levonulás. A taps hatására gyorsan vissza is jöttek és bevallották, hogy Fekete-Kovács Kornéllal még készültek egy ráadásra, a szintén a lemezen megtalálható „Open(ed) Letter” címet viselő blues-zal.
A hallgatóság még próbálkozott a tapssal további ráadás reményében, de a kétszer egy órás műsor után már tényleg vége lett a koncertnek.
Sajnálhatja, aki nem volt ott, tényleg supergroup-ot hallhattunk. Az orgona és vibrafon párosítása egyszerűen telitalálat, a vibrafonos Dominik Bukowski személyében pedig a hangszer egyik kiválóságát ismerhettük meg. Az orgonaszólók mellett jobbnál-jobb vibrafonszólókat hallhattunk, míg a dobos Krzysztof Szmańda a kísérő szerepkörben nyújtott emlékezetest. Gondolom nem sok próbára volt lehetőségük Fekete-Kovács Kornéllal, de vele is úgy szólt a zenekar, mintha egy állandó quartettet alkotnának. Nekem a „Svantetic” előadása tetszett leginkább, de – be kell vallanom – kissé elfogult vagyok Krzysztof Komeda munkásságával.
