20 éve történt… (2003) – Szendőfi Balázs

2003 tavaszán rendeztem a Bartók Rádióban a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyt. A május 30-i döntőbe 5 versenyző jutott be: Bakaja Péter (Miskolc), Horváth „Plutó” József (Budapest), Joó Sándor Sebestyén (Sepsiszentgyörgy), Kovács Zoltán (Győr), Szendőfi Balázs (Budapest). A zsűri amerikai díszelnöke a New York-ból iderepült John Patitucci volt. A zsűri elnöke: Egri János, alelnöke: Barcza Horváth József. A zsűri tagjai: Kőszegi Imre, Zana Zoltán, Papesch Péter, Borlai Gergő. A verseny fővédnöke Kleinheincz Gábor volt. Keddenként a versenyzőket kérdezem a 20 évvel ezelőtti történésekről. Ma az ötödik helyezett Szendőfi Balázssal készített interjút olvashatják!

1) Hogyan és mikor szereztél tudomást a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyről?

2003-ban épp harmadéves voltam Székesfehérváron Mits Gergő iskolájában, amikor is az egyik főtárgyórán ő szólt, hogy lesz ez a verseny, és küldjek be hanganyagot. Javaslatára a teljes akkori (progresszív rock műfajú) frissen megjelent lemezemet beküldtem. Emlékszem, hogy Robi bácsi fel is hívott, mondván: "Ez mind szép és jó, de TUD MAGA JAZZT JÁTSZANI?" (Ez az emlék ma is mosolyt csal az arcomra.) Szerencsére a lemez legvégén van egy improvizált szólóm jazzes harmóniakörre, így aztán a hanganyag elég volt ahhoz, hogy bekerüljek a versenybe.

2) Az elődöntőben miket játszottál?

Egy saját (7/4-es) szerzeményt „Pear” címmel, és a „Blue Bossa”-t.

3) És a döntőben?

A kötelező darab a „The Days of Wine and Roses” volt, a szabadon választhatóra pedig ismét egy saját darabbal készültem. (Juanita címmel, és latinos stílusú volt.)

4) Ki kísért benneteket?

Cseke Gábor zongorán és a néhai Mohay András dobon.

5) Nem remegett a lábad, hogy ott ült 1 méterre veled szemben John Patitucci?

Annyira megfoghatatlan és elérhetetlen sztár volt számomra (25 éves voltam, és akkor még nem volt internetem, csak néhány VHS-kazettáról ismertem), hogy igazából fel sem fogtam a jelenléte súlyát. Persze nyilván izgalmas volt, de valahogy a hazai zsűritagok véleménye miatt jobban izgultam.

6) Tudtál vele beszélni a döntő után? Mondott valami értékelés félét a produkciódról?

Sajnos nem tudtam vele beszélni, de úgy hallottam, hogy az akkori héthúros basszusgitáromon csodálkozott. És elmentem a kurzusára is pár nappal később.

7) Hányadik lettél, és milyen ajándékokat kaptál?

Ötödik helyen végeztem, és kaptam egy nagy szatyornyi érdekes, külföldi kiadású CD-t.

8) Volt ennek a versenynek bármilyen befolyása a későbbi pályafutásodra?

Cseke Gáborral és Mohay Andrással való megismerkedésem révén velük kettejükkel (valamint Oláh Szabolccsal) indítottam első komolyabb jazz-zenekaromat, ami később Piccolo Inn néven sokáig aktív volt, nyert néhány zenei díjat és sok más zenész is játszott benne, például Banai Szilárd, Mihalik Ábel, Szendőfi Péter, Mester Dániel, Milosevits Mirkó, Bubenyák Zoltán, Dennert Árpád, Kézdy Luca, stb… Később megjelent egyéb lemezeim kapcsán többször voltam a Bartók Rádió vendége, tehát a versenyt egyfajta "belépőnek" tekintem a fővárosi jazz köreibe.

9) Az elmúlt 20 évben mi történt Veled?

Sok zenekarom volt triótól oktettig, háromszor nyertem legjobb zeneszerző, vagy hangszerelő díját az Országos Jazz Combo Versenyen, színházi és session-zenészként is sokat tevékenykedtem. Ezzel párhuzamosan az élet más területein is kipróbáltam magam: halkutató lettem, az utóbbi években pedig természetfilmezéssel foglalkozom.

10) És most mivel foglalatoskodsz?

Húsz évig a zenélésből éltem, de már nem az jelenti a fő tevékenységet, hanem a természetfilmezés. Jelenleg a partiumi, erdélyi hegységekbe járok a következő filmemhez anyagot gyűjteni. Persze a zenélést sem hagytam abba, csak most kissé háttérbe szorult. Ha majd újból zenekart alapítok, az biztosan valami kompromisszummentes alkotótér lesz válogatott zenésztársakkal. Addig is a filmjeimhez továbbra is magam játszom fel a zenéket, most például épp Fekecs Ákossal rögzítünk ehhez handpan-basszusgitár duetteket.