Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 44. rész: Rosario Giuliani (2005. július 22.)

A következő hetekben a zsámbéki külföldi fellépőkkel folytatom sorozatomat!

Annyira tetszett Rosario-nak 2004-ben Zsámbék, hogy 2005 tavaszán kérte, hadd jöjjön ismét, de ezúttal már saját triójával, és szeretne azzal a zongoristával játszani, aki tavaly fellépett vele. Megírtam neki, OK jöhet, de csak július 22-én, mert a többi hétvége már tökre tele van. Azt válaszolta, azon a hétvégén rá fog érmi.

Rögtön hívtam Moravcsik Andreát az Olasz Intézetben. Mondta, jöhet Rosario, de most csak Zsámbékon és náluk lépjen fel. Ebben maradtunk.

Aztán megjött az olasz különítmény (Rosario Giuliani – altszaxofon, Luca Bulgarelli – bőgő, Lorenzo Tucci – dob) és csatlakozott hozzájuk a magyar zongorista, Szabó Dániel.

Már csütörtökön országos sz.r idő volt, ami áthúzódott péntekre is. Ez látszik is a beálló próbán készült felvételeken is.

Rosario állandóan azt kérdezgette tőlem: „Róbert, biztosan nem fog esni az eső?” Erre azt választoltam neki: „Biztosan nem, maximum bizonytalanul…”. Ezen jót nevetett. Végül nem esett, csak viszonylag hűvös volt (18 fok) a nyár közepén.

Majdnem másfél órát játszottak. A ráadással együtt hat számot adtak elő. Az első rögtön 23 perc 14 másodpercre sikerült!

A totál teltházas (300 néző) domboldal nem akarta elengedni őket, de Rosario mondta nekik, ne haragudjanak, de ő már kezd fázni. Én meg lefordítottam magyarra: „Irány haza!”.